Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-475
A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. Staud-tanáes is és más tanácsok is már visszamenőleg így Ítélkeztek. Ha ez igy van, akkor ne méltóztassék másutt keresni, hogy ki avatkozik be az igazságszolgáltatásba, ki rontja meg az igazságszolgáltatás szellemét. (Zaj a jobboldalon. — Varsányi Gábor: Denikve a minister mindennek az oka!) Ezt még egy minister sem tette meg. (Pesthy Pál igazságügyminister: Dehogy nem tette!) Vannak azonban közelebbfekvő esetek is. Emlékezzünk vissza 1924 október 28-ára. Akkor itt Fábián Béla t. képviselőtársam tárgyalt egy esetet, a csongrádi felmentő Ítéletnek az esetét. (Lendvai István: Szolnoki itélet az!) A csongrádi ügyben kelt szolnoki Ítéletről van szó. Mindenki megérti. (Varsányi Gábor: Erger, Berger, Schossberger, némely zsidó stb... — Zaj.) Arról az Ítéletről, amelyet az egész nemzet és minden tisztességes ember megdöbbenéssl fogadott. Itt a kormány dicséretére állapítom meg, hogy a kormány maga is megdöbbenéssel fogadta. Akkor ez a matéria nemcsak ide, a nemzetgyűlés elé, hanem a ministertanács elé is került. T. képviselőtársam interpellált. Ebben az interpellációban megemlítette azt is, hogy az igazságügyminister nr már régebben beismerte egy alkalommal, hogy az ébredők ügyvédje bennjárt a fogházban (Fábián Béla: Itt a Házban mondta!) a Márffyügyben és kiadta a jelszót, hogy mindent vissza kell vonni az ott lefogott vádlottaknak. Ezt csak azért említeni meg, mert ebben a beszédben foglaltatott — és majd a későbbi Összefüggések kapcsán ennek lesz itt jelentősége, mert még visszatérek rá, — a csongrádi bombamerénylet ügye, a szolnoki itélet egész matriája. Azt megelőzően, egy már elhalt képviselőtársunk részéről támadás hangzott el Rakovszky Iván belügyminister ur ellen. Ez a képviselőtársunk felelőségre vonta Rakovszky Ivánt, hogy a szolnoki felmentő ítélettel szemben véleményt nyilvánított. Rakovszky Iván csakugyan véleményt nyilvánított ezzel az ítélettel szemben. Azt mondta: Lehetetlen, hogy az ország közrendjéért felelősséget vállalják, ha igazak azok a tudósítások, amelyek a tárgyalás lefolyásáról és az itélet indokolásáró! napvilágot láttak. Majd azt mondotta: Az a körülmény, hogy a bíróság, a hatóságok hivatalos megállapításait és a közegek eskü alatt tett vallomásait valónak el nem fogadta, mind olyan körülmények, amelyek alkalmasak arra, hogy a rendészeti hatóságok tekintélyét aláássák. A t. minister ur nem tagadta, hogy ezeket a kijelentéseket tette. Sőt még megfelezte ezeket a kijelentéseit azzal, hogy, amikor a r szolnoki itélet elhangzott, az annyira felháborította* hogy egyenesen ment beadni lemondását a ministerelnök úrhoz és annak magyarázatául, hogy ezeket a kijelentéseket megtette, azt hozta fel, hogy mikor egy minister ilyen okból szükségét látja a lemondásnak, akkor megvan a természetes joga arra, hogy a közvélemény előtt elhatározását megindokolja. Egyébként ugyanakkor Rakovszky belügyminister ur azt mondotta, hogy garanciát követel arra, hogy többet efélék nem történnek meg és ugyanabban a beszédében foglaltatik az a passzus is, amelyben azt mondotta, hogy igenis, a bíróságot lehet kritizálni, különösen lehet kritizálni az itélet megszületésének körülményeit, mert ahogy a belügyminister ur mondta, itt már szószerint idézem szavait, »nem szentség, nem noli me tangere a bíróság sem«, a kritika vele szemben is jogosult. NAPLÓ. XXXVII. évi december hó 1-én, kedden. 107 (Eckhardt Tibor: Illetékes kritika!) Mit ért ön ehhez! Ön ehhez nem ért. iSiézze, még az igazságügyminister ur és a többiek sem értenek hozzá! Hogy értene ön hozzá! (Zaj.) Hiszen az igazságügyminister ur is azt mondja, hogy például egy ítéletnek anyagi tartalmát nem lehet bírálni. Nem gondol arra — pedig biró volt — (Zaj.), hogy menynyire lehet, hiszen a iélebbezés es a felülvizsgálat intézménye mind arravaló, hogy az ítéletek biráltassanak és ... (Eckhardt Tibor: Ön szerint a bírósághoz csak a fegyházviseltek értenek! Gyakorlati tapasztalataik vannak!) Nézze, nem tudom, hogy kire céloz. Én csakugyan voltam az olyanfajta politikának a fegyence, amilyen politikát önök is folytattak. A vörös terroristáknak, azoknak voltam a fegyence, és ez rámnézve megtisztelő. Lehetek talán az önöké is. (Zaj a balközépen.) De ha már egy törvényes rend fegyházáról beszélünk. — akkor is kettőnk között megvan az a különbség, hogy ön legalább annak kandidátusa, mert egy tisztességes világ elérkezése után az ilyen emberek csakugyan fegyházba valók lesznek. (Zaj.) Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék kifejezéseit jobban megválogatni és képviselőtársaival szemben sértő kifejezéseket nem alkalmazni. Ezért a sértésért a képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Rupert Rezső: Maga a t. belügyminister ur, sőt az igazságügyminister ur is kezdte annak a bíróságnak eljárását kritizálni ugyanazon az ülésen, mert a minister ur maga előadta itt nekünk, hogy evvel az ítélkezéssel kapcsolatban a honvédelmi minister ur is, a belügyminister ur is konkrét panaszokat emel lek. Most aztán ilyen distinkcióhoz futni, hogy az ítéletek létrejöttének körülményeit, ha azok aggodalmat keltenek, szabad kritizálni, ellenben az ítéleteket nem: méltóztassanak megengedni, de ehhez a finom disztinkcióhoz nincs érzékem, (Halász Móric: Ezt látjuk!) mert ha egy itélet megszületésének körülményeit kritizálni lehet és kell, s a megszületés körülményei kritizáltatnak is, akkor egy itélet ellen nem is lehet srilyosabb kritikát mondani. Egy itélet ellen az a legsúlyosabb kri íika, hogy megszületésének körülményei voltak olyanok, amelyeket tisztáknak mondani nem lehet. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezt sem mondtam!) Elnök: A képviselő ur beszédét megszakítom s az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Rupert képviselő ural illeti. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Amit az imént a szolnoki Ítélettel kapcsolatban mondottam, nem azért mondottam, hogy a kormány eljárását hibáztassam. Sőt helyeselnem kell a kormány eljárását, helyeseltem akkor is, mert igenis minden aggasztó jelenség feljogosította a kormányt arra, hogy ezzel az üggyel ugy foglalkozzék, mint ahogy foglalkozott. Amit én nem helyeslek, az csak az, hogy a kormány a további konzekvenciákat nem vonta le. Az történt, hogy a táblai tárgyalás befejezéseképen a kormány képviselője, a főügyész ebben az ítéletben megnyugodott s az itélet ellen semmiségi panaszt nem jelentett be. És amit hibáztatok, még az, hogy a további konzekvenciák 15
