Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-475
100 A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. évi december hó 1-én, kedden. Kifogás tárgyává tette még az igen t. képviselő ur a biróságoknál való hátralékok kérdését. Engedjék meg, hogy erre vonatkozólag majd a biróságok helyzetének taglalásánál tegyem meg megjegyzéseimet. A t. képviselő nr határozati javaslatot is adott be a külföldi tettesek kiadásának kérdésében. Amint már a határozati javaslat el nem fogadása alkalmával kifejtettem, eznttal is rá akarok mutatni arra, hogy ezek a kérdések nemzetközi viszonylatban, nemzetközi megegyezésekkel, nemzetközi megállapodásokkal vannak szabályozva és fixirozva; az egész nemzetközi családból kiszakítani kizárólag a magyar államot és azt mondani, hogy én kiadok mindenkit, aki testi épség elleni cselekményt követ el, ez a nemzetközi viszonylatban teljesen lehetetlen, teljesen abszurdum és erre vonatkozólag mi kénytelenek vagyunk ragaszkodni azokhoz á nemzetközi megállapodásokhoz és ahhoz a nemzetközi rendhez, amelyben ez a kérdés rendeztetik. Minthogy pedig a politikai indokokból elkövetett bűncselekmények esetében általános uzus, általános szabály az, amit mi követünk, — hisz az Erzberger-üggyel kapcsolatban hozzám intézett interpellációra adott válaszomban rámutattam az egyes országokban elfoglalt álláspontra — nekünk e tekintetben lehetetlen más álláspontra helyezkednünk, mint ami az európai konszernben kialakult. Át akarok térni Propper Sándor képviselőtársam kifogásaira. Ő kifogásolta a letartóztatottak nagy számát. Elismerem, hogy ez a szám nagy, azonban beszámolhatok arról, hoírv itt is bizonyos haladás, bizonyos előmenetel tapasztalható a javulás irányában. Nevezetesen amig 1923-ban a letartóztatottak száma 12.600 volt és 1924-ben 14.800, 1925 november 1-én már csak 10.500 volt a letartóztatottak száma, tehát 4000-rel javult ez a statisztika. Beszámolhatok itt arról is, hogy az ügyészségek részére utasítást adtam az irányban, hogy letartóztatási inditványaik megtételénél nagyon vizsgálják meg azt, hogy a letartóztatás jogi előfeltétele meg van-e"? (Rupert Rezső: Helyes, de már régen kellett volna!) Ezt az intézkedést nem ma tettem^ meg. hanem jóval korábban megtettem. (Horváth Zoltán: Hatása nem igen látszik!) Ezek azok a részletek- amelyeket az igen t. képviselő urak beszédeikben az általános vita során felhoztak. Van azonkívül egy kérdéskomplexum, amelybe beletartoznak a többi kifoe-ások. amelyek a biróságok működésével foglalkoznak. Ezek a kifogások, hogy ugy mondjam- politikai kifogások. Nevezetesen Pikier, Runert, Peidl és Prormer képviselő "rak felhozták'- azt, hogy a biróságok politikai felfogásuk által vezéreltetnek, bogv az ő meghozott Ítéleteikben bosszn vezérli őket és hopv Hfosmltak az itélőbirák. Elsősorban is ezek ellen a minősitések ellen, mert ezek a. független maayav bíróság presztízse szempontmból bántóak, tiltakoznom kell, s azokat a leghatározottabban visszautasítom. (Helyeslés a .jobboldalon.) Rá akarok azonban mutatni arra. hogy mennvire nem helytállók ezek a vádak. Állitom, hogy nem a biróság vonja bele a politikát az Ítéletekbe, hanem a t. pártok azok, amelyek ezeket az ügyeket biróságostól együtt belerántják a politikai küzdelembe. Amikor Márffyt az első biróság halálra itélte, akkor nincs politika, mert az urak nem panaszkodnak. Mikor Márffyt a tábla egy bűncselekmény alól felmenti, akkor van politika, mert az urak felfogását sérti. Amikor mondjuk a Népszavát elitélik, akkor van politika, mert az urak politikai kérdést csinálnak belőle. Ha a Népszavát nem Ítélik el, akkor nincs politika, mert senki ezt szóvá nem teszi. (Peidl Gyula: A fajvédők egy hónapot kapnák azért, amiért egy esztendő jár a szociáldemokratának ! — Esztergályos János: Hamis az igazság istennője! — Rubinek István: Dehogy! Csak maguk kinyitották a szemét!) Mikor az Erger-Berger eleléneklése miatt elhangzott sértegetésért a biróság felmenti a sértegetőt, akkor nincs politika, talán nem is tudnak róla az urak, de hogyha az önök cirkulusait zavarja egy Ítélet: kész a politika, kész a politikai kérdés! (Lendvai István: Én értem sohasem fáj a szivük! — Propper Sándor: Milyen ártatlan ez a kis reakció !) Ezért mondom én azt, hogy a biróság nem csinálja ezt a politikát, a biróság a maga Ítélkezésében nem elfogult, és épen ezek a divergáló állásfoglalások bizonyítják a legélénkebben, hogy az egyéni birói vélemény érvényesül ezekben az Ítéletekben* nem valami más magasabb vagy közös szempont, hanem egyesegyedül a birói függetlenség és a biró egyénisége érvényesül. Nyugodt lelkiismerettel és — mondhatom — tárgyilagos megállapítással merem garantálni, hogy nincs a magyar birói testületnek egyetlen olyan tagja sem, aki birói ítéletének meghozatalában — amely az ész és lelkiismeret szigorú együttmunkálásának eredménye kell hogy legyen — magáról megfeledkezve, lecsússzék a tárgyilagosságnak arról az álláspontjáról, amelyen a magyar biróság mindig állott és a jövőben is fog állani, mert olyan szellem van a magyar birói karban, hogy megfeledkezni a maga múltjáról és jelenéről sohasem fog. (Éljenzés a jobboldalon.) Ezekután a részletek után legyen szabad beszámolnom arról az általános helyzetről, amelyben az igazságszolgáltatás szervezete van, A legutóbbi költségvetés megszavazása és elfogadása óta történt az, hogy a takarékossági bizottság a biróságok és a bírósági intézmények, segédhivatalok létszámának kérdésében meghozta a maga döntését. Be kívánok itt számolni azokról az adatokról, amelyek megmutatják azt, hogy micsoda létszámredukcióval kellett nekünk megküzdenünk, hogy az apasztás kérdésében ezidő szerint hol vagyunk 1 ? Előre kívánom bocsátani, hogy én az apasztás mérvét, és a létszámnak a takarékossági bizottság által megállapitott számra való redukálásának kérdését szociális kérdésnek tekintem azért, mert amig a szükséges létszámapasztás be nem következik, amig a létszám a takarékossági bizottság által megállapitott módon nem redukálódik, addig a kinevezés és előléptetés lehetősége nincs meg. Márpedig én ezt szociális szempontból is, de egyáltalában a biróságok közszelleme szempontjából nagyon kifogásolandó helyzetnek tartom, mert kevésbé működik az előmenetel által inspirált ambíció. Szóval, én mindenképen azon vagyok, hogy redukáljam a biróságok és a segédszemélyzet számát a takarékossági bizottság által megállapitott számra, hogy minél előbb elkövetkezzék az a pillanat, amikor azután a megüresedő helyeket a státusrendelet alapján, kinevezés utján azonnal be is tölthessem, hogy az egész testületben meginduljon az a vérkeringés, amely kimunkálója és hajtó ereje lesz annak, hogy a tárgyi nehézségekkel, amelyekkel az ügymenet szempontjából kell hogy megküzdiünk, megküzdhessünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen t. Nemzetgyűlés! Az 1923/24 költségvetési évben a biróságok összlétszáma 9698 fő volt. A takarékossági bizottság ezt a létszámot
