Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

A. nemzetgyűlés 475. ülése 1925. súlyos terhelő vallomások után, amelyekhez tárgyi bizonyítékok is járultak,^ szabadlábra helyeztek volna embereket, nem is készpénzbeli kaució után, mert itt fogadott el a magyar biróság először értékeket kaucióként. Nem óhajtok ma ezzel a kérdéssel és a részletekkel foglalkozni, hanem csak egy körülményt vagyok bátor az igazságügyminister urnák, mint az igazságügy legfőbb őrének szives figyelmébe ajánlani. Az egyik ministeri tanácsostól, akit közben az eljárás folyamán, mikor vallomásában azt volt bátor mondani, hogy nem verték meg a vádlottakat, kommunista toborzónak mondottak, később, mikor az ítélet meghozatott bocsánatot kértek. A második volt egy belügyminisieri titkár, aki szintén jelen volt a nyomozásnál s aki szinte eskü alatt vallotta a királyi ítélőtáblán, hogy a vádlottakból nem veréssel^ vették ki azt a beismerő vallomást, amelyet későbben tárgyi bizonyítékokkal is támogattak, mert hiszen a vádlottak vallomása alapján találták meg a bombákat, (Lendvai István: Vér csurgott a vádlottakból, de azok magyar emberek voltak.) Kihallgatták a fogházorvost is, aki esküt tett tisztviselő, és aki kijelentette, hogy a vádlottakat a beszállítás után megvizsgálta, s azokon a verésnek semmiféle nyoma nem volt. Kihallgattak eskü aiatt két rendőrtisztet is, akik ugyanerre vallomást tettek. (Xendvai István : Önnek kívánok olyan veretlenséget !) Kihallgattak egy vizsgálóbírót és egy csendőrt is, de ezeknek vallomásával szemben a biróság a vádlottak hozzátartozóinak vallomását fogadta el és elfogadta azoknak a vallomását, akik odalent maguk is ugyanahhoz a társadalmi egyesülethez tartoztak, mint amelyhez tartoztak a vádlottak. (Lendvai István : Nagy tévedés, a tárgyaláson nem igy volt !) Ezt nekem itt tényként meg kell állapitanom és meg kell állapítania az igazságügy minister urnák is mint ahogy megállapította tényként akkor még a belügyminister ur is, de megállapította tényként még a honvédelmi minister ur is, akik valamennyien a legnagyobb felháborodás hangján nyilatkoztak az elsőbirósági ítélet után arról, miként lehetséges az, hogy ilyen magas állású köztisztviselőknek és köztiszteletben álló embereknek tanúvallomásával szemben, amelyet tárgyi bizonyítékok is támogattak, elfogadtatott vallomásként a vádlottak hozzátartozóinak és az Ébredő Magyarok Egyesülete ottani exponensének vallomása. (Lendvai István : Hiszen Hetényiről is megállapította a biróság, hogy nem fogadhatja el vallomását ! - Zaj.) Itt ebből a körülményből egy következtetést kell levonnunk. Nem lehet elmennünk ezen birói Ítélet mellett, amelynél csak egy szomorú dolog van. Nem a biróság ítélete, mert csak az Istennekés saját lelkiismeretének felelős a bíró, mikor az Ítéletét meghozza. De van az igazságügyminister urnák egy szerve, amely a vádhatóságot képviseli, s az igazságügyminister ur képviselője akkor, amikor az első biróság előtt olyan vehemensen képviselte a vádat, és amikor a második biróság előtt is még olyan határozottan vette át a szolnoki ügyész fellebbezését és terjesztette a királyi ítélőtábla elé, megnyugodott a másqdbiróság felmentő ítéletében. (Lendvai István : Ez példátlan S Ilyen még nem történt !) Nagyon szépen kérem én az igen t. képviselőtársamat, ne méltóztassék ebben a kérdésben ilyen álláspontot tanúsítani, mert nem hiszem, hogy a képviselő ur lelkiismeretével összeegyeztethető az, hogy ebben az országban emberek halnak meg, s ezek hozzátartozói és az egész ország sirva panaszolja, hogy tettes pedig soha nincs. (Lendvai István: Tessék kinyomozni, tessék megnevezni, tessék megbüntetni őket ! — Zaj.) évi december hó 1-én, kedden. 125 Elnök : Kérem Lendvai István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Fábián Üéla : Egy másik ügy is van, ahol a t. képviselő ur ártatlan embereket talál. Miként nézhet ki egy nemzet köztisztviselői kara, ha a csongrádi ügyben egy belügyministeri osztályvezető ministeri tanácsosnak, azután a belügyminister titkárának, a szegedi rendőrkerület vezetőjének, a fogházorvosnak és egy vizsgálóbirónak vallomása értéktelen. Ha a másik ügyben az a helyzet, hogy meggyanusittatik a főkapitányhelyettes, kell, hogy ennek reá nézve vagy valakire nézve következménye legyen. — (Lendvai István: Ki az a főkapitányhelyettes ?) Hetényi. — (Lendvai István : Arról a biróság a Döhmelügyben megállapította, hogy vallomását nem fogadhatja el 1) Elnök ! Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék az állandó közbeszólásokat megszüntetni, mert különben kénytelen leszek a képviselő úrral szemben a házszabályok értelmében eljárni. — (Herezegfa Béla : A biróság előtt vannak az adatok, a biróság ismeri az ügyet.) Fábián Béla : Teljes mértékben igaza van a t. képviselő urnák, de méltóztassék megengedni, ón nem a bíróságokat kritizálom. — (Eőri-Szabó Dezső : Mit !) Azt, hogy itt vannak közigazgatási tisztviselők, akik ma is magas állást töltenek be s akik, ha igazak azok a tények, amelyeknek alapj biróság a felmentő ítéleteket meghozta, azt a helyet továbbra is be nem tölthetik. Mert ha igaz, hogy a rendőrségen veréssel csikarják ki az emberekből a tanuvaliomásokat, ebben az esetben a rendőrségen ezeknek az osztályoknak vezetőiként nem maradhatnak meg azok az emberek, akiket a biróság esküre nem bocsát, vagy akiknek vallomásával szemben a biróság mások vallomását fogadja el. — (Lendvai István : Aláírom tökéletesen !) Igenis, ide kell hozni ezt a kérdést és meg kell kérdezni a minister urat aziránt, hogy mikép gondolkozik ebben a kérdésben. A csendőrség és rendőrség magas létszámát indokolja, hogy ha ebben az országban deliktumok követtetnek el, akkor ezeknek igazi tettesei kézre kerüljenek. Azért hozom ide ezt a kérdést ismételten, mert meg kell kérdeznünk az igazságügyminister urat és a belügyminister urat is, hogy levonja-e bizonyos konzekvenciáit annak, ami a csongrádi ügyben és a Márffy-ügyben történt. Méltóztassék megengedni, hogy itt egy másik dologra is felhívja m az igazságügyminister ur figyelmét. A napokban végtelenül szomorú eset történt az egyetemen. Az történt, hogy egyrészt a keresztet, másrészt pedig a mi gyár nemzeti imádságot, a Hiszekegyet meggyalázták, meggyalázták akként, hogy a tanteremben levő keresztet és magyar Hiszekegyet szentségtörő kezek eltávolították a helyéből, s nemcsak hogy eltávolították, de össze is törték és a magyar Hiszekegynek egyik darabját letépték. Ez nem közönséges dolog, ez súlyos dolog ; súlyos dolog ez azért, mert ez kihatásaiban is súlyos, mert hiszen méltóztattak látni, hogy rögtön utána azt olvashattuk, hogy ezt a numerus clausus vitájának hatása alatt egyes zsidó egyetemi hallgatók követték el, sőt hallottuk gr. if lebeísberg Kunó kultuszminister úrtól, tehát ministeri felelős ajakról azt a kijelentést is, hogy ime, ami az egyetemen történt, az utórezgése annak, ami itt a képviselőházban történt. (Lendvai István : Nagyon valószínű !) Ezzel szemben mi a tényállás ? Ma már ott tartunk hála Istennek, hogy ugy látszik, bizonyos dolgokat ki lehet nyomozni. Megállapittatott az, hogy este még ugy a kereszt, mint a magyar Hiszekegy sértetlenül a helyükön voltak, ellenben 17"