Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

A nemzetgyűlés 475. ülése 1.9.25. májuk volt, vagy ezzel egyenrangú diplomával rendelkeztek, s ezt a pályát ellepjék. Méltóztassanak azonban elhinni, mindaz, amit az igazságügyminister IU* itt mondott és amit bátor voltam én mondani, nem elég, mert hiába, nem elegek az intézmények, nem elegek a paragrafusok, nem elegek a papirosok, és a törvények és a rendeletek, ha nincsenek emberek, akik ezeket a szakaszokat csakugyan ki tudják tölteni és minden tekintetben hivatásuk magaslatán állanak. Bocsánatot kérek, én teljesen osztom mindazt a dicséretet, amelyet itt méltóztattak elmondani a magyar bíróságról, de egy fenntartással. Én elismerem a kir. Curia hivatottságát, elismerem a másodfolyamodásu bíróságoknak IS ci hivatottságát, de azt koncedálnia kell az igen t. igazságügyminister urnák, hogy az alsófolyamodásu bíróságok — érteni a járásbíróságot és a törvényszéket; nem ám valamennyi, szó sincs róla, nem is a többsége, hanem csak tekintélyes kisebbsége — fájdalom és sajnos, nem áll eléggé azon a békenivón, amelyen régen állt és amelyen ma is kellene állnia. A megromlott gazdasági helyzet, hogy a bírák kénytelenek voltak ilyenekkel is foglalkozni, hogy rájuk törtek az iszonyatos családi és & "Treib gazdasági nyomorúságok, az ezzel járó idegesség, a törvényalkotásoknál a gyorsaság hézagossága és felületessége — ami áll ugy a törvényekre, mint a rendeletekre — azonkivül pedig, mint jól méltóztatott mondani, a szukkreszcencia, amely nem volt eléggé kiváló és nem volt kitűnő niinősitésü, a közbejött háborús és forradalmas viszonyok folytán, mert ifjúságunk ugy nőtt fel, hogy nem tudta magát ugy kiképezni, mint a békében: mindez hozzájárult ehhez. Ezért nem szabad azt mondani, hogy a magyar bíróság kivétel nélkül a legjobb biróság a világon. Azt mondhatjuk. hogy a kir. Curia teljesen hivatása magaslatán áll, a másodfokú biróságok szintén, de az elsőfolyamodásu bíróságoknál bizony vannak esetek, araikor fájdalom és sajnos, nem miiköd nek ugy, ahogy teljesen kívánatos és ennek folytán a szelekció az, amely ezen a téren az igazságügyi kormányzaton egyedül tud segíteni. Idevonatkozóan arra kérem az igazságügyminister urat, hogy félretéve minden egyéb szempontot, e tekintetben soha más ne vezesse őt, mint kizárólag a kiváló tehetség megnyilvánulása. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy beszédem befejezéséül röviden reflektáljak általában az igazságügyi tárcánál felszólaltak előadásaira, melyek szerény felfogásom szerint nem voltak teljesen szakszerűek; és ez áll a t. baloldalra és a szélsőbaloldalra. Engedjék meg, hogy e tekintetben, mint teljesen pártonkívüli politikus, teljesen őszintén és lelkiismeretem szerint megmondjam, hogy mi az én szerény felfogásom szerint ebben a helyes és az igazi ut. Mindenekelőtt méltóztattak _ itt sokat foglalkozni az úgynevezett Márffy-féle esettel. Különösen Kupert képviselőtársam volt az, — sajnálom, hogy nincs itt —, aki ezzel hosszasan foglalkozott. Méltóztassanak a parlamentek gyakorlatából akár itt, akár a külföldön megállapítani, hogy nein szokásos foglalkozni egyes esetekkel a parlamentek nyilvános ülésein, ami egyáltalában nem zárja ki azt, — hiszen magam is osztom azt a nézetet —, hogy a parlamentek a biróságok működése felett is általában véve az igazságügyminister utján ellenőrzést és kritikát ne gyakoroljanak. De, NAPJA XXXVII. évi december hó 1-én, kedden. 131 mondom, nem való,, nem illik és helytelen dödög egy be nem fejezett ügyben, amelyben még nmes jogerős Ítélet, amelyben még csak másodfokú Ítélettel állunk szemben, kritika tárgyává tenni a biróság működését. Kegyeskedjenek megengedni a szociáldemokrata képviselő urak, hogy nagybecsű figyelmükbe ajánljam ezt, mert ne ugy méltóztassanak az igazságszolgáltatást megítélni, hogy ott ki lehet ragadni egyes eseteket, egyes bírói ítéleteket. Az igazság keresése egy folyamat, mely kezdődik az elsőfokon, átmegy a második fokon és végleg dönt benne a harmadik fok. Be nem fejezett ügynek a parlamentben való szellőztetése tehát az en szerény véleményem szerint több, mint a nem illik, az nem való: egyenesen antiparlamentáris eljárás, mert beleavatkozás a harmadik állami tényező, nevezetesen a bírói hatalom gyakorlásába. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Ide tartozik Rupert képviselő ur felszólalása is. Nagyszerű védőbeszédet, (Lendvai István: Ha azt nagyszerűnek nevezed, tiszteltetem az ízlésedet! — Derültség-) nagy védőbeszédet mondott, nem a vádlott mellett, hanem a vádlott ellen. Ez az én jogászi agyvelőmbe nem ment bele, inert bocsánatot kérek, idézte ugyan Baumgarten Izidort, de ő felette állanak még mások, a világ nagy nemzetközi büntetőjogászai és ezek felett is áll egy és ez azt mondja: hogy inkább engedem, hogy száz bűnös fusson, minthogy egy ártatlan elitéltessék. Ennek folytán nem tudom megérteni, hogy egy jogász és ügyvéd egy felmentő Ítélet ellen mond szónoklatot. Mert annak mindig azt kell keresnie, hogy valaki ártatlanul el ne Ítéltessék Nem akarok belemenni a dolog érdemébe, nem is mehetek bele, mert nem ismerem az esetet; hiszen akkor ott kellett volna ülnöm az elsőfolyamodásu bíróságnál és nem újságokból, lapokból és politikai szenvedélyektől függő egyes informátoroktól merítenem információmat. Én ezt az eljárást nem helyeslem és méltóztassanak elhinni, hogyha ebben a tekintetben meg méltóztatnak kérdezni másokat, nem magyar, hanem külföldi parlamentereket, azok is teljesen nekem fognak igazat adni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Egyáltalában méltóztassanak elhinni, hogy a parlamentarizmus csődjének, — nem, túloztam egy kicsit, azt kellene mondanom, hogy a parlamenti kényszereljárásnak, miután az igazságügyi tárcát tárgyaljuk — egyik aggasztó tünete az, hogy nem tudja a parlament a különböző kormányzati, a különböző állami ágazatok közötti hatásköröket megkülönböztetni, hogy a parlament fogja magát és beleavatkozik a kormányzásba, holott az a kormányzat kötelessége és felelős érte a parlament többségének; beleavatkozik nem is jogerős ítélet folytán az ítélkezésbe, holott ez a bíróság kötelessége. Méltóztassanak megengedni,, ha az igen t, szónokoknak az a céljuk . . . (Várnai Dániel közbeszól.) Méltóztassanak a parlamenti felelősség utján a kormányt felelősségre vonni (Peidl Gyula : Ez történik !) és én önök mellé fogok állani. (Peidl Gyula : Ezt tetszett kifogásolni !) Bírálatot lehet mondani a kormány müködése felett, de nem lehet bírálatot^ mondani nem jogerős ítélet folytán a biróságok működéséről. Ha a t. baloldalnak, vagy szél sóbaloldalnak az a célja —- én nem tudom, el 18