Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

1$È A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. évi december hó 1-én, kedden. sem akarom hinni, mert őszintén mondva, önö­ket jobb hazafiaknak tartom, semhogy az lenne a céljuk, hogy lejárassák a parlamentarizmus intézményét —, mondom, ha az a céljuk, hogy egyáltalában a népképviseleti rendszernek ezt a módját megbuktassák, akkor értem önöket és azt mondom, hogy az önök szempontjából igazuk van. De ha nem ez a céljuk, akkor nem tesznek jó szolgálatot (Peidl Gyula : Az a cé­lunk, hogy a sorozatos gyilkosságok tetteseit végre kiderítsék!) az ügynek, nem tesznek jó szolgálatot a parlamentarizmusnak és nem tesznek jó szolgálatot az országnak. A költ­ségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljen­zés és taps a jobboldalon és a közéven.) Elnök : Szólásra következik % Perlaki György jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Her­czegh Bé'a és Östör József igen t. képviselő­társam kifogásolta, hogy mi szociáldemokra­ták, bár nem rendelkezünk elegendő szak­tudással, mégis kritizálni merjük^ az igazság­ügyi tárca alkalmával nem általában a bíró­ságok, de az egyes biróságok Ítélkezéseit. (Ös­tör József: Nem jogerős Ítéleteket!) (Az elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) A szaktudást illetőleg legyen szabad va­lamit felemlítenem, ami szerintem igen találó erre az egész kérdésre. Egy alkalommal, mint a hadi gazdasági bizottság tagja, lent voltain Temesvárott és csodálkozással láttam, hogy egy építészmérnök vezeti a császári és királyi hurkagyárat. Odaszóltam az altábornagy ur­nák, hogy hiszen a hadseregben van elég hus­iparos, miért tesznek építészmérnököt a hur­kagyár élére. Az altábornagy, aki egyébként igen jó katona volt, azt mondotta: idézze ked­ves barátom, a katonaságnál elsősorban min­den szaktudástól mentes agyvelővel kell az embernek birni, hogy boldoguljon. Én ugy gondolom, hogy nekem is van ter­mészetes eszem és igy bátorságot veszek ma­gamnak olyan kérdésekhez való hozzászólás­ra, amelyekhez szakemberek is hozzászólnak. (Viezián István: Nem hurkagyár ez!) Az, hogy valaki tanult jogot és mint ügyvéd működik a közpályán, még nem jelenti azt, hogy job­ban tudja megbírálni ezeket a kérdéseket, mint talán az a laikus, akinek a jó Isten ter­mészetes észt is adott. Egyet tartozom kijelenteni- Nekünk szo­ciáldemokratáknak nem volt szándékunk a bí­róság tekintélyét destruálni. (Herezegh Béla: Nagyon helyes!) Annál az egyszerű oknál fogva nem, mert ebből nekünk semmi hasznunk nem volna, — értve alatta erkölcsi vagy anyagi hasznot — és a mi céljainkat ez nem is moz­ditaná elő. Nekünk tenát ebbeli szándékaink nincsenek. Én azonban amennyiben valaki raj­tunk reklamálná azt, hogy a bíróság tekinté­lyét destruáljuk, az illetőnek figyelmébe akar­nám ajánlani azt a Bakonyi-féle ügyet, ame­lyet ma Fábián t. képviselőtársam tárgyalt itt, még pedig más vonatkozásban. Hogy Bakonyi Kálmán curiai biró több ügyvéd és birótársá­val hogyan mulatott és mit vacsorázott, ahhoz semmi közöm nincs. Semmi közöm ahhoz, hogy ott voltak volt szabadkőművesek is. (Viczián István: Mind az volt kivétel nélkül!) az egész dologban csak egyet látok. Azt, hogy azon a vacsorán megjelent egy rendőrtisztviselő két detektivvel, leigazoltatta azokat a tiszteletre­méltó gentlemanokat akik ott vacsoráztak és közülük kettőt, Bakonyi Kálmánt és egy oda­való Kálmán nevű ügyvédet, 500.000 és 300.000 korona pénzbírsággal bírságolt meg. Természe­tes, hogy a lebirsagoliak fellebbeztek ez ellen, de a kerületi kapitány jóváhagyta a bírságot. Engedelmet kérek, egy renüőrfogalmazó vagy rendőr biró jobban tua ja, hogy mit szabad vagy mit nem szabad, mint egy curiai biró? Azt hi­szem, sokkal jobban desnualja a birói tekin­télyt, ha egy rendőrfogalmazó vagy egy rendőr biró kétségbevonja, hogy egy curiai biró tudja, hogy mit szabad és mit nem szabad, mint ha mi szociáldemokraták megtörtént sérelmes Ítéleteket a nemzetgyűlés színe előtt felhozunk. Az a néhány ilyen eset, amelyet felhoz­tunk, eklatánsán bizonyítja azt, hogy meny­nyire destruálják egyes rendőrhatóságok a bíróság tekintélyét, és természetes, hogy mi­vel a kölcsönkenyér visszajár, tehát a visszá­járól is megtörténik a dolog és a bíróság is nem egyszer gondoskodik arról, hogy a rend­őrség tekintélye megtépáztassék. Azt hiszem, hogy aki a destrukció ellen harcol, annak első­sorban ezeket a dolgokat kellene megszüntet­nie, mert hiszen ezek sokkal veszedelmesebbek, mint a mi felszólalásaink, amelyek a mi osz­tályunk fájdalmának kifejezői. Kénytelen vagyok ezek után foglalkozni azzal a tartuffkeüéssel, amelyet a túloldalon egy pár ur tanusitott, amikor Pro—er igen t. képviselőtársam arról beszélt, hogy a biróság, egyes birák és egyes bírósági tanácsok műkö­dése mennyire feltűnést kelt a munkásságban. I\e tessék ezen annyira felizgulni. Végre is az a biró nem él légüres térben, hanem itt él közöttünk, ebben a magyar társadalomban. Az a biró öt évvel ezelőtt, a nagy nemzeti fel­buzdulás idején hallotta a propaganda-minis­terium plakátjaitól kezdve végig az összes kurzus újságokból azt, hogy a szociáldemo­kraták átkozott gazemberek, mert összeszűrték a levet a komunístákkal és tönkretették orszá­gunkat. Öt év óta harsogja annak a bírónak a fülébe minden kurzuslap délelőtt, délután és este azt, (Mozgás.) hogy Károlyi Miskának és a szociáldemokratáknak köszönhetjük orszá­gunk szétdarabolását és azt a borzalmas nyo­morúságot, amely most a köztisztviselő osz­tályra és a bírákra is rászabadult. Természete­sen nem követelhető az egyes biró uraktól, hogy visszaemlékezzenek kissé Teleszky ide­jére, aki ugyanebben a teremben jelentette ki nagybüszkén, hogy meghajlik az előtt a biró előtt, aki maga talpalja a cipőjét. Elfelejtette a t. minister ur azt, hogy micsoda rettenetes szegénységi bizonyítványt állított ki Magyar­ország számára, amikor smucigságával kény­szeritette a bírákat arra, hogy cipőt talpalja­nak. Angolországban a birák nagyobb fizetést kapnak, mint bármely más államban és nem hinném, hogy a háború alatti volt minister­elnök és pénzügy minister, Lloyd George egy pillanatig is merte volna a parlamentben el­mondani azt, hogy ő ismer egy birót és meg­hajlik azelőtt, aki a cipőjét maga talpalja. Az angol ministerelnökök mindig büszkék voltak arra, hogy az angol bírónak sajátmagának cipőt talpalni nem kell. (Erdélyi Aladár: Azoknak angol kasszájuk is van!) Természe­tes, hogy az a biró, aki öt óv óta folyton hallja azt, hogy mi destruktív gazemberek va­gyunk és állandóan olvassa azt, hogy mi­csoda országpusztitó rettenetes emberek va­gyunk, amikor egy szociáldemokrata előtte áll, átérzi mindazt a nyomorúságot, amelyet ez a diszes kormányzati rendszer akasztott a középosztály nyakába, mindazt, ami öt éven

Next

/
Oldalképek
Tartalom