Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

96 A nemzetgyűlés 475. ülése 1925 pénzekről lehet elszámolni, mint bevételi tételekről. Ezek a bevételi tételek azonban erősen emelkedtek: a tavalyi 2%-os arányszám az idén már 3 8%-ra emelkedett, ngy hogy az igazságügyi tárca egyike azoknak a tárcáknak, amelyeknek bevételi tételei a tavalyiakkal szemben kétszeresre emelkedtek. Amit ennél a tárcánál a legfontosabbnak tartok, — értem tisztán a szám szerűség és a költségvetés szempontjait — az a létszámredukció tétele. Ha méltóztatnak elővenni a költségvetésnek azt az összeh^pnlitó táblázatát, amelyben a pénziigyminister ur röviden, rovatszertileg beszámol az egyes státusokról, hogy miképen fluktuált a személyzeti státus, akkor meg méltóztatnak állapítani azt, hoey az igazságügyi tárca a második helyen áll azok között a tárcák között, amelyeknél a létszámredukció a legerősebb volt. A létszámredukció 656 főnyi volt egyelőre, — nem is emlitve a további létszámredukciót, amire szintén bátor leszek kitérni — amely előbbi létszámredukció mintegy 7-2%-ot tesz ki. A legerősebb redukció a pénzügyi tárcánál történt és itt 8%-os volt; utána mindjárt az igazságügyi tárca jön redukció tekintetében. Ha már most figyelembe vesszük a további redukciót és ha figyelembe vesszük azt az óriási munkaszaporulatot, melyről röviden bátor leszek szólani s amely előállott a biróságoknál, a Curiától kezdve a járásbíróságokig, akkor valóban meg kell állapitanom, hogy elértünk addig a határié-, amelyen túl az igazságügy funkciójának veszélye nélkül semmiképen sem lehet menni. (Ugy van! jobbfelől.) Nem fogom fárasztani a Nemzetgyűlést az igazságügyi költségvetés egyes címeinek ismertetésével, nem pedig azért, mert ezek a tételek aranykoronára átszámítva, körülbelül ugyanolyan magasak, mint az előző évi költségvetésben voltak s mert az előző évi költségvetés tárgyalásánál úgyis voltam bátor rámutatni az egyes tételekre. Itt talán csak a királyi biróságoknál említem meg ismét azi hogv szemben az általános költségvetési kiadások emelkedésével, a királvi bíróságok személyi járandóságainál csak 2%-os emelkedés van, amely, ha a további létszámredukció be foe* következni, feltétlenül csökkenéssé foe válni, annak számszerű igazolásául, hogy a, létszámredukció itt is komolyan vétetik és elmegy addig a határig, ameddig, ismétlem, az igazságszolgáltatás érdekeinek veszélyeztetése nélkül elmenni lehetséges. Amit itt talán fel kell említenem, a büntetések végrehajtásának tételénél és az igazságügyi gazdasági ellátás címénél az. hogy az ie-azságügyministerium valóban példát adólag elkövetett mindent arra, hoev ennek a tárcának gazdasági üevei minél tökéletesebben minél gazdaságosabban vezettessenek és az itt felmutatott számok, amelyeket a költségvetés mutat fel, egyrészt a kiadások csökkenése másrészt a bevételek fokozása, élénk példája annak, hogy miként kell az állam megnehezedett pénzügyi helyzetének konzekvenciáit levonni olyan tárcánál is. amely nem elsősorban gazdasági természetű s amelv tárca vezetőinek szintén lelkű «méretbeli kötelessége, hogy az államháztartás egyensúlyát minél inkább biztosítsák. Ttt egy témát kell megemlítenem, abban a hiszemben hogy a baloldalról is meg fosnák említeni. Ez eev nagv szociális "ielentőségü, e/£t bizohvös mérvben kénves kérdés, még r>ed\"- a rabok foglalkoztatásának kérdése. Bővebben nem akarok itt ezzel a kérdéssel fogévi december hó 1-én, kedden. lalkozni, mert hiszen nem tudom, hogy milyen keretű lesz a vita ebben a tekintetben, de előadói objektivitással le kell szögeznem, hogy nem mehet a rabok foglalkoztatása — bármennyire érthető és szükséges is lenne az az illető rabok helyzetének ja vitása szempontjából is, — mondom, a- rabok foglalkoztatása semmiesetre sem mehet addig a határig, hogy veszélyeztesse az egyéb munkáselemek megélhetését, (Ug\y van! Ugy van! a jobboldalon.) más szóval nem fejthet ki az igazságügyi szolgálatban a rabmunkáltatási szolgálat olyan konkurrenciát, amellyel veszélyezteti a nem rabviselt munkások helyzetét, mert egészen bizonyos, hogy a rabmunka bizonyos tekintetben előnyt élvez a szabadmunkás ok munkájával szemben. Csak arra mutathatok rá, hogy az igazságügyministeriumban nagyon is figyelembe vették ezt a kényes szociális szempontot; továbbá rámutathatok arra, hogy nagyon helyesen a magyar rabmunka főként az ország és a rabmunkások agrár jellegéhez képest túlnyomó részt agrártermészetü is. Márpedig ez a kényes szociális szempont kevésbé kerül kifejezésre az agrármunkánál, mint: az ipari rabmunkánál. Amit meg kell emlitenem, a fiatalkorúak bűnözése elleni védekezés. Ez nemzetközi viszonylatban is olyan intézményünk, amelyre büszkék lehetünk, s amely intézményünket az igen t. kormányzatnak nívó tekintetében sikerült teljesen azon a magaslaton tartania, amelyen a békeidőben is volt. Ennek dacára sikerült itt is tekintélyes megtakarításokat elérni. Itt kell megemlítenem azt a tényt, amelyet az előbb voltam bátor ériteni,, hogy miután itt számoltatnak el a bütetéspénzek is, —• miután megszüntettetett a büntetéspénzek országos alapja — ez az a cím, ahol egy jelentékeny plusz, egy nyolcmilliárdos plusz mutatkozik (Rupert Rezső: Vérből és^ könnyből! Ez a leggyalázatosabb bevételi forrás!) nem a kiskorúak ellátása folytári előállott kiadások megtakarítása, hanem a büntetéspénzeknél beállott tekintélyes emelkedés folytán. (Rupert Rezső: Vérből és könnyből van ez a bevétel! Rubmek István: Sokszor vérből! — Zaj.) Ezeknek az adatoknak ismertetése után legyen szabad az igazságügynek két intézményére röviden kitérnem. Előadói tisztemnél fogva nem lehet sem programmot adnom, sem nedig ezekkel a kérdésekkel oly bőségesen foglalkoznom, mint azt a padsorok között esetleg egyik-másik képviselő ur teszi, s estleg maga a minister ur is fogja tenni. Itt csak meg keli emlitenem — tartozom ezzel azoknak a tradícióknak is, amelyeknek az igazságügyi előadók hódoltak, amikor az igazságügyig költségvetést ismertették — egy-két alapvető, égető igazságügyi problémát. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Itt csak két intézményt. — ahogy szokás nevezni, az igazságügynek két alappillérét — az ügyvédség és a bíróság intézményét szeretném egészen röviden érinteni. Kezdem talán az ügyvédséggel, amennyiben az ügyvédség tekintetében azt a panaszt, amelyet ez intézmény ellen előadó elődeim sokkal boldogabb, sokkal jobb viszonyok között állandóan emiitettek, — ami a nemzetgyűlés naplóiból megállapitható — hogy itt horribilis túltermelés van az ügyvédség" terén, ezt a panaszt én még fokozottabb mértékben leszögezem. Vidéken talán egészségesebbek a viszonyok e tekintetben, mint a fővárosban. De méltóztassanak a statisztikát elővenni. Fa Naev-M^eyarország sokkal nagyobb forgalmú jogi és gaz-