Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

102 A nemzetgyűlés 475. ülése 1.925 a valorizációs javaslatból törvény válik, ami­kor tehát a törvényben már irányítás van adva a bíróság számára, hogy mely utón ha­ladjon, és nem lesz a biró arra utalva, hogy a maga gondolataival, a maga szellemi mun­kájával állapítsa meg azt az utat, amelyen mennie kell: a kérdést ez lényegesen meg fogja könnyíteni. (Östör József: Apasztani is fogja a perek számát!) Nagyon lényeges ha­tást várok attól is, hogy a beállott gazdasági konszolidáció folytán hogy ugy mond­jam, lidércfények után való rohanás a gazda­sági életben meg fog szűnni. Meg fog szűnni az a nagy felocsudás, ami az ilyen lidércfé­nyek után való szaladásokból be szokott kö­vetkezni és evvel együtt meg fog csökkenni a vitás kérdéseknek száma, amivel együtt jár a bíróságok munkájának megcsökkenése is. Nekem azonban foglalkoznom kell azzal is, hogy törvényhozási vagy adminisztratív utón miképen küzdjek meg ezzel a kérdéssel. Foglalkozom vele, és mindenképen arra törek­szem, hogy az eljárásokat egyszerűsítsem, (He­lyeslés.) azonban előre kell bocsátanom, hogy etekintetben bizonyos elvi álláspontom van : nagyon félve nyúlok hozzá azokhoz a jogintéz­ményekhez, azokhoz a törvényes rendelkezé­sekhez, amelyek a régi Nagy-Magyarországból maradtak, (Helyeslés bal felől.) félve nyúlok hozzájuk, mert ezekben olyan közös szellemi nagy értéket tekintek, amelyeknek a maguk attraháló és összefogó erejük megvan. E mel­lett az elvi álláspontom mellett is kénytelen vagyok azonban keresni azt, hogy elvi állás­pontomnak biztosítása mellett hogyan találok módot arra, hogy a jogintézményeket egysze­rűsítsem. Foglalkozom a hagyatéki eljárás egyszerű­sítésének kérdésével. Azt hiszem, ez a járás­bíróságok helyzetén is fog némileg enyhíteni, mert a hagyatéki eljárás ma túlontúl körülmé­nyes és^ túlságosan sokszor kerül ugyanaz a hagyatéki ügy egy bírónak kezébe. Ezt azon­ban mé^ nem tartom olyan lényegesnek, mint a másikat, amelyet szinte félve mondok ki, ne­vezetesen, hogy foglalkoznom kell a perek rö­vidítésének, a perek könnyítése lehetőségének kérdésével. Ha figyelembe veszem a magyar Derek természetét, ha figyelembe veszem azt, hogy a magyar pereknek a sorsa, hogy ugy mondjam, szinte a tanunépszavazásokon dől el, akkor közelfekvő a kérdés, vájjon nem lenne-e eredményes és jó bizonyos fokig az okirati kényszer bevezetése. Tudom, hogy ez nehéz és nagyon bonyolult kérdés, de a perek számának csökkentésére igen hatékony eszköznek tartom. Nehézséget itt az okoz, hogy ezzel az intézke­déssel azután az olyan emberek, akik analfa­béták, akik lokális helyzetüknél, lakásuknál, elszakitottságnkiiál fogva nem tudnak szak­értővel vagy hozzáértő emberrel érintkezni, eb­ben a kérdésben ki lennének szolgáltatva. Ezek a nehézségek azok, amelyek még megfonto­lásra késztetnek, azonban foglalkozni fogok a kérdéssel, hogy megoldást találjak, hiszen a nyugati államokban ez már megtörtént, és ott meg is van a maga üdvös hatása, Azt hiszem, hogy ha az érdekeknek megóvása mellett ezt meg tudom valósítani, a magyar igazságszol­gáltatás érdekében eredményes intézkedést te­szek. Ezek azonban mind távolabbi dolgok, A közelebbi dolgokat illetően az a véleményem, hosryha a kö^ííazdasáa'i élet meg javulása a valorizációs törvényjavaslat benyújtása és egyéb rendelkezések és intézkedések rövidesen nem fogják ezt az eredményt létrehozni, hogy évi december hó 1-én, kedden. itt a perek számában csökkenés álljon be, szük­séges, hogy egyéb adminisztratív, még pedig gyors adminisztratív intézkedésekkel is fog­lalkozzam. Ennél a kérdésnél esetleg kényte­len leszek az értékhatár megállapítása tekin­tetében a visszafejlesztés útjára lépni, és az értékhatárokat leszállítani. (Rupert Rezső: Minél előbb!) Hogy ezt mikor és hogyan teszem meg, arra vonatkozólag ígéretet nem tudok tenni. Méltóztatnak tudni, hogy a bíróságok egész ügymenete a közgazdasági élet hullám­zásának útját követi, tehát meg kell várnom, hogy az a hullámhegy, amely most a bíróság­nál kulminál, elsimul-e önmagától, vagy pedig erre vonatkozólag intézkedést kell tenni. Legyen szabad csak arra rámutatnom, hogy a háború és a forradalmak közben és után fel­szaporodott ügyek elintézése is bizonyos ilyen hullámot idézett elő, és ennek hullámhegyét most a felsőbíróságnál találom meg. Én már intézkedtem aziránt, hogy a Curiánál hat-hét állás rövidesen betöltessék. Ha ezzel a hullám­hegyet ott, valamint a táblánál le tudom ve­zetni, ugy lényegesen megkönnyebbül a hely­zetem, mert akkor az értékhatár felemelése vagy leszállítása érintvén a felebbviteli el­járást is, már nem leszek kénytelen ezzel a kérdéssel az intézkedések megtételénél szá­molni. Eá kell még mutatnom arra, hogy saját­ságos emelkedés állott be a telekkönyvi ügy­forgalomban. (Rupert Rezső: Adósodik a kis­gazda!) Ennek eredőjét én kettőben látom. Ez egyrészt a gazadsági állanotok megnehezülé­sének, másrészt pedig a földbirtokreform által előállott telekkönyvi intézkedések következ­ménye. Tudom azt is, hogy ez az emelkedés a telekkönyvi hatóságoknál még tovább fog tar­tani, mert az Országos Földbirtokrendező Bí­róság intézkedéseinek keresztülvitele még hátra van. (Östör József: Most jön a zöme!) Én erre vonatkozólag csak azt tehetem, hogy az ügymenetnek ezt a pontját élénk figyelem­mel fogom kisérnj, és tekintettel arra a nagy közgazdasági érdekre is, amely a telekköny­veknek karbantartásához és összhangban tar­tásához is fűződik, mindent el fogok követni, hogy a telekkönyveknél hátramaradás be ne következzék és máris jelezhetem, hogy 14 te­lekkönyvvezető kinevezése iránt máris intéz­kedtem. E sok szomorú kérdés után legyen szabad beszámolnom egy némileg megnyugtató ered­ményről, (Propper Sándor: Tlyen is van?) hozzáfűzve azt a reményemet, óhajomat és vá­rakozásomat, hogy ez az eredmény csak növe­kedni fog­. Nevezetesen beszámolhatok arról, hogy a büntető ügyszakokban a multévihez viszonyítva 7%-os apadás van. Mondom, óha­jomat fejezem ki aziránt., hogy ez a percent növekedjék. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy én a magam részéről elkerü­lök minden alkalmat és minden esetet atekin­tetben, hogy a büntetőügyek száma szaporod­jék. (Rupert Rezső: Nem a gazembereket ül­dözik, hanem a becsületeseket!) Ami a bírói státuskérdést illeti, én már is­mételten kijelentettem, hogy nem csak érzelmi momentumokból, hanem tárgyilagos okokból, amelyek a külön birói státus megalkotását szükségessé tették, én a külön birói státus elvi álláspontján állok (Helyeslés jobbfelől és a bal­középen.) és ehhez ragaszkodom, mert feltét­lenül és mindenekelőtt valónak, az állam érde­kében valónak tartom azt, hogy a birói füg­getlenség körülbástyáztassék, hogy az a biró

Next

/
Oldalképek
Tartalom