Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

A nemzetgyűlés 463. ülése 1925. évi november hó 10-én, hedden. & mondtam — fél millió holdnak kellett volna befolyni. 5,200.000 aranykoronára számitott a pénzügyminister ur a nagybirtok vagyonváltságából. Ebből körülbelül fél milliót megapelláltak, tehát kb. 4,730.000 arany korona maradt volna meg tisztán, az átlagos kataszteri tiszta jövedelem pedig holdanként 9-32 arany korona (Dénes István : Mezőhegyesen 3 arany korona !), tehát körülbelül 450—500 ezer hold körül volna a vagyonváltságföld területe. Amikor a szanálási nemzetközi bizottság először jött ide megvizsgálni Magyarország anyagi helyzetét (Dénes István : Akkor a Hungária-szállóba vitték őket ahelyett, hogy levitték volna a nép közé !) Igen, de a Hungária-szálló ablakából is megjegyezte Pospisil ur, vagy valamelyik gyámunk, hogy : »Az az ország, amelynek fél millió hold állami földje van, miért jön hozzánk kölcsönt kérni, miért nem ad kölcsönt nekünk ?<< — A magyar állam (Dénes István : Deficittel dolgozik !) akkor egyike volt Európa legjobban szituált államainak. (Horváth Zoítán : Három pénzügyministerünk volt ! — Kiss Menyhért : Három — egyszerre ! — Derültség !) Nem ilyen szubjektív szempontból dicsérem Magyarország pénzügyi helyzetét, én objektiv akarok lenni. (Derültség. — Kiss Menyhért : Be voltunk biztosítva \) Nem akarok most azzal a pénzügyi problémával foglalkozni, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ezzel az 500.000 holddal is miként lehetett volna talpraállitani Magyarország pénzügyi helyzetét, hogy milyen fantasztikus és csodás dolgokat lehetett volna művelni. Több tervezetet láttunk s amint emlékszem, Paupera képviselőtársunk kifejtette itt, a Házban is a maga tervét. E helyett mit láttunk? Azt, hogy ez az óriási nemzeti vagyon elmorzsolódott, elkallódott. Ha keresem, hogy hová lett, ha keresem, hogy mi van ezzel a félmillió holdnyi állami földdel, (Szeder Ferene : Sehol sem találod 1) ugy a keresésnek az a szomorú eredménye, hogy ez a félmillió állami föld nem arra a célra használtatott fel, amire azt a nemzet nagylelkűsége felajánlotta, hogy ebból egy csapásra, egy erővel talpraállitsuk Magyarország pénzügyeit, hanem kizárólag arra használtatott fel, hogy a latifundiumokat a földbirtokreform kényelmetlenségeitől megóvják. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ahol jelentkező, igénylő lépett fel, (Kiss Menyhért : Megcsalták őket !) ott az 1921 : XLV. te. bőséges és kedvező magyarázatával a legszegényebb igénylő tömegek földéhségének odadobták az állami földeket, s amikor a vagyonváltságföld elfogyott, azt mondották : »nincs több !« (Kiss Menyhért : Ahelyett, hogy a magánuradalmakat dobták volna oda ! — Zaj.) A magánuradalmakat mentesítették, a földreform terheit pedig az államra,hárították át. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Állami földekkel elégítették ki a földigénylőknek több mint felerészét. (Kiss Menyhért : Ez a legnagyobb szemfényvesztés !) Volt egy szerencsétlen pontja az 1921 : XLV. tc.-nek, az, hogy összekeverte a két kérdést : a földigénylők kielégítésének és a vagyonváltságföideknek kérdését. (Zaj.) Hegedűs Lóránt nem így akarta. Hegedűs Lóránt másfél millió hold földet akart és a földreform lebonyolítását nem a közigazgatási hatóságok, nem az O. F, B. utján akarta elintézni, hanem normális, praktikus szervek segítségével. (Kiss Menyhért : Ezért bukott meg, hogy ne csinálhassa meg Î) Tisztában vagyok azonban azzal, hogy bizonyítani tartozom azt a súlyos vádat (Halljuk ! Halljuk !), amit erről a helyről kiröppentettem, hogy tudniillik az állami vagyonváltságföldeket arra használták fel, hogy a nagybirtokot mentesítették a földreform terhei alól. (Halljuk ! Halljuk! — Kiss Menyhért : Ez érdekli az országot !) Az esetek tekintélyes részében ugyanis az O. F. B. olyan földeket juttatott a magyar államnak elsősorban vagyonváltságföldekből " — és a magyar államon keresztül az igénylőknek is, — amelyek vagy olyan távolságra voltak, hogy nem lehetett őket megművelni, vagy pedig sziket, turjánt, kavicsot, mocsarat tartalmaztak. (Ugy van ! Ugy van / a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szakács Andor : A legrosszabb földeket adták ! — Kiss Menyhért : Becsapták az államot !) Tisztelt Nemzetgyűlés ! A pénzügy ministeri um már nem győzte írás kiséretében átküldeni a panaszos iratokat az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz, blankettákat nyomatott tehát, amelyekben tiltakozik az esetek ezreiben az iránt, hogy milyen rossz földeket juttattak az államnak. És ezt nem az ellenzéki képviselők által fellázított, elfogult néptömegek mondják. Nem ; ezt mondja a pénzügyministerium és — tragikomikus, — a beíügyministerium is mondja tucatszámra jövő átirataiban, amelyekben panaszkodik, hogy a csendőrőrsök a nekik juttatott pár hold vagyonváltságfoérföldeket nem tudják a pénzügyministeriumtól elfogadni, kénytelenek a csendőrőrsök is ezeket visszaadni, mert 7—15 kilométernyi távolságban kapják az őrsök is a földeket, vagy pedig minőségileg műveihetetlen, silány területeket kapnak. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Képzeljük el ezek után, hogy ha megjelenik az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál egy szegényebb ember, aki a rendes földbirtokreform keretében mer földet kérni, micsoda vackot kap az, amikor a pénzügyministeriumnak és a csendőrségnek is ilyen földeket adnak, annak a csendőrségnek, amely elsősorban védelmezi a latifundium érdekeit ( Ugy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon. — Dénes István : A szegény embert bíróság elé állítják és azt mondják róla, hogy kommunista, ha földet kér !) Ezek nem a kisujjamból vett adatok, ezek pozitívumok. Aki nem hiszi, az menjen fel a belügyministeriumba, vagy a pénzügyministeriumba. Minden képviselőnek joga van meggyőződni ezek valódiságáról. Járják is a deputációk a pénzügyministeruim lépcsőit ! Mikor aztán az elkedvetlenedett pénzügyministeriumi tisztviselői kar azt mondja az ilyen küldöttségeknek, hogy : emberek, miért jönnek ide most és miért nem szóltak a birósági tárgyaláson, hogy az a föld rossz, nem lehet használni (Szakács Andor : No hiszen, jó helyen szóltak volna !), akkor ezek a szerencsétlenek azt mondják : Szóltunk mi, de ránk ripakodott a tárgyaló biró, és azt mondta, ha ezt a földet nem fogadjuk el, akkor nem kapunk semmit, hát inkább elfogadtuk ezt a rosszat, minthogy semmit se kapjunk. (Szeder Ferene : Ez a helyzet !) Ez a megdöbbentő fotográfiája a magyar földbirtokreformnak. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Szinte elképzelhetetlen ez. Én magam sem hittem volna, ha nem győződtem volna meg a hivatalos adatokból mindezek valódiságáról. (Dénes István : Bégóta mondjuk mi már ezt !) Ezekről az esetekről és sok-sok ezer és százezer esetről akarunk mi, ellenzékiek a Szakács Andor és Létai Ernő barátaink által kezdeményezett pártközi értekezleten megemlékezni, kénytelen vagyok azonban ezt a kérdést bevezetésként már most az ország közvéleménye előtt is nyilvánosságra hozni, hogy felrázzam a petyhüdtségből az ország közvéleményét és hogy bebizonyítsuk, hogy nem az ellenzéki demagógia, hanem a magyar emberek kétségbeesése beszél belőlünk. Mert vagy szükség volt ennek a törvénynek megszavazására, s akkor tessék becsületesen, kertelés nélkül végrehajtani azt, vagy nem volt rá szükség és akkor tessék más megoldást találni. Mondják azt, hogy ebben az országban nekünk, 1*