Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

104 A nemzetgyűlés 4fô. ülése 1925 közgazdasági életre vonatkozólag könnyítése­ket fog teremteni. (Fábián Béla: Hogy pénzt lehessen kapni külföldről!) Ugyancsak igy áll a dolog az ingó jelzáloggal, amivel tulajdon­képen az a célunk, hogy nem csupán a föld hipotéka, hanem az iparos, a kereskedő, stb. is a maga munkatőkéjének vagy tőkéjének le­kötésévei hitelhez és ezzel kapcsolatban mun­kájának produktivitásához juthasson. Állandóan foglalkozunk a polgári törvény­könyv tervezetével, amely hovatovább telje­sen készen van. Ennek a kérdésnek tapétára hozása és a törvényhozás elé hozása azonban, azt hiszem, olyan levegőt és olyan időket ki­van meg, amely idők ennek a nagy és szép műnek tárgyalására a kellő nyugodtságot biz­sitják. (Östör József: Nagy-Magyarországot kivárjuk! Addig nem szabad megcsinálni! — Fábián Béla: Az ideiglenes kérdések rendezé­sén legyünk túl!) Igen t. Nemzetgyűlés! Egy további fontos és a közgazdaságot érintő kérdés, a kényszer­egyezségi eljárás rendeletileg való szabályo­zása. Erre vonatkozólag már azt mondhatom, hogy egy részleges rendeleti intézkedést mal­tet ben korábban is, azonban kénytelen vagyok ezzel a kérdéssel továbbra is foglalkozni és foglalkozom is vele állandóan és azt hiszem, hogy a napokban már abban a helyzetben le­szek ebben a kérdésben, hogy azok a divergáló kérdések, amelyek a különféle érdekkörök kö­zött fennállottak, áthidalhatók lesznek, vagy eldöntésre érettek lesznek és amikor ez bekö­vetkezik, a kényszeregyezségek kérdését ren­deletileg fogom szabályozni. Nem kivánok megemlékezni és nem kivá­nom az igen t. Nemzetgyűlés türelmét terhelni azon kérdések és törvényes intézkedések felso­rolásával, amelyekre vonatkozó javaslatokat már a nemzetgyűlés elé terjesztettem. Csak még egyet kivánok megemliteni, amit egyéb» ként már emiitettem is, nevezetesen a hitbizo­mányok kérdését. Ezzel a kérdéssel is igen be­hatóan és szorgalmasan foglalkozom, ugy hogy — mint előbb is jeleztem — ez rövidesen a Ház elé lesz terjeszthető. A magyarországi birtok­kérdésnek és Magyarország közgazdaságának szempontjából is olyan fontos és alapvető kér­dés ez, amely azt hiszem, hogy ezen ország fejlődésének alapját lényegesen meg fogja vetni és azt hiszem, meglesz az az eredménye, hogy egészséges birtokviszonyok és birtokálla­potok kifejlődésével ez az ország méltóképen helyezkedhetik bele a nyugati államok kere­tébe. Ezekkel ugy a birósági, mint az igazság­szolgáltatási kérdésekről nagyjában beszámol­tam. Meg akarok még emlékezni a további igazságügyi intézményekről, nevezetesen az ügyvédi és a közjegyzői intézményről. Az ügyvédi intézmény szintén olyan intézmény, amely nekem sok gondot okozott és sok meg­gondolásra adott okot. (Halljuk! Halljuk!) Az a borzasztó nagy szám, amelyet az ügyvédi kar képvisel és az a részvét, amely engem eltölt az ügyvédi kar tagjai iránt, sok gondot okoz ne­kem. Én a magam részéről már megtettem azt, hogy az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet ré­szére egy csekély összeget ki tudtam eszkö­zölni. Ez is olyan dolog, amely fejlődésképes és nekem az az elhatározásom, hogy ezt az ösz­szeget növelni szándékozom, amint lehet. Ezzel azonban a kérdés nem lesz megoldva. Nagy baj az, hogy a mi fiatalságunk még mindig nem látja be azt, hogy milyen állapotok vannak a magyar jogi pályákon és hogy a jogi pályákon évi december hó 1-én, jhedden. kenyerét megtalálni a fiatalság nem tudja. (Ugy van! Ügy van!) Ismételten kérem a ma­gyar fiatalságot, kerülje el ezt a pályát, mert ez csak keservet, gondot és kevés kenyeret ad. (Ugy van! Ugy van! — Rupert Rezső: Mennél becsületesebb, annál több gondot!) Hogy az­után részleteiben mi lesz a megsegités és a fel­emelés módja, azt nem tudom, azt a kijelentést azonban tehetem és teszem is, hogy minden törvényes intézkedés, minden törvényjavaslat benyújtásánál, illetőleg elkészitésénél figyelem­mel leszek arra, hogy ez a meglevő ügyvédi státus ne legyen kénytelen éhkenyérrel és kol­dusbottal számolni. Eá akarok mutatni arra, hogy ezt mondatja velem a részvét, a kollegiális részvét is, de mondatja velem ezt a szociális felfogás, az az országos érdek is, hogy ezt az intelligens osz­tályt gondozatlanul, kenyér nélkül ne hagy­juk. Ha mi ezt az osztályt kenyér nélkül hagy­juk és ő a maga intelligenciájával... (östör József: Nem lesz független!) — semmiesetre sem lesz független — a maga intelligenciájával részleteiben és egyeseiben letéritődik az igaz­ság és a becsület útjáról, ez olyan bajokat és zavarokat okozhat a közéletben, amelyeknek keservét az egész közélet és az egész ügyvédi kar megérzi. A közjegyzőkre vonatkozólag múlt költ­ségvetési beszédemben jeleztem azt, hogy a köz­jegyzői állások szaporítását vagyok kénytelen foganatba venni azért, hogy a menekülteket és az idősebb_ közjegyző-helyetteseket elhelyez­hessem. Kijelentettem akkor azt, hogy amint ezt a kitűzött célt megvalósítottam és célom­hoz eljutottam, kötelességemnek fogom ismerni, hogy az e célból rendszeresített közjegyzői ál­lásokat visszafejlesszem, mert nem érdek az, hogy ismét támasszak és teremtsek egy olyan kategóriát, amely a maga jövedelméből nem tud megélni. (Ugy van! Helyeslés.) Most beszámolhatok arról, hogy az a cél, amelyet én akkor, a szervezéskor magam elé kitűztem, nagyjában és egészében megvalósu­lás előtt van, illetőleg megvalósult és épen ezért most már a leépités útjára kivánok lépni és azokat a közjegyzői állásokat, ame­lyeket rendszeresítettem — ha természetes úton-módon megürültek — vissza fogom fej­leszteni, megint arra a számra, amennyi az­előtt volt. (Helyeslés.) Nagyjában és nagy vonásokban 1 ezekben kívántam az ország igazságügyi szervezetét, igazságügyig menetét és jogszolgáltatását a t. Nemzetgyűlés elé tárni. Hogy ugy fejezzem ki magamat, számomra most, a takarékossági bizottság munkája után, adva van az az alap, az a keret, amely alapon és amely keretben hivatva vagyok arra, hogy Magyarország igazságügyi szervezetét újólag felépítsem. En­gem ebben a munkában vezérelni fog az, hogy ismerem, és tudom azt a nagy fontosságot, amelyet az igazságszolgáltatás az állam ér­deke szempontjából képvisel, s ismerem és tu­dom azt a nagy feladatot, amelyet ezeknek az igazságügyi szervezeteknek tulajdonítani kell. Mindenképen azon leszek, hogy intézkedések­kel egyrészt a munkát gyorsítsam, másrészt az egyes testületeikben a munkakedvet eleve­nítsem és ismerve az ő gondolkozásukat és lel­kületüket, meg vagyok arról győződve, hogy ők a nyomorúságuk ellenére, amellyel fizetésük­kel kapcsolatban kénytelenek megküzdeni, ha­zafias kötelességből teljesíteni fogják azt a magasztos tisztet, aztj a magasztos hivatást»' amelynek gonlozása rájuk van bízva; teljesi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom