Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

ÍM Á nemzeigyülés 475. ülése 1925 büdös magyar, és azt a szegény analfabéta, tudatlan asszonyt csúnyán megbüntették, három hónapot kapott, odahaza pedig egész rakás gyerek várt rá. ~~ Engedelmet kérek, arra való a bíróság, hogy ilyen dolgokat intézzen el? Arra való az a bíróság, melyet ez a szerencsétlen leszegényedett magyar nemzet kénytelen tartani, hogy ilyen perekben Ítélkezzék? Van még egy tér, amelyen a külső behatások ugyancsak hatnak a bíróságokra, s ez: a sajtóperek, a sajtó munkásainak perei. Méltóztatnak tudni, hogy egy idő óta a sajtó legfelsőbb helyen diszgráciába esett, aminek a ministerelnök ur legutóbb is kifejezést adott, amikor a királykérdéssel kapcsolatban a sajtót tette felelőssé azokért a dolgokért, melyeket a végén nem a sajtó követett el, mert hiszen ebben az esetben a sajtó csak a tükör szerepét játszotta. (Lendvai István: Dehogy!) Ez a hangulat természetesen tovább menve a bírósági szobákba, a lojális alattvalókhoz is beszivárog s aki megfigyeli, hogy pl. a tiltott közlések miatti perek hogyan fajulnak el és hogyan juttatnak 30—40 évig becsületben szolgáló újságírókat a bíróság asztala elé, az tisztában van azzal, hogy ezeknek a külső beszüremléseknek milyen hatása van. Arra kérem tehát a t. kormányt, hogy ezen a téren változtasson az állapotokon. Semmi szüksége sincs ennek a szegény országnak arra, hogy minden héten 15—20 vádlott álljon a bíróság előtt nemzetgyalázási perekkel, semmi szüksége nincs a legfőbb hatalom képviselőjének, sem senki másnak arra, hogy Magyarországon a kormányzósértési perek olyan tempóban folyjanak, mint ma, hogy emberek, akik az öntudatlanságig leitták magukat, akik haragjukban egy ostoba szót mondanak, bíróság elé citáltassanak. Ha valakinek haragosa van, — azelőtt kommunista volt, — most pedig minthogy a kommunizmus már nem divat és azért, mert valakit kommunistának neveznek, bizonyíték nélkül nem lehet elitélni, előráncigálják a kormányzósértést és kormányzósértési vagy nemzetgyalázási pert akasztanak a nyakába. Az a szerencsétlen ember azután alig tud a bíróság- előtt védekezni, mert a formális jog alapján el kell őt ítélni. Ezen a téren tehát feltétlenül változásnak kellene beállni, annál is inkább, mert — higyjék meg — ez a mostani gyakorlat, akár a nemzetgyalázási pereket, akár a kormányzósértési pereket nézem, semmiképen nem öregbiti a világ előtt Magyarország tekintélyét. Még néhány perceni van, s ezt arra használom ki, hogy a minister ur figyelmébe ajánljam a börtönzés mai rendszerét. Méltóztassanak elhinni, hogy ebben a tekintetben is túllőnek a célon. Békeidőben a politikai bűnözők — i«"v akarom magam kifejezni — legtöbbje államfogházat kapott. Nagy ritkaság volt, ha bűntett feldicsérése vagy egyéb ilyen dolgokért közönséges fogházat kaptak. De akkor is, ba valaki közönséges fogházba került, bár nem részesült megkülönböztetett tiszteletben, de méeis, valami csekély különbséget tettek közötte mint politikai fogoly és a közönséges bűnözők között. Én magam is voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy néhány évvel ezelőtt a gyűjtőfogházba kerültem, mert véletlenül bűntett feldicsérését követtem el s mondhatom, ha nem is tiszteltek meg nagyon a gyűjtőfogházban, de nem bántak velem brutálisan. (Pesthy Pál igazságügy minister : Most sem bánnak !) ' , évi december hó 1-én, kedden. Ma az a helyzet, hogy az állapotok majdnem olyanok, mmt Oroszországban. Az angol szakszervezeti bizottság nemrégen Oroszországban járt és megvizsgálta az ottani börtönöket. Az angoi rideg szakszervezeti emberek megállapították, hogy Oroszországban a politikai foglyokkal sokkal kíméletlené bbül bánnak, mint a közönséges bűnözőkkel. (Huszár Károly: Több, mint hatszázezer embert lőttek agyon a cseka emberei! — Szabó Imre: Nem muszáj utána csinálni! — Zaj. El.-tök csenget.) Kérem, én most nem a cse^a börtöneiről beszélek. (Huszár Károly: Oroszország börtöneiről van szó.) De nem a cseka börtöneiről, hanem olyan bűnösökről, akiket valamilyen bíróság már elitélt. Nos, az angolok megkérdezték a moszkvai apostolokat: miért van az, hogy inig mindenütt az egész világon jobban bánnak a politikai bűnösökkel, mint a közönséges bűnözőkkel, itt fordítva van. Erre kijelentették, hogy aki rablógyilkos volt, vagy aki vasúti rablást vagy gyilkosságot követett el, abból még lehet hasznos tagja a társadalomnak, de aki szociálforradalmár volt — értve: szociáldemokrata — abból tisztességes bolseviki sohasem lesz, az szenvedjen ott. Körülbelül ez a helyzet nálunk is. Elnök: Minthogy a napirendre szánt időből már csak két perc van hátra,... (Maiasits Géza: Kérem tehát a minister urat...) Ne méltóztassék az elnök enunciációjába közbeszólni. A házszabályok 212. §-ának 5. pontja értelmében az igazságügyi tárca általános vitájára meghatározott idő lejárt, kérem tehát a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Malasits Géza: Rögtön befejezem. Én csak egyet kérek: méltóztassék egyszer kimenni a gyűjtőfogházba és méltóztassék meggyőződni az ottani állapotokról. Igazat fog nekem adni a minister ur, hogy Magyarországon is megkülönböztetett módon bánnak a politikai foglyokkal, neveztesen azokkal szigorúbban bánnak, mint az úgynevezett vagánokkal. Miután a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, a költségvetést nem fogadom el. (Zaj.) Einök: A házszabályok r 212. §-ának 5. bekezdése alapján a vitát bezárom. Az igazságügyniinister ur kíván szóini. Pesthy Pál igazságügyniinister: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassanak megengedni nekem, hogy az általános vitában elhangzott felszólalásoknak azokra a részeire, amelyek fontosabb kérdéseket érintenek, röviden felelhessek, tekintettel az idő előrehaladottságára. Elsősorban is, amint már a délelőtt folyamán elmondott beszédemben tettem, ezúttal is általánosságban tiltakoznom kell és vissza kell utasítanom azt a halmaz vádat, amelyet részletesen felsorolni nem akarok, amely a bíróságok ellen elhangzott. Én is azon vagyok, amit az igen t. előttem szóló képviselő ur mondott, hogy szeretném ezeket a bizonyos miazmákat a közéletből eliminálni és kiirtani. Azonban, igen t. képviselő ur, a bűn és annak üldözése okozati viszonyban vannak egymással és ha a kiirtást el kell kezdeni valakinek, el kell kezdeni annak, aki az okát szolgáltatja. Már pedig ezer és egy ok van ilyen a baloldalról ós a baloldali irányok részéről, amelyek igenis kiváltják azokat az intézkedéseket, amelyek ezeknek a bűnöknek megbüntetését vonják maguk után. Azoknak a kritikáknak nagy része, amelyek a baloldalról elhangzottak, nem egyéb, mint a nagy Galeotto nyelvén idehozott nijn-