Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-463
4 A nemzetgyűlés 463. ülése 1925. magyar népnek, nincs helyünk, itt csak a latifundiumoknak van helyük. Vegyünk mind vándorbotot a kezünkbe, elsősorban mi, a ministerelnöki toasztban halálraítélt középosztály, valamint a földnélküliek és a munkanélküli ipari munkások. (Kálíay Tamás : Ezt megcálfolták !) A ministerelnök ur sohase mond ilyen szamárságot ! — Közbekiáltások a baloldalon : De mondotta ! — — Káliay Tamás : Nem mondta ! — Kiss Menyhért : Kunfi is ezt mondta ! — Halász Móric : Csakhogy Bethlen nem mondta ! Kunfi mondta ! — Kállay Tamás : Tudjátok, hogy esze van neki, hát ne mondjatok ilyet ! — Zaj. — Kiss Menyhért : Majd felolvassuk a beszédét ! — Aímássy László : Abban ez nincs ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Baross János : T. Nemzetgyűlés ! A földbirtokok ilyen kezelése mellett kettős kár éri az államot. A törvény 59. §-ának világos rendelkezése szerint jó és használható földet kellene az államnak kapnia. Klárik (Ferenc : Közel fekvőtf!) Ebben, hogy »használható», benne van az is, hogy ami megművelhető a rendelkezésre álló gazdasági erőkkel. Tehát, ha rosszat kap helyette, akkor a vagyonában károsodik az állam, de megkárosodik az egész állam és a nemzet abban is, hogy passziv adóalanyokat és proletár családokat termelünk ezzel a vagyonváltságföld-szisztémával, mert hiszen azokat a messze fekvő és rosszabb földeket, — ha azok az uradalom tulajdonában maradtak volna — az uradalom nagyobb gazdasági erejével javitani lehetne, azonban egy 15 kilométerre gyalogló szegény ember csak ronthat azokon a földeken ; ha az állam a vagyonváltságföldeket fel akarja használni a földreform céljaira -—• amit én nagyon helytelennek tartok, mert egész más kérdés a földbirtokreform, — akkor a reformot a latifundiumokból, a magántulajdonokból kellene végrehajtani, nem pedig "az állami földekből, s ha ezeket egy szerencsétlen törvény rendelkezése folytán mégis felhasználjuk erre a célra, ebben az esetben olyan földeket kell adni, amelyek hozzáférhetők a nép részére, amelyeket megmunkálni lehet és amelyek teremnek is. (Szakács Andor : Csak Magyarországon kell ezt magyarázni ! — Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez egyszerű, frivol megkerülése és kijátszása a törvénynek, ami nagyon sok esetben folyik Magyarországon. (Klárik Ferenc : Ez a magyar szerencsétlenség !) Rettenetes elképzelni, hogy pár év múlva hogyan fognak szembekerülni egy katasztrofális szociális küzdelemben az államkincstár érdekei és a földhöz juttatott kisemberek érdekei. Az államkincstár nem fogja tudni megkapni a haszonbért földeiért, mert a kisemberek nem tudják azt megfizetni ; száz számra fogják ezért kidobni a földekből a kisembereket. (Zaj jobb felől.) A t. túloldalt nem érdeklik ezek a problémák. Majd csak a jövő választásnál fognak megint érdeklődni. (Kiss Menyhért : De hiába !) Minket azonban kötelességérzetünk késztet arra, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel és megkérdezzük a t. kormányt, vájjon mit fog csinálni 2—3 esztendő múlva, amikor százezer számra kell kidobni a földekből a most földhöz juttatott, reményeiben megcsalódott, elkeseredett magyar néptömegeket. (Dénes István : Azok nem fognak többé kimenni a földből ! — Kiss Menyhért : Azt próbálják meg, kidobni őket !) Mármost egyszerűen azért, mert használhatatlan területekkel szúrták ki a latifundiumok az állam szemét, arra számit a pénzügyministerium, hogy az állami vagyonváltságföldek jövedelmének 40%-át el fogja veszíteni a kincstár. Kit terhel ezért a felelősség? Ma már az ágyneműektt, a teheneket licitálják el adóban, itt pedig a kincstárnak ilyen megkárosítása folyik épen a leggazdagobb társadalmi réteg részéről. évi november Hó 10-én, hedden. A földreformnak első csődje az lesz, hogy az állami vagyonváltságföldekből százezerszámra fog levándorolni a csalódott magyar nép. És mindez azért történik, mert a latifundium kibujt adófizetői és szociális kötelezettségei alól. Előmozdította ezt a törvény szerencsétlen 65. §-a is, amely szerint ha az OFB nem veszi igénybe a földreform céljaira a vagyonváltságföldeket, akkor joga van a régi tulajdonosnak azt visszavenni és a föld helyett holdanként 7% métermázsa búza örökváltságot fizetni érte. Ne feledjük el, hogy a 8000. számú rendeletben 2 x / 2 métermázsáig van megszabva a földnek évi bére a nincstelenek részére, ellenben a földtulajdonosnak, a latifundiumosnak joga van egyszer fizetendő 7 x / 2 mázsákért visszavenni a földjét. (Halász Móric : Csakhogy ez nem igy van !) Ez igy van ! Vannak már ilyen szerződések a pénzügyministeriumban. Megnyugtathatom Dénes István barátunkat, hogy az ő nagyon helyes progresszív vagyon válts ágtörvényjavaslatából, amelyet még mindig nem tűztek ki indokolásra, sohasem lesz törvény. (Dénes István : Tudom ! Hamarább lesz a büntetőnovellából törvény !) Most ellenkezőleg, degresszív törvény van életben a latifundiumok javára, amelyek 7 y 2 mázsákért visszavehetik a földjüket. (Szakács Andor : Leépítenek mindent, választójogot, földreformot ! — Klárik Ferenc : És a sajtószabadságot 1) Nagyon könnyű a játéka a latifundiumnak. Olyan rossz földet ad, hogy azt senki nem fogadja el, akkor aztán visszakapja a földet és ő maga jó föld leadása helyett a jó föld negyedrészének értékével, 7 y 2 mázsa búzával megmenekül a vagyonváltságtól. (Dénes István : Erre megy ki a játék !) Ezzel a játékkal tehát 75% előnyt kap a latifundium. (Kiss Menyhért : Miért ?) Ugy látszik, megérdemli ! Oly nagy érdemei vannak a latifundiumnak a nemzet ezeresztendős küzdelmében ! (Zaj balfelől. — Kiss Menyhért : 48-ban nem állottak a magyar nép mellett ! — Pikier Emil: A muszkavezetők közülök kerültek ki, n^m a népből !) Nézzük csak meg, hogyan szabta meg az állani még a degresszióval is a haszonbért. Az állam a 8000. sz. rendeletben egészen 2 és % mázsa búzáig szabta meg a haszonbért az olyan földek után, amelyek a jegjobb esetben átlagban 40 kg-ot hoztak, ellenben mig a nagyon lassan dolgozó OFB segítségével kisbérlőket foghattak volna ezekre a földekre, meghagyták a régi tulajdonos kezelésében nevetségesen alacsony haszonbér ellenében. Az embernek megáll az esze és csodálkozik, hogy milyen türelmes nép ez a magyar. Ez a világ legjobb népe. Ez eltűr mindent hangtalanul, (Kiss Menyhért : Ez a baj !) legfeljebb egy-két rongyos deputáció megy a pénzügyministeriumba, azután hazamennek a dolgukra, összebújnak, (Klárik Ferenc : Egyet káromkodnak !) egyet káromkodnak, azután eladják a kabátot, kasznit, ágyat, batyuba kötik mindenségüket és elindulnak valahová, valamerre a világba, jobb hazát keresni. Ez a jámbor magyar népnek a sorsa. A pénzügyministeri poros akták között két rendeletet találtam. Mind a két rendelet világos és flagráns törvénysértés, amely kizárólag a nagybirtok érdekében adatott ki. Megérdemli minda kettő, hogy a nyilvánosság elé hozzuk és felelősségre vonjuk a kormányt értük. (Halljuk ! balfelől. — Szeder Ferene : Hol van a kormánynak csak egyetlenegy tagja is? — Kiss Menyhért : Ez Nemzetgyűlés? Hol a minister, hol a kormány? — Klárik Ferene : Hol van csak egy mákszemnyi minister? — Zsirkay János : Ministeraspiránsok azonban vannak Î — Pikier Emil : Heten vannak, mint a gonoszok !) A pénzügyministeriumnak ez a két rendelete
