Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. gerstlit és tökkáposztát ettek, mig ma kenyérre és húsra is telik — elszigelten magában áll. (Malasits Géza: Ma még gerstlivel sem tud jóllakni! — Propper Sándor: Hatásvadászat!) A nyugdíjasok nagy tömege nagyon jól tudja, hogy esak addig lehet ellátni őket, amig az állam konszolidáltan exisztál. (Ugy van! jobbfelől.) Az állam mindent megtehet a nyugdíjasokért addig, amig saját biztos létét fel nem áldozza, ' mert hiszen az állam nem játszhatja a pelikán-mama szerepét, amely pelikán-mama tudvalevőleg saját keblét tépte fel esőrévei azért, hogy vérével etesse gyermekeit, de elpusztult ebben a pelikán-mama is és elpusztultak a gyermekek is. Ezt a nyugdíjasok nagy tömege nagyon jól tudja ... (Varsányi Gábor: Talál a hasonlat! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: ... és értékeli is az állam, a kormány és a törvényhozás abbeli intencióit, hogy igenis, segíteni akar rajtuk, s csakis törvényes eszközökkel, törvényes utón kivannak segíteni saját bajaikon. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Minthogy napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti, áttérünk napirendünkre, amely szerint következik az 1925/26 évi állami költségvetés (írom. 963.) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Soron van az igazságügyi tárca általános vitája. Az előadó ura,t illeti a szó. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyülyés ! Az ország közgazdasági helyzetének megromlása folytán a közgazdasági tárcák kerültek a közérdeklődés homlokterébe, ez azonban nem jelentheti azt, hogy azokat a tárcákat, amelyek igen fontos kulturális és etikai jelentőséggel birnak, szintén ne méltassuk kellőképen. Ilyennek tartom az igazságügyi tárcát is, amelynek rendkívül nagy jelentősége az egész állami életben el nem vitatható. J)e ha ezt megállapítom, meg kell állapitanom azt a további tényt is, hogy ezeknek a kulturális és etikai, szóval nem materiális természetű tárcáknak a taglalásánál a békebeli viszonyoktól eltérően jobban ki kell domborodnia a gazdaságossági szempontnak is, másszóval, hogy jobban elő kell venni a rubrikákat is, amelyeket az igazságügyministerium költségvetésének címei tartalmaznak. Ezeken a rubrikákon keresztül nyugodtan és azzal az objektivitással, amellyel tartozom ennek az előadói tisztnek, már előre is megállapíthatom, hogy a gazdaságosság elve az egész vonalon szigorúan, talán túlszigoruan is érvényesül. T. Nemzetgyűlés! Már a kisebb tárcák költségvetésének ismertetésénél is bátor voltam rámutatni arra, hogy tekintettel a pénzegység folytonos változására, — a papirkoro nára, aranykoronára, pengőre és általában a^ állandóan változó számokra, — az egyes költségvetési rubrikáknál helyesebbnek tartom, ha az abszolút számokat lehetőleg mellőzöm és csak ott jelölöm meg őket, ahol ez nélkülözhetetlenül szükséges, a többi helyen pedig száza lékokban fejezem ki ugy az egyes tárcákon belüli arányszámokat, mint ezen tárcát összszámainak arányát a többi költségvetés tété leivel szemben. (Helyeslés jobbról.) Mielőtt ezt tenném, jeleznem kell, hogy régi szokás volt a Házban, hogy az igazságügyi előadók rövid visszapillantást vetettek az elmúlt évi igazságügyi torvényhozására. Erre ezúttal érthető okokból nem térek ki, mert hiszen a legutóbbi költségvetés tárgyaévi december hó 1-én, kedden. 95 lása óta nem voltak érdemlegesebb tárgyalásaink; sajnos, a nemzetgyűlés idejét túlnyomórészt épen a költségvetések tárgyalása vette igénybe és ez technikailag sem tette lehetővé, hogy a nemzetgyűlés különleges törvényeket, így elsősorban igazságügyi törvényeket is tárgyalhasson, azt pedig, amit az igazságügyminister ur a jövőben • tárgyaltatni óhajt a nemzetgyűléssel, nem lehet hivatásom itt az előadói székből ismertetni. Amire itt szorítkozom, az elsősorban a számadatok százaWÉros ismertetése. Bátor voltam már előzőleg tartott előadói beszédemben rámutatni arra, hogy az összkiadások az idei költségvetési -évben azí előzővel szemben 6'2%-os emelkedést mutatnak, ennek a számnak kell tehát mindig szemük előtt lebegnie az egyes tárcák előadóinak, amikor tárcájukat ismertetik és összehasonlítást akarnak tenni. (Strausz István: Itt a zárszámadás a fontos! Ez semmi!) Megállapíthatom, hogy ez az emelkedés lényeges változást nem mutat az igazságügyi tárcánál sem, ahol 6;5%-os emelkedést állapítottam meg, amikor e tárca összkiadásait összehasonlítottam az összköltségvetési kiadásokkal, s megállapítottam azt is, hogy mig tavaly az összköltségvetés kiadásainak az igazságügyi tárca kiadásai körülbelül 9-2%-át tették, az idén ez a százalék majdnem ugyanannyi, 9'3%, lényeges emelkedésről tehát nem lehet szó. Hogy reálisabb képet kapjunk a költségvetésről, rá kell mutatnom arra, hogy ennek a tárcának összkiadásait mik teszik túlnyomórészt. Ha ezt százalékban ismertetem, akkor rá kell mutatnom pl. arra a rendkívül fontos tételre, hogy a személyi kiadások az összkiadásoknak 54%-át teszik, a nyugdíjak pedig még ezenkívül 26%-át. Ha ezt a kettőt összeadjuk, akkor kereken 80%-ot kapunk, eg*y horrend nagy számot, amely mindenesetre azt jelzi, hogy az igazságügyi kiadásoknak 80%-a személyi költségekre megy, de amely korántsem jelenti azt, mint hogyha a személyi kiadások relative nagyok volnának, mert ha megint a tavalyi adatokat vesszük elő, akkor megállapíthatjuk, hogy a személyi járandóságok abszolút számokban véve 1*7 milliárddal kisebbek, mint tavaly voltak. Ennek okát azokban az erős létszámredukciókban találjuk, amelyekre később leszek bátor rátérni. Rátérve már most a tárca rövid ismertetésére, lehetetlen, hogy ne rezignációval, ha talán reményteljes rezignációval is kezdjem azt. Mert bizony ennek a fejezetnek az összetételén is igen erősen meglátszik Trianon: meglátszik bíróságaink létszámán, meglátszik az ítélőtáblák számának fogyatkozásán, meglátszik a törvényszékek számának fogyatkozásán, amelyek 60%-kal csökkentek, azonkivül meglátszik járásbíróságaink számán is, amennyiben jelenleg csak 55%-a működik a régi nagymagyarországi járásbíróságoknak. Ezt a szomorú benyomást talán valamennyire ellensúlyozni tudja RZ cl megállapításom, hogy viszont a kiadások és bevételek arányában bizonyos megegészségesedés látszik az igazságügyministeriumnál. Amint tavalyi előadói beszédemben ismertettem, " a kiadások ötvenszeresen haladták meg a bevételi tételeket. Ez azonban látszólagos szám, mert, mint bölcsen méltóztatnak tudni, az összes törvénykezési illetékek nem ebben a tárcában számoltatnak el, hanem a pénzügyministerin m tárcájában, ami igen erős. 85 milliárdos tételt jelent, ugy hogy itt tulajdonképen a főösszegben csak a büntetés-