Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. teni- fogják ennek a szegény országnak felsegitésére és haladására. Igen t. Nemzetgyűlés! Még egy kijelentést tehetek, nevezetesen azt a kijelentést, hogy ha olyan lépést, olyan cselekedetet látok, amely cselekedettel valaki azokról a magasztos szempontokról és azokról a nag-y eszmékről, amelyeknek szolgálatába szegődött, amikor a birói pályára lépett, megfeledkezik, én teljes eréllyel és a rendelkezésemre álló minden eszközzel oda fogok hatni, hogy ezt megtoroljam, hogy ezt a birói testület kebeléből exstirpáljam. Meg vagyok róla győződve, hogy erre minél kevesebb esetben lesz szükség, mert az a közszellem, amely ezt a testületet eltölti és amely ebben a testületben megvan, garancia arra, hogy erre az intézkedésre minél kevesebbszer lesz szükség. Mindezek után tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a költségvetést, amely számszerűleg a múlt költségvetéshez viszonyítva abszolút eltérést nem tartalmaz és amelyet az ország pénzügyi helyzetének tekintetbe vételével a lehető leggondosabban és a valódi szükségleteknek legszorgosabb mérlegelésével állítottunk össze, általánosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Bupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Ugy az előadó ur, mint a minister ur meggyőző érvekkel és teljes buzgalommal igyekeztek előttünk vázolni s velünk elfogadtatni azt, hogy az igazságügyi tárcánál minden megtörtént a takarékosság és a gazdaságosság szempontjából és igy minden oka megvan a nemzetgyűlésnek arra, hogy ez ellen a tárca ellen, sem általánosságban, sem részleteiben, kifogást ne tegyen. Én azt hiszem, hogy tulaj donképen nem is volt szükségünk erre az érvelésre, erre a meggyőzésre, mert ha vissza méltóztatnak tekinteni az elmúlt időkre is, az igazságügyi tárcával szemben az ellenzéknek eddig is mindig az volt az álláspontja, hogy ott a gazdaságosság elveit betartják. Igaz, hogy az ellenzék más tárcáknál sem emelt kifogást, amennyiben szociális igények kielégítéséről volt szó, de az igazságügyi tárca ellen, annak személyi és dologi kiadásai ellen soha kifogást neri emelt, sőt, ha vissza méltóztatnak emlékezni az első nemzetgyűlésre, a pártok vetélkedtek abban, hogy a biróságnak minél jobbá tegyék a helyzetét, anyagilag és ezzel erkölcsileg is minél függetlenebbé tegyék a bíróságot. Ma is tehát, amikor mi az igazságügyi tárcához szólunk, semmikép sem lehet feladatunk az, — legalább is a magam részéről ezt a feladatot nem vállalom — hogy kimutassam, hol sok a kiadás, hol elégitik ki a túlzott igényekel;. Kis részben majd e tekintetben is lesz kifogásom, nagy egészben azonban a magam részéről is sziwel-lélekkel hozzájárulok mindazokhoz, amiket az előadó ur és a minister ur is mondott, hogy t. i. az igazságügyi tárcát s különösen a biróságokat dotálják ugy, hogy anyagi függetlenségük kétségtelenné tétetvén, egyéb függetlenségük is biztosítva legyen. Annak ellenére mondom ezt és vallja úgyszólván az egész ellenzék velem együtt, hogy ez az igazságügyi tárca rengeteg sokba kerül. Kiadása kerek összegben 557 milliárd, bevétele mindössze kereken 21 milliárd, a ráfizetés tehát, ha a bevételek és kiadások mérlegét veszem, 535 milliárd. Ha most ideveszem az illetékbevételeket, amelyeket más tárcánál, nevezetesen a pénzügyi tárcánál számolnak el s amelyek kerek összegben 85 milliárdot tesznek ki, I évi december hó 1-én, '{kedden. 105 akkor még mindig azt kell mondanom, hôgy 450 milliárdba kerül a nemzetnek az igazságszolgáltatás. JNerti tehetünk róla, hogy ennyibe kerül, nem akarjuk, hogy kevesebbe kerüljön, mert mi azon a célon túl, amelyet az előadó ur megjelölt, —• hogy kulturális és etikai jelentősége van az igazságszolgáitatásnak, az igazságügyi tárcának — továbbmenő jelentőseget is tulajdonítunk ennek a tárcának. JŰzt mi gazdasági tárcának is tekintjük, szorosan vett gazdasági tárcának, mert hogy ennek a tárcának keretén belül mi történik, attól nagyban függ ennek az, országnak anyagi, gazdasági, materiális boldogulása is. (Fábián Béla : Gazdasági kihatású!) Hogy csak a hitelüérdesre mutassak rá, hiszen a hitelbiztonság- jórészt az igazságszolgáltatáson múlik az életbiztonság, a vagyonbiztonság, a nyugalom biztonsaga mind az igazságszolgáltatáson múlik. A polgári szabadságjogok megoltamiazása, a szabad mozgás biztosítása, mind igazságügyi feladat. A pénzügyi, kereskedelmi és egyéb tárcáknak sincs összevéve akkora jelentőségük gazdasági szempontból, mint amilyen az igazságügyi tárcának. Hogy az igazságszolgáltatás ezt a jelentőséget nem ismerte fel, ennek sinyljük meg összes következményeit, ezért kellett a szanálásnak és más egyéb ilyen nemzeti szerencsétlenségnek bekövetkeznie. Mert, ha az igazságszolgáltatás felfogta volna a maga nagy jelentőségét, azt, hogy tökéletes vagyon- és életbiztonságot, nyugalmat, egyéni jogbiztonságot, a szabad mozgás biztonságát kell nyújtania, azt, hogy este nyolc óra után is biztonságban lehessen járni az utcákon, és ne kelljen remegnie senkinek sem, aki valamilyen vállalkozásba fog, azért, hogy nem veszik-e el vállalkozásának eredményét tőle, — mint ahogy a parlamentben egyik párt programiig a az, hogy a becsületes munka által elért eredmények is elkobozhatok, hiszen méltóztatnak tudni, hova célzok, — mondom, ha az igazságszolgáltatás felismerte volna ezt a jelentőségét, sok nemzeti szerencsétlenséghez nem jutottunk volna el. De el kellett jutnunk. Ha az igazság szolgáltatás — és ezt nem az egész bíróságra vonatkoztatom, — felismerte volna mindezt, akkor ma ennek a tárcának tárgyalásánál nem kellene igen kellemetlen és kényes kérdéseket is megbolygatni. Szomorúan kell megállapítanom, hogy az igazságszolgáltatásnak ehhez a nagy eszményi kötelességteljesitéséhez joggal fűzhető remények nem váltattak be. De egyetértek a t. előadó úrral abban, hogy tiltakoznunk kell mindenünnen az ellen, hogy az egész bíróság tétessék felelőssé azért, ami történt. Sőt tovább megyek, azt kell mondanom, hogy nemcsak az ellen kell tiltakoznunk, hogy az egész biróság, az egész igazságszolgáltatás tétessék ezért felelőssé, hanem tiltakoznunk kell az ellen is, hogy a biróság jelentékeny része tétessék felelőssé mindazért, ami történt. Bizonyos azonban az, hogy igen kis töredéke, nagyon parányi része — és annál szomorúbb, hogy munkájának ilyen borzasztó tragédia lett az eredménye — rászolgál a kritikára és ezzel szemben kötelességet teljesítünk akkor, amikor a legsúlyosabb kritikával illetjük eljárását. Sehol sem mutatkozik meg a visszaélésnek, az eszményekről . való megfeledkezésnek az a romboló hatása, ha csak kis mértékben következik is be, mint az igazságszolgáltatás terén, ahol hatalmas eszményeket kell szolgálni, amely eszményeknek a hatalommal való visz-