Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

1$È A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. évi december hó 1-én, kedden. sem akarom hinni, mert őszintén mondva, önöket jobb hazafiaknak tartom, semhogy az lenne a céljuk, hogy lejárassák a parlamentarizmus intézményét —, mondom, ha az a céljuk, hogy egyáltalában a népképviseleti rendszernek ezt a módját megbuktassák, akkor értem önöket és azt mondom, hogy az önök szempontjából igazuk van. De ha nem ez a céljuk, akkor nem tesznek jó szolgálatot (Peidl Gyula : Az a célunk, hogy a sorozatos gyilkosságok tetteseit végre kiderítsék!) az ügynek, nem tesznek jó szolgálatot a parlamentarizmusnak és nem tesznek jó szolgálatot az országnak. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven.) Elnök : Szólásra következik % Perlaki György jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Herczegh Bé'a és Östör József igen t. képviselőtársam kifogásolta, hogy mi szociáldemokraták, bár nem rendelkezünk elegendő szaktudással, mégis kritizálni merjük^ az igazságügyi tárca alkalmával nem általában a bíróságok, de az egyes biróságok Ítélkezéseit. (Östör József: Nem jogerős Ítéleteket!) (Az elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) A szaktudást illetőleg legyen szabad valamit felemlítenem, ami szerintem igen találó erre az egész kérdésre. Egy alkalommal, mint a hadi gazdasági bizottság tagja, lent voltain Temesvárott és csodálkozással láttam, hogy egy építészmérnök vezeti a császári és királyi hurkagyárat. Odaszóltam az altábornagy urnák, hogy hiszen a hadseregben van elég husiparos, miért tesznek építészmérnököt a hurkagyár élére. Az altábornagy, aki egyébként igen jó katona volt, azt mondotta: idézze kedves barátom, a katonaságnál elsősorban minden szaktudástól mentes agyvelővel kell az embernek birni, hogy boldoguljon. Én ugy gondolom, hogy nekem is van természetes eszem és igy bátorságot veszek magamnak olyan kérdésekhez való hozzászólásra, amelyekhez szakemberek is hozzászólnak. (Viezián István: Nem hurkagyár ez!) Az, hogy valaki tanult jogot és mint ügyvéd működik a közpályán, még nem jelenti azt, hogy jobban tudja megbírálni ezeket a kérdéseket, mint talán az a laikus, akinek a jó Isten természetes észt is adott. Egyet tartozom kijelenteni- Nekünk szociáldemokratáknak nem volt szándékunk a bíróság tekintélyét destruálni. (Herezegh Béla: Nagyon helyes!) Annál az egyszerű oknál fogva nem, mert ebből nekünk semmi hasznunk nem volna, — értve alatta erkölcsi vagy anyagi hasznot — és a mi céljainkat ez nem is mozditaná elő. Nekünk tenát ebbeli szándékaink nincsenek. Én azonban amennyiben valaki rajtunk reklamálná azt, hogy a bíróság tekintélyét destruáljuk, az illetőnek figyelmébe akarnám ajánlani azt a Bakonyi-féle ügyet, amelyet ma Fábián t. képviselőtársam tárgyalt itt, még pedig más vonatkozásban. Hogy Bakonyi Kálmán curiai biró több ügyvéd és birótársával hogyan mulatott és mit vacsorázott, ahhoz semmi közöm nincs. Semmi közöm ahhoz, hogy ott voltak volt szabadkőművesek is. (Viczián István: Mind az volt kivétel nélkül!) az egész dologban csak egyet látok. Azt, hogy azon a vacsorán megjelent egy rendőrtisztviselő két detektivvel, leigazoltatta azokat a tiszteletreméltó gentlemanokat akik ott vacsoráztak és közülük kettőt, Bakonyi Kálmánt és egy odavaló Kálmán nevű ügyvédet, 500.000 és 300.000 korona pénzbírsággal bírságolt meg. Természetes, hogy a lebirsagoliak fellebbeztek ez ellen, de a kerületi kapitány jóváhagyta a bírságot. Engedelmet kérek, egy renüőrfogalmazó vagy rendőr biró jobban tua ja, hogy mit szabad vagy mit nem szabad, mint egy curiai biró? Azt hiszem, sokkal jobban desnualja a birói tekintélyt, ha egy rendőrfogalmazó vagy egy rendőr biró kétségbevonja, hogy egy curiai biró tudja, hogy mit szabad és mit nem szabad, mint ha mi szociáldemokraták megtörtént sérelmes Ítéleteket a nemzetgyűlés színe előtt felhozunk. Az a néhány ilyen eset, amelyet felhoztunk, eklatánsán bizonyítja azt, hogy menynyire destruálják egyes rendőrhatóságok a bíróság tekintélyét, és természetes, hogy mivel a kölcsönkenyér visszajár, tehát a visszájáról is megtörténik a dolog és a bíróság is nem egyszer gondoskodik arról, hogy a rendőrség tekintélye megtépáztassék. Azt hiszem, hogy aki a destrukció ellen harcol, annak elsősorban ezeket a dolgokat kellene megszüntetnie, mert hiszen ezek sokkal veszedelmesebbek, mint a mi felszólalásaink, amelyek a mi osztályunk fájdalmának kifejezői. Kénytelen vagyok ezek után foglalkozni azzal a tartuffkeüéssel, amelyet a túloldalon egy pár ur tanusitott, amikor Pro—er igen t. képviselőtársam arról beszélt, hogy a biróság, egyes birák és egyes bírósági tanácsok működése mennyire feltűnést kelt a munkásságban. I\e tessék ezen annyira felizgulni. Végre is az a biró nem él légüres térben, hanem itt él közöttünk, ebben a magyar társadalomban. Az a biró öt évvel ezelőtt, a nagy nemzeti felbuzdulás idején hallotta a propaganda-ministerium plakátjaitól kezdve végig az összes kurzus újságokból azt, hogy a szociáldemokraták átkozott gazemberek, mert összeszűrték a levet a komunístákkal és tönkretették országunkat. Öt év óta harsogja annak a bírónak a fülébe minden kurzuslap délelőtt, délután és este azt, (Mozgás.) hogy Károlyi Miskának és a szociáldemokratáknak köszönhetjük országunk szétdarabolását és azt a borzalmas nyomorúságot, amely most a köztisztviselő osztályra és a bírákra is rászabadult. Természetesen nem követelhető az egyes biró uraktól, hogy visszaemlékezzenek kissé Teleszky idejére, aki ugyanebben a teremben jelentette ki nagybüszkén, hogy meghajlik az előtt a biró előtt, aki maga talpalja a cipőjét. Elfelejtette a t. minister ur azt, hogy micsoda rettenetes szegénységi bizonyítványt állított ki Magyarország számára, amikor smucigságával kényszeritette a bírákat arra, hogy cipőt talpaljanak. Angolországban a birák nagyobb fizetést kapnak, mint bármely más államban és nem hinném, hogy a háború alatti volt ministerelnök és pénzügy minister, Lloyd George egy pillanatig is merte volna a parlamentben elmondani azt, hogy ő ismer egy birót és meghajlik azelőtt, aki a cipőjét maga talpalja. Az angol ministerelnökök mindig büszkék voltak arra, hogy az angol bírónak sajátmagának cipőt talpalni nem kell. (Erdélyi Aladár: Azoknak angol kasszájuk is van!) Természetes, hogy az a biró, aki öt óv óta folyton hallja azt, hogy mi destruktív gazemberek vagyunk és állandóan olvassa azt, hogy micsoda országpusztitó rettenetes emberek vagyunk, amikor egy szociáldemokrata előtte áll, átérzi mindazt a nyomorúságot, amelyet ez a diszes kormányzati rendszer akasztott a középosztály nyakába, mindazt, ami öt éven