Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-476
A nemzetgyűlés 476. ülése 1925 nek mai összetételében, mai eljárásában hiányzik a kisebbségek és legyőzött hatalmak részére — hogy egy oolgári perrendtartási kifejezéssel éljek — a légitima persona standi in judicio. Ezzel a fonák helyzettel élnek vissza az utódállamok, annyira menve az elnyomatásban, hogy jóformán nyelvüktől fosztják meg a kisebbségeket. Egyrészt a kiáltó igazságtalanságok, másrészt a népszövetség tehetetlensége arra birták a Vatikánt, hogy a kisebbségi kérdésre nagyobb figyelmet forditson. Ismeretes a lapoknak az a hire. — a nemzetgyűlés is innen bir tudomással róla — hogy a Vatikán a kisebbségi kérdés tisztázására, illetőleg e kérdés megoldásának elősegítésére elhatározta külön apostoli delegatura felállitását. (Bogva János: Nagyon helyes !) Ezzel a delegatnrával, melyet a szentszék állit fel. egy pártatlan nemzetközi objektiv szervet létesit. és mert pártatlan, ettől a szervetői sokat várhatunk a kisebbségi kérdés megoldása terén. Az egyház volt mindig az, amely templomaiban azilumot adott az elnyomott nemzeteknek és azok nyelvének. Mi magyarok, akiknek vérei elnyomatás alatt élnek az utódállamokban, csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük az apostoli delegatura felállitását. A kultusztárca kapcsán már foglalkoztam kisebbségi kérdés kezelésével, illetőleg azzal a módszerrel, ahogyan azt az utódállamokban kezelik. Én csak azt mondom, hogy Benes niés társai ne kivülről nézzék az eseményeket, hanem kérdezzenek meg minket, akik hivatalosan képviseljük az ittélő kisebbségeket, és akkor ő maga is igazat fog adni nekem, amikor azt mondom, hogy az ott élő kisebbségek, a zipserek, rutének, németek, sőt a tótok, székelyek és a bánáti svábok beérnék annak a szabadságnak felével, melyet itt élő kisebbségeink a mai csonka Magyarország területén élveznek. Zárom felszólalásomat. Lehet bírálni a kormány politikáját jobbról vagy balról. Lehet kritika tárgyává tenni külpolitikánkat. De egyet nem lehet letagadni. — s ennek alátámasztására nem kormánypárti kritikát hozok fel — hogy külügyi szempontból igenis, nagyot haladtunk az utóbbi években. De citálom egyik kiváló publicistának, Ottlik Györgynek kritikáját : (Olvassa) »aki az 1919—20 Magyarországát Összehasonlítja 1925 Magyarországával, nem is ismerné fel a mai Magyarországot. Ezt büszke öntudattal állapitiuk meg. Magyarország egy felfelé induló pályán halad előre. Mi egy mocsárból emelkedtünk fel, tévedésekkel, hibákkal teleszórt, ezer akadállyal fedett utón törtünk magunknak mesgyét. Külső ellenségeink jobbra érdemes erőfeszítéssel dolgoztak sírunk megásásán, de mindenen győzött a magyar élni akarás, az elpusztíthatatlan magyar életerő.« Midőn e sorokat teljes tartalmukban, teljes egészükben és értékükben! elfogadom, azt mondom, hogy bizalommal nézhetünk a jövő elé, mert ha még nem is tartunk ott, hogy arról lehetne beszélni, hogy a trianoni szerződést revideálják, de, — mint jeleztem, —- a dolgok logikája itt is át fog törni a mesterséges kereteken. Felhívom a magyar külügyek vezetőjének figyelmét azokr feladatokra, amelyeket felszólalásom folyamán érintettem és arra kérem, tegyen meg mindent s használjon fel minden eszközt, ami rendelkezésre áll, hogy e feladatok megoldassanak. A magyar politikai pártokhoz pedig azt a évi december hó 2-án, szerdán. 163 kérést intézem, — mint az előbb emiitettem, örömmel olvastam a Népszava mai cikkét' s annak minden sorát aláírom — hogy bár minden politikai üárt felül tudna emelkedni külügyi kérdésekben a pártszempontokon, s egy nézőszögből nézné mindig a külpolitika kérdéseit, abból a nézőszögből, hogy először valamennyien magyarok vagyunk, és egy célunk van: a, régi Nagy-Magyarország visszaállítása. (Éljenzés.) Amidőn arra kérem a politikai pártokat, hogy külpolitikai téren mindig csituljon el ebben a teremben a régi magyar átok, a viszszavonás, arra kérem a magvar kormányt, hogy azon az utón, amelyet beszédemben megjelöltem, haladjon tovább, s igyekezzék ezen feladatok megoldásával megkönnyíteni Magyar országtól elszakított véreink helyzetét. Mivel bizom, hogy e feladatoknak a kormány megfelel, a költségvetést általánosságban elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki (lyörsv jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T, Nemzetgvülés! Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását!,. Elnök: Kérem a jegyző urat. szíveskedjék a jelenlevő kénviselő urakat megszámlálni. Perlaki György jegyző (megszámlálja a képviselőket}.- Tizennyolc képviselő van jelen. Elnök: Mintbogy a Ház nem tanácskozásképes, az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag- Várnai képviselő urat illeti. Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Most, hogy végre a külügyministerium költségvetése napirendre került, az én megitélésem szerint két irányban kell^ megvizsgálnunk ennek a költségvetésnek lényegét. Meg kell vizsgálnunk a magyar külpolitika vezetését és különösen azt, hogy mibe került ez a mi sikertelenségekben gazdag magyar külpolitikánk. A költségvetés indokolása azt adja tudtunkra, hogy a külügyministerium a költségvetés összeállításánál a legnagyobb erővel törekedett a megtakarításokra és ez a megtakarítás a költségvetés indokolása szerint nemcsak a jövőben fog érvényesülni, hanem egészen határozott kijelentés van benne arra, hogy érvényesült már ebben a most tárgyalás alatt levő költségvetési javaslatban is. Mégis. azt kell látnom, hosry a központi igazgatás még mindis* 29 milliárdba, a külföldi szolgálat pedig 65*25 milliárd papirkoronába kerül. A nagy megtakarítás tehát a múlt évi költségvetéssel szemben mindössze 5 milliárd papírkorona, ennyi az az összeg, amennyivel az idei költségvetés kevesebb kiadást tüntet fel. Lehet, hogy ez is valami, — bár sokkal kevesebb, mint egy cseppecske a tengerben — de nekem az a véleményem, hogy nem ilven kis valamivel kell elkezdeni, mert különösen a külügyministerium költséigve+ A-^ben lehet és kell is ennél az »alig valami«-nél sokkal erőteljesebb megtakarításokat eszközölni. Ha azt nézem, hol érvényesülnek leginkább a kiadási tételek, azt kell látnom, hogy a külföldi szolgálat és a külföldi szolgálatnál előirányzott dologi kiadás duzzasztja meg anynyira a kiadások rovatát. Ha viszont azt keresem, hogy milyen célokat szolgálnak ezek a kiadási előirányzatok, a magam részéről mindenesetre igen meglepőnek tartható tételeket
