Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

102 A nemzetgyűlés 475. ülése 1.925 a valorizációs javaslatból törvény válik, amikor tehát a törvényben már irányítás van adva a bíróság számára, hogy mely utón haladjon, és nem lesz a biró arra utalva, hogy a maga gondolataival, a maga szellemi munkájával állapítsa meg azt az utat, amelyen mennie kell: a kérdést ez lényegesen meg fogja könnyíteni. (Östör József: Apasztani is fogja a perek számát!) Nagyon lényeges hatást várok attól is, hogy a beállott gazdasági konszolidáció folytán hogy ugy mondjam, lidércfények után való rohanás a gazdasági életben meg fog szűnni. Meg fog szűnni az a nagy felocsudás, ami az ilyen lidércfények után való szaladásokból be szokott következni és evvel együtt meg fog csökkenni a vitás kérdéseknek száma, amivel együtt jár a bíróságok munkájának megcsökkenése is. Nekem azonban foglalkoznom kell azzal is, hogy törvényhozási vagy adminisztratív utón miképen küzdjek meg ezzel a kérdéssel. Foglalkozom vele, és mindenképen arra törekszem, hogy az eljárásokat egyszerűsítsem, (Helyeslés.) azonban előre kell bocsátanom, hogy etekintetben bizonyos elvi álláspontom van : nagyon félve nyúlok hozzá azokhoz a jogintézményekhez, azokhoz a törvényes rendelkezésekhez, amelyek a régi Nagy-Magyarországból maradtak, (Helyeslés bal felől.) félve nyúlok hozzájuk, mert ezekben olyan közös szellemi nagy értéket tekintek, amelyeknek a maguk attraháló és összefogó erejük megvan. E mellett az elvi álláspontom mellett is kénytelen vagyok azonban keresni azt, hogy elvi álláspontomnak biztosítása mellett hogyan találok módot arra, hogy a jogintézményeket egyszerűsítsem. Foglalkozom a hagyatéki eljárás egyszerűsítésének kérdésével. Azt hiszem, ez a járásbíróságok helyzetén is fog némileg enyhíteni, mert a hagyatéki eljárás ma túlontúl körülményes és^ túlságosan sokszor kerül ugyanaz a hagyatéki ügy egy bírónak kezébe. Ezt azonban mé^ nem tartom olyan lényegesnek, mint a másikat, amelyet szinte félve mondok ki, nevezetesen, hogy foglalkoznom kell a perek rövidítésének, a perek könnyítése lehetőségének kérdésével. Ha figyelembe veszem a magyar Derek természetét, ha figyelembe veszem azt, hogy a magyar pereknek a sorsa, hogy ugy mondjam, szinte a tanunépszavazásokon dől el, akkor közelfekvő a kérdés, vájjon nem lenne-e eredményes és jó bizonyos fokig az okirati kényszer bevezetése. Tudom, hogy ez nehéz és nagyon bonyolult kérdés, de a perek számának csökkentésére igen hatékony eszköznek tartom. Nehézséget itt az okoz, hogy ezzel az intézkedéssel azután az olyan emberek, akik analfabéták, akik lokális helyzetüknél, lakásuknál, elszakitottságnkiiál fogva nem tudnak szakértővel vagy hozzáértő emberrel érintkezni, ebben a kérdésben ki lennének szolgáltatva. Ezek a nehézségek azok, amelyek még megfontolásra késztetnek, azonban foglalkozni fogok a kérdéssel, hogy megoldást találjak, hiszen a nyugati államokban ez már megtörtént, és ott meg is van a maga üdvös hatása, Azt hiszem, hogy ha az érdekeknek megóvása mellett ezt meg tudom valósítani, a magyar igazságszolgáltatás érdekében eredményes intézkedést teszek. Ezek azonban mind távolabbi dolgok, A közelebbi dolgokat illetően az a véleményem, hosryha a kö^ííazdasáa'i élet meg javulása a valorizációs törvényjavaslat benyújtása és egyéb rendelkezések és intézkedések rövidesen nem fogják ezt az eredményt létrehozni, hogy évi december hó 1-én, kedden. itt a perek számában csökkenés álljon be, szükséges, hogy egyéb adminisztratív, még pedig gyors adminisztratív intézkedésekkel is foglalkozzam. Ennél a kérdésnél esetleg kénytelen leszek az értékhatár megállapítása tekintetében a visszafejlesztés útjára lépni, és az értékhatárokat leszállítani. (Rupert Rezső: Minél előbb!) Hogy ezt mikor és hogyan teszem meg, arra vonatkozólag ígéretet nem tudok tenni. Méltóztatnak tudni, hogy a bíróságok egész ügymenete a közgazdasági élet hullámzásának útját követi, tehát meg kell várnom, hogy az a hullámhegy, amely most a bíróságnál kulminál, elsimul-e önmagától, vagy pedig erre vonatkozólag intézkedést kell tenni. Legyen szabad csak arra rámutatnom, hogy a háború és a forradalmak közben és után felszaporodott ügyek elintézése is bizonyos ilyen hullámot idézett elő, és ennek hullámhegyét most a felsőbíróságnál találom meg. Én már intézkedtem aziránt, hogy a Curiánál hat-hét állás rövidesen betöltessék. Ha ezzel a hullámhegyet ott, valamint a táblánál le tudom vezetni, ugy lényegesen megkönnyebbül a helyzetem, mert akkor az értékhatár felemelése vagy leszállítása érintvén a felebbviteli eljárást is, már nem leszek kénytelen ezzel a kérdéssel az intézkedések megtételénél számolni. Eá kell még mutatnom arra, hogy sajátságos emelkedés állott be a telekkönyvi ügyforgalomban. (Rupert Rezső: Adósodik a kisgazda!) Ennek eredőjét én kettőben látom. Ez egyrészt a gazadsági állanotok megnehezülésének, másrészt pedig a földbirtokreform által előállott telekkönyvi intézkedések következménye. Tudom azt is, hogy ez az emelkedés a telekkönyvi hatóságoknál még tovább fog tartani, mert az Országos Földbirtokrendező Bíróság intézkedéseinek keresztülvitele még hátra van. (Östör József: Most jön a zöme!) Én erre vonatkozólag csak azt tehetem, hogy az ügymenetnek ezt a pontját élénk figyelemmel fogom kisérnj, és tekintettel arra a nagy közgazdasági érdekre is, amely a telekkönyveknek karbantartásához és összhangban tartásához is fűződik, mindent el fogok követni, hogy a telekkönyveknél hátramaradás be ne következzék és máris jelezhetem, hogy 14 telekkönyvvezető kinevezése iránt máris intézkedtem. E sok szomorú kérdés után legyen szabad beszámolnom egy némileg megnyugtató eredményről, (Propper Sándor: Tlyen is van?) hozzáfűzve azt a reményemet, óhajomat és várakozásomat, hogy ez az eredmény csak növekedni fog. Nevezetesen beszámolhatok arról, hogy a büntető ügyszakokban a multévihez viszonyítva 7%-os apadás van. Mondom, óhajomat fejezem ki aziránt., hogy ez a percent növekedjék. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy én a magam részéről elkerülök minden alkalmat és minden esetet atekintetben, hogy a büntetőügyek száma szaporodjék. (Rupert Rezső: Nem a gazembereket üldözik, hanem a becsületeseket!) Ami a bírói státuskérdést illeti, én már ismételten kijelentettem, hogy nem csak érzelmi momentumokból, hanem tárgyilagos okokból, amelyek a külön birói státus megalkotását szükségessé tették, én a külön birói státus elvi álláspontján állok (Helyeslés jobbfelől és a balközépen.) és ehhez ragaszkodom, mert feltétlenül és mindenekelőtt valónak, az állam érdekében valónak tartom azt, hogy a birói függetlenség körülbástyáztassék, hogy az a biró