Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

 nemzetgyűlés 475. ülése 1925. sem alulról, sem felülről megközelíthető ne legyen. (Propper Sándor: Lépjenek ki az ébredők egyesületéből! — Malasits Géza: A Sörházutcából !) Sajnos azonban,', ez a kérdés is valami olyan hangulatkörben áll és ezt is olyan hangulatkör veszi körül, amely megfelel a mai egész összhangulatnak, amikor az érzelmek kiéleződnek, amikor az érzelmeket a józan ész és a józanság kevésbé tompitja le, igenis, ez a kérdés a közéletben, a közhangulatban testületek között odiózusan kezeletetik. Márpedig rá kell mutatnom arra, hogy ez a felfogás birói függetlenség szempontjából, állami és közszempontból sem állhat meg, de ebben a pillanatban nem áll meg anyagi vonatkozásokban sem, mert azok a horribilis percentszámok, amelyekkel itt a biróságok ellen a közhangulatban operálnak, nem állanak meg. (Ugy van! a középen.) Van itt egy borzasztó percentszám, £121 cl 1 bizonyos 140-es percentszám, amelyet ugy állítanak oda, hogy a biróságok járandósága a békéhez viszonyitva a békebelinek 140%-a. (Östör József: Tévedés!) Hiszen számolni lehet. Ez a percentszám kijöhet, ha a biróságok helyzetet az 1893. évi státusrendezési törvény szerint vesszük, amikor még megvolt a mai jegyzői állásnak megfelelő albirói állás. Ha ehhez viszonyítom r a birok mai fizetését, akkor kijön a 140-es szám. Én azonban azt hiszem, hogy ma nincs ebben a Házban senki, aki ne látná kizártnak azt a lehetőséget, hogy a birói állás visszavitessék abba az állapotba, amelyben volt a háború előtt s a 90-es években. (Fábián Béla: Isten mentsen! Örülünk, hogy eltörölték az albirót és alügyészt!) De vannak egyes kategóriák, amelyek azzal operálnak a biróságok ellenében, hogy a státusrendezós alkalmával a biróságok nem szenvedték el azt a deminuciót, amelyet a többi közigazgatási ágak elszenvedtek. (Fábián Béla: Mindig meg volt az ellentét a köztisztviselők és a birák közt!) Én nem az ellentéteket akarom élezni, csak tárgyilagosan rá akarok mutatni arra, hogy milyen a való helyzet és rá akarok mutatni még egy körülményre, nevezetesen arra, hogy milyen gondolat, milyen eszme hozta létre a státustörvényt akkor, mikor megalkottatott. Nevezetesen ez a birói státustörvény abban a gondolatmenetben alkottatott meg, hogy ez első lépés lesz egy egész státusrendezési állapot kiépítéséhez (Ugy van! jobb felöl, half elől és a középen.) és ezt a birói státusrendezést követni fogja a többi kategóriák státusrendezése is. (F. Szabó Géza: Nagyon helyes!) Hogy pillanatnyilag mi a helyzet a békebeli járandóságok tekintetében a közigazgatási tisztviselőknél és a bíróságnál, erre nézve szabad legyen rámutatnom a következőkre: Az állami szolgálati ágaknál a curiai elnöknek megfelelő kategóriának a békéhez viszonyított fizetése ma 68 95%: ez a ministère; ugyanennyi a curiai elnöké is. A Curia másodelnökének megfelelő kategória fizetése az állami szolgálatnál 72%, a curiai másodelnöké 75%. A curiai tanácselnök fizetésének százalékaránya 63*87%, az ennek megfelelő állami szolgálati ágnál 59%; a curiai b Írónál 62%, a megfelelő állami szervnél pedig 58% és ez igy megy tovább. Méltóztatnak ebből látni, hogy alig van pereentuális eltérés az állami és birói békebeli és a mai fizetések között. Annyira nincs, hogy itt már nincs meg az az arány távolról sem, amelyet a státustörvény, az 1920 :XX. te. megállapított. Erre vonatkozólag hangoztattam én azt az álláspontomat, hogy igenis ezt az arányt évi december hó 1-én, hedden. 103 ezidő szerint megvalósíthatónak nem látom, mert ma egyes kategóriákban a létminimum nyújtásának lehetőségével kell számolnunk. (Ugy van! jobbfelől.) Ezt az arányt én helyesen akkor látom megvalósíthatónak, ha valamennyi kategória elérte a békebeli fizetését, akkor ez az arányszám, igenis, a biróságok részére megvalósitandó és helyreállítandó. Legyen szabad ezután rátérnem arra, hogy az igazságügyniinisterium tör vény előkészítés és törvényhozás szempontjából milyen kérdésekkel foglalkozott és kivan foglalkozni. Mint legközelebb megtörtént dologra, legyen szabad rámutatnom arra, hogy rendeletben intézkedett a kormány aziránt, hogy az uzsorabiráskodás és az árdrágitó visszaélések tekintetében fennálló, hogy ugy mindjam, statáriális rendelkezések visszafejlesztessenek a rendes, normális, békebeli állapotra. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban rá akarok mutatni arra, hogy engem erre az elhatározásra az a körülmény birt, hogy statisztikai adatok alapján meggyőződtem, hogy azok a számok és azok a szükségességek, amelyek ennek a rendeletnek kibocsátása idején feníorogtak, már nem^ állanak fenn és ezek az árdrágitó ügyek már lényegesen visszafejlődtek. T. i. ugy áll a dolog, hogy amikor ezekre az árdrágitó visszaélésekre nézve ez az u. n. statáriális rendelkezés, ezek a fellebbezést kizáró és az azonnali végrehajtást célzó rendelkezések megtétettek, akkor kint, a kicsi piacokon, az élelmiszerpiacokon, szóval a közszükségleti cikkeket áruló piacokon annyira felburjánzott az uzsora, hogy ennek letörésére szükségesek voltak ezek az intézkedések. Ma azonban a termelés, a közgazdasági élet javulása folytán ezeket az exeessusokat maga az élet eliminálta már annyira, hogy ezeknek visszatérésétől nem igen lehet tartani és ennek következményei ma már csak a kiskereskedőket sújtják, akikre vonatkozólag tulajdonképen ez nem is céloztatott. Ez az indoka tehát annak, hogy ez a rendelkezés hatályon kivül helyeztetett, és én meg vagyok róla győződve, hogy ennek a rendelkezésnek nyomán nem fog visszatérni az az állapot, amely szükségessé tette ennek az u.^n. statáriális rendelkezésnek kiadását. (Fábián Béla: Sohasem volt szükség rá!) Kénytelen vagyok megállapítani azonban azt is, hogy ez kisérlet az én részemről, és én jó reménységgel nézek ennek elébe, de ha valami visszafejlődést látnék azokra az állapotokra, amely állapotok megszüntetése érdekében ez a rendelkezés akkor tétetett, akkor megfontolás tárgyává kell tennem, vájjon ez a rendelkezés ne állíttass ék-e vissza. (Rupert Rezső: A kamatuzsoráskodás ellen fel lehetett volna tartani most is! A 30— 40%-os kamat miatt tessék fentartani a bankok ellen!) Igen t- Nemzetgyűlés! Beszédem elején egy szóval már megemlítettem azt, hogy az igazságügyministerium foglalkozik — és hogy ugy fejezzem ki magamat — jóformán teljesen készen is van a jelzálogjogra és az ingó jelzálogra vonatkozó törvényes intézkedésekkel. A jelzálogjogra vonatkozó javaslat készen van és ezt rövidesen a nemzetgyűlés elé terjesztem. Ennek a jelzálogjogról szóló törvényjavaslatnak benyújtását szükségessé tette az, és azt is célozza, hogy a jelzálogjogra vonatkozó eddigi összes intézkedéseket egy törvényjavaslatba vonjuk össze és hogy megtegyünk bizonyos olyan intézkedéseket, amelyek a külföldi jogban a jelzálogjoggal kapcsolatosan már létesítettek, és amelyektől várjuk azt, hogy a