Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

288 A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. volna. Nem volt semmi szükség arra, hogy velünk ezt a játékot lefolytassa, mert hiszen egyszerűen ki kellett volna jelentenie a nemzetgyűlésen, hogy : nagyon sajnálom, engem fontos okok arra kényszerítenek, hogy ragaszkodjam ahhoz, hogy a kisiparosok és kiskereskedők által könyveket vezettessek, ez az én pénzügyi koncepciómhoz hozzátartozik, ehhez nyúlni nem engedek. De azt nem tételezhetem fel a pénzügyminister úrról, hogy nekünk itt kijelenti, hogy én igenis ellene vagyok annak, hogy segéd nélkül dolgozó kiskereskedők és kisiparosok, akik könyvek vezetésére úgyis képtelenek, könyveket vezessenek és ezzel szemhen közegeinek utasítást adott volna, arra, hogy ti pedig parancsoljatok rájuk, hogy könyveket vezessenek, és aki könyveket nem vezet, azt büntessétek meg. Ezt olyan erkölcstelen dolognak tartanám, hogy a pénzügyminister úrról ezt feltételezni nem merem és azt hiszem a nemzetgyűlés egyetlen tagja sem akarja ezt a pénzügyminister úrról feltételezni. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem!) Mi marad tehát hátra ? Az, hogy a pénzügyminister urnák a nemzetgyűlésen tett kijelentésével szemben a minister ur közegei azok, akik a minister urnák nem engedelmeskednek. ( Mándy Sámuel : Dehogy ; még nem tudják !) Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur is hallotta, hogy mit mondotta minister ur. (Mándy Sámuel : De az illető pénzügyigazgató nem hallotta !) Itt mondotta a pénzügyminister ur a nezmetgyülésen. Azt méltóztatik mondani, hogy az illető ur nem hallotta ? Erre válaszom az, hogy én megmondtam neki, de nemcsak én, hanem a minister ur őexcellenciája is megmondotta az én jelenlétemben. Csekő ministeri tanácsos urnák — névvel szolgálok — az én jelenlétemben kijelentette, hogy segéd nélkül dolgozó kiskereskedőnek és kisiparosnak könyveket nem kell vezetnie. Ezt én odakint az én községeimben megmondtam és erre az történt, — mert az emberekkel jegyzőkönyveket vettek fel — hogy a minister ur szavára könyveket nem vezető kisiparosokat és kiskereskedőket végigbüntették 250—300 ezer koronákkal és azt mondották a küldöttségeknek, — amelyek a pestvidéki pénzügyigazgatóság vezetőit figyelmeztették arra, hogy a minister ur "kijelentette, hogy nem kell könyveket vezetni, miért követelik tehát tőlünk a könyveket — hogy ők a maguk részéről lentartják azokat a rendelkezéseket, amelyek itt vannak a kezükben és amelyek értelmében könyvet kell vezetni. A minister ur kijelentette, hogy könyveket vezetni nem kell. Elismerem, hogy igen nagy ur a pénzügyigazgató és még nagyobb ur a pénzügyi fogalmazó, mert az közvetlenebbül érintkezik a felekkel, és talán a legnagyobb ur a finánc, mert az a legközvetlenebbül érintkezik az illetőkkel, de szerintem a pénzügyminister is valaki, annak szava is kell, hogy jelentsen valamit a publikum előtt és ha annak a kisembernek . . . (Dréhr Imre : írásos rendelet kell ! — Graeffl Jenő . Verba volant, scripta manent ! Mindhiába !) Én erre vonatkozzóan nagyon óvatos voltam és benyújtottam egy határozati javaslatot, amelyben kértem, mondja ki a nemzetgyűlés azt, hogy kiskereskedőnek és kisiparosnak; aki segéd nélkül dolgozik, könyveket vezetnie nem kell. Erre a minister ur felállt és azt mondta : Minek ide határozati javaslat, amikor én itt kijelentettem már és ismételten kijelentem a nemzetgyűlés előtt, hogy nem kell könyvet vezetni. Az én szavamat csak meghallják az én közegeim. (Dréhr Imre: Miért nem adja ki a pénzügyminister a rendeletet ?) Ugy látszik, a minister ur nem tartotta szükségesnek, hogy rendeletet adjon ki. ( Mándy Sámuel : Ezen fordul meg az egész !) Pia pedig igy áll a helyzet, ahogy Dréhr képviselő ur mondja, hogy ez a rendelet nem jött ki (Dréhr Imre : Csak ezt tudom feltételezni, mert a pénzügyigazgató addig nem veheti tudomásul ! — Meskó Zoltán : Az utód csak jobban tudja, mint te ! — Derültség.) és a pénzügyigazgatók azért nem veszik azt tudomásul, amit a minister ur itt mondott, (Felkiáltások a jobboldalon : Nem is lehet !) akkor csak egy kérésem van. Azt, amit a minister mond a nemzetgyűlés előtt, én szentnek tartom, és ugy gondolom, hogy egy minister nem játszhatik a szavával. Ha tehát a minister ur elfelejtette kibocsátani azt a rendeletet, legyen szives, bocsássa ki utólag a rendeletet. (Helyeslés a jobboldalon.) Erre nézve határozati javaslatot fogok benyújtani és ha a minister ur elfelejtette volna, akkor a minister ur hibájából ne származhassék a kisembereknek baja, és ezért azokat a pénzbírságokat, amelyeket a minister ur kijelentése után könyveket nem vezető kiskereskedőkre és kisiparosokra kiszabtak, tessék visszavonatni és tessék megmondani a pénzüg3'igazgatóságoknak, hogy legyenek szívesek és abban az esetben, ha már forgalmi adó van és még nincs meg az egyfázisos í'orgalmiadó-rendszer, legalább az emberek lehető kímélésével szíveskedjék a forgalmi adót behajtani, hogy ha az embereknek sokszor már vagyonukból kell a forgalmi adót megfizetni, legalább ne legyenek kitéve a kisemberek az adóügyi közegek részéről a legsúlyosabb vexaturáknak. Általában azt is nagyon szeretném kérni a pénzügyminister úrtól, hogy gondoskodjék a kisemberek megvédéséről az ő közegeivel szemben. (Mándy Sámuel: Megjelent a rendelet ! Olvastuk!) Ott van például az az eset — egy képviselőtársam tud erről — hogy az egyik város társadalmának legnagyobb vexálója, aki mindenkit végigjárt és feljelentett — ezek a feljelentések is tőle származnak, :

— egy szép napon megszökött az illető városból — Újpest városáról van szó — és ő, aki a pénzügyi igazgatás legbizalmasabb embere volt, elvitt 250 milliót és csak akkor derült ki, hogy teljesen jogosak voltak azok a panaszok, amelyek ellene felmerültek. Az emberek azonban közvetlenül nem mertek panaszkodni. Mindazok a panaszok jogosultak voltak azonban, amelyeket én annyit panaszoltam a pénzügyminister urnák ós közegeinek, hogy odakünn a pénzügyigazgatás vezetője végigjárja az embereket és kér tőlük a maga részére árut, amelyeket sohasem fizet meg, de aki nem adja meg azokat, arra nagyobb átalányt vet ki. A lefolytatott nyomozás már igazolta ezeket a panaszokat. Erre is kell egy pénzügyigazgatóságnak ügyelni, mert furcsa dolog az, hogy egy pénzügyigazgatóságnál, amely olyan jól kimunkálja az adókat, mint a pestvidéki pénzügyigazgatóság, és ahol a forgalmi adó terén olyan súlyos behajtási esetekkel állunk szemben, mint itt, már két esetben fordult elő ilyesmi. Az egyik Újpesten, a másik Csepelen. Nagyon sajnálom, hogy egy község egész adóügyi ellenőrzése, forgalmiadóellenőr-személyzete olyan súlyosan megbízható volt, olyan jól kiválogatták őket, "hogy Csepel községben például ugyancsak bizonyos sikkasztásokért négy íorgalmiadó-ellenőrt kellett elküldeni, mikor kiderült, hogy egy álló esztendeig folytatták csalásaikat, de hiába mentek ellenük panaszra a pénzügyigazgatósághoz, ennek más következménye nem lett, mint az, hogy az illető kiskereskedőnek vagy kisiparosnak még súlyosabb átalányt kellett fizetnie. (Baross János : »Majd megmutatom én !« elve alapján.) Az egész forgalmi adónál első és legfontosabb, hogy a minister ur mondja meg, hogy forgalmi adóból mennyi pénzre van szüksége az államháztartás egyensúlyának fentartása érdekében és azt hajtsa be az egyfázisos rendszer alapján, amely minden visszaélést kizár, amely nem teszi adóügyi