Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

öá À nemzetgyűlés 475. ülése 1925. évi december hó 1-én, Redden. azon az alapon állapíttassanak meg, mint az j övék. Ez nem célszerű követelés már csak azért sem, mert hiszen mindig hangsúlyozza ugy a kormány, mint az egész törvényhozás, hogy szándéka a ki nem elégitő régi nyugdíjakat, mihelyt arra a pénzügyi lehetőség megvan, felemelni, (ügy van! Ugy van! jobb felől/) Azt hiszem, érdekük a régi nyugdíjasoknak, hogy itt ilyen bizonyos magasabb nyugdíjstandard legyen, amelyhez a méltányosság természetszerűleg alakul, érdekük, hogy legyen itt egy magasabb mérték, amely mutatja, hogy, amikor lehetséges lesz, meddig kell emelni a régi, alacsonyabb nyugdíjak összegét, hogy az kielégitő legyen. Ezért, mondom, célszerűség okából sem értem a régi nyugdíjasoknak ezt a felfogását. Azt hiszem, hogy ezekben sikerült kimutatnom azt, hogy a nyugdíjasokkal szemben sem törvénytelen, sem jogtalan eljárás itt helyet nem foglal. Ami a méltányossági alapot illeti, ismételten hangsúlyozom, hogy az egész törvényhozás, a kormány és minden faktor azon az állásponton van, hogy igenis, méltányos volna az emelés és igyekezünk is megteremteni az alapját annak, hogy ezen a téren minél hamarább segíthessünk. Hogy azonban eddig ne mentünk volna el a végső lehetőség határáig, ennek ellenkezőjét legyen szabad néhány számadattal, mégpedig saját hatáskörömből vett adatokkal illusztrálnom. Az ezidei honvédelmi költségvetés összkiadásai kereken 1343 milliárd papirkoronát tesznek ki, ebből a nyugellátásra 388 milliárd megy, azaz tárcám összes kiadásaiból 28-8% a nyugdíjasok ellátására fordíttatik. Azt hiszem, hogy mindenki, aki ezt a számot nyugodtan, megfontolva megnézi, kell hogy konstatálja, hogy ez a nyugdíjasok igényeinek^ olyan mértékű elismerése, hogy ennél tovább az állam igazán nem mehet. De nézzünk meg még egy számadatot, Az 1924/25. évi költségvetéssel szemben a nyugellátások öszszege egy év alatt a honvédelmi tárcánál 68 milliárd koronával emelkedett, s ez annyit jelent, hogy a nyugdíj illetmények összege itt egy év alatt 30%-kai emelkedett. Azt hiszem, ez olyan adat, amely egész világosan bizonyítja, hogy igenis gondunk van a nyugdíjasokra és hogy elmegyünk addig a határig, amelyet az államháztartás egyensúlya egyáltalában megenged. (Malasits Géza : A létszám szaporítása^ folytán nagyobb ez az összeg !) Bizonyos mértékig a létszám is szaporodott, azonban a létszámszaporitás százalékos aránya körülbelül egyhatodrésze a pénzügyi kiadások százalékos emelkedése arányának. Nem itt rejlik tehát a dolog, hanem abban, hogy 1924 óta emeltük a nyugellátások összegét. Ami már most azt a kérdést illeti, amelyet az igen t. képviselő ur egy személlyel kapcsolatban vetett fel, t. i. ami Ujfalussy nyugállományú címzetes tábornok esetét illeti, itt a következőket vagyok bátor kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) Nyugállományú tisztnek kétségtelenül joga van politikával is foglalkozni; olyan politikai meggyőződést követhet, amely az ő Ízlésének legjobban megfelel. (Helyeslés balfe161.) A nyugállományú tiszt az összes polgári jogok korlátlan élvezetében áll és ennek következtében senkinek sem módja, sem joga ahhoz nincs, hogy egy nyugállományú tiszt politikai meggyőződésébe beleavatkozzék. Ami pedig speciálisan ezt az itt felemiitett incidenst illeti: erre nézve véglegesen még nem nyilatkozhatom azért, mert hiszen egyelőre még csak az újsághírek állanak rendelkezésemre; pontos, részletes és megbízható adataim a történtekre nézve még nincsenek. Már most előre bocsáthatok azonban annyit, hogyha a tények tényleg megfelelnek az újságokban foglaltaknak, akkor konstatálni kívánom, hogy igenis hivatalból foglalkoznom kell ezzel a kérdéssel, és pedig -foglalkoznom kell nem azért, mintha az illető ur politikai nézetét diffikultálnám, — mert mint mondottam, ehhez joga van — hanem azért, mert semmiesetre sincs joga sem őneki, sem senki másnak, hogy egy olyan gyülekezetben, amelynek politikamentesen kellett volna lefolynia, — mert azt ugy engedélyezték — nemcsak a kormánnyal, hanem az egész törvényhozással szemben lázító beszédet mondjon (Ellenmondások a szélsőbaloldalon — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és olyan hangulatot igyekezzék ott teremteni és olyan cselekedetre igyekezzék azt a gyülekezetet elragadtatni, amely az engedélyezett tárggyal semmiféle összefüggésben nem volt. (Esztergályos János: Ez a szabadvélemény nyilvánítás! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendét kérek! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Én nem értem az igen t. szociáldemokrata.pártnak ezen való felháborodását, mert hiszen tudtommal a szociáldemokrata párt is a törvényhozás tagja. Ha tehát ott a törvényhozás ellen hangoztak el izgató szavak, ezek ép ugy szólanak az igen t. szociáldemokrata párt ellen, mint a többiek ellen. ( Szeder Ferenc: Mondták már a törvényhozásról azt is, hogy latrok barlangja! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr, Csáky Károly honvédelmi minister: Mi mindenesetre kivizsgálás tárgyává tesszük a dolgot és amennyiben — ismételten hangsúlyozom — a lapok hírei a tényeknek megfelelnek, akkor mindenesetre megfelelő megtorló eljárást fogunk bevezetni. (Zaj.) Egyébként módomban van már eddig is konstatálni, hogy ez a felszólalás egymagában álló sajnálatos eset, amely az egész nyugdíjas tisztikarból a legnagyobb ellenhatást és a legelitélőbb nyilatkozatokat váltotta ki minden oldalról. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Konstatálni kívánom itt, ezen a helyen, hogy a Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetsége azonnal állást foglalt ez ellen a fellépés ellen, magát azzal nem azonosította és kijelentette azt is, hogy csakis a megengedett törvényes eszközökkel kivan állítólagos jogaiért tovább küzdeni. (Propper Sándor: Mi az a borzasztó nagy bűn? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Szeder Ferenc közbeszól.) Szeder Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szeder Ferenc közbeszól.) Szeder képviselő urat másodszor is figyelmeztetem. (Zaj a jobboldalon.) A jobboldalon ülő képviselő urakat is kérem, méltóztassanak csendben maradni. (Meskó Zoltán és Propper Sándor közbeszólnak.) Meskó Zoltán és Propper Sándor képviselő urakat is kérem, méltóztassanak csendben maradni. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Abból, hogy egy ilyen felszólalás történt, az egész nyugdíjas polgári tisztviselői ós katonatiszti karra következtetést vonni nem lehet. A következmények megmutatták és megmutatta az ellenhatás is, hogy a nagy tömegek felfogása épen ellenkező és hogy ez a felfogás, amely nagyon emlékeztet 1918-ra, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) amely azonban elfelejti azt, hogy 1918 ahhoz vezetett, hogy a legmagasabb állású nyugdíjasok is