Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

À nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó ll-én, szerdán. 83 kezője igaz. Nem tudom, hogy végeredményében milyen célt kívánt követni interpellációjában, de higyje el az igen t. képviselő ur, hogy nem mindig van abban előny, ha a tényeket nem a valóságnak megfelelően állitjnk be. Sokkal nagyobb erő van a tények valódi beállításában. Ma már másodszor hallottam azt a special iter ellenünk elhangzott vádat, hogy az egész kormány nem törődik a kisemberekkel, csak a nagyobb vagyonú emberekkel, ez esetben például a nagybirtokosokkal. Nem tudom, honnan veszik az adatokat az igen tisztelt képviselő urak, mert ha komolyan megfontolnák állításaikat, nem hiszem, hogy megkockáztatnák azokat. Ezt politikai okokból lehet célszerűnek gondolni, de higyjék el a t. képviselő urak, hogy nagyon hamar eljön az ideje annak, amikor odakinn is belátja a nép, hogy nem lehet őt félrevezetni. A t. képviselő urnák méltóztatott interpellációjában szóvátenni, hogy mi történt az ezerholdas birtokokkal, hogy itt senki sem törődik ezek vagyonváltságával, ngyanakkor pedig a kisés középbirtokoknál már behajtották azt. Én az egész vagyonváltság kérdésével behatóan fogok foglalkozni a költségvetés általános vitája végén tartandó beszédemben és rá fogok mutatni arra, hogy mennyire nem valók ezek az állitások. Ebben a kérdésben most csak egy adatot idézek. Körülbelül 440-450.0C0 hold vetetettél vagyonváltság címén és ebből 380.000 holdat felosztottak. Nem hiszem, hogy azok, akik felosztották, megköszönik az igen t. képviselő urnák azt az állítását, hogy ez »senki földje«, mert mi, uj kisbirtokos generációt akartunk teremteni és ha csak pár ezer hold, végeredményben ennek alig VB része van még hátra, akkor nem lehet a kormány ellen azt a vádat emelni, mintha a nagybirtoknak ezt a kötelezettségét nem vette volna igénybe és nem használta volna fel birtokpolitikái célokra Ellenkezőleg az igen t. képviselő ur vegye tudomásul, hogy a vagyonváltság nincs még végrehajtva töüb birtokkategóriánál és ezek a birtokkategóriák egészen helyesen kívánják, hogy ez a kérdés is rendeztessék, mert ez részükre egészen bizonytalan helyzetet teremt. Tehát épen megfordított tényállást kellett volna igen t. képviselőtársamnak interpellációjában szóvá tennie. Méltóztatik ugy beállítani a kérdést, mintha a kormány holmi protekciós politikát folytatna, hogy egyes birtokokat igénybe vesz. másokat pedig nem vesz igénybe. Bocsánat, amiket a vallásalapról és a többiről méltózatott idézni, arra csak azt mondhatom, hogy ami eljárás történik, az törvényes alapon történik és törvényes alapon történik abból a szempotból kiindulva, hogy végeredményben van kötelességünk a kultúrával és a vallással szemben és a törvény határai között törekszünk is ezeknek eleget tenni. De ezen túlmenő protekciót senkivel szemben nem kívánunk gyakorolni és nem is fogunk gyakorolni. Méltóztatott arra is utalni, hogy sok esetben nem tudják, hogy vagyon váltságot kell-e fizetniök, vagy nem és hogy van egy bizottság, amely három éve nem folytatja működését. Miért nem nevezte a képviselő ur nevén a gyermeket ? Ez a Pénzügyi Tanács, A Pénzügyi Tanács nem szűnt meg, lulajdonképen még ma is életben van, ma is ülésezik és foglalkozik mindezekkel a kérdésekkel. Megnyugtatom a t. képviselő urat, hogy a Pénzügyi Tanács teljesen a törvényarlta korlatok és határok között meg fogja tudni hozni döntését. Ismételten nagyon kérem tehát igen t. képviselőtársamat, méltóztassék alkalmat adni, hogy olyan interpellációra válaszolhassak, amelyben a tények ugy vannak beállítva, amint azok a helyzetnek és a valóságnak megfelelnek, mert nem hiszem, hogy végeredményben a nagy közvélemény jól fogadná az ilyen interpellációkat, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a va'ósággal. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.j Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a s/ó. Drozűy Gyözö : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ugy látom, az igen t. pénzügymmister ur is félreértette intenciómat. Egyáltalában eszem ágában sem. volt ezzel az interpellációmmal a nagybirtok ellen támadást intézni, bár sem multamban nem kíméltem, sem jövőmben kimelni nem fogom és mindig támadni fogom, ha arra szükség van. Még kevésbé szólaltam fel azok ellen a tanulmányi alapi birtokok eilen, amelyeknek vagyonváltság kérdése nekem ép ugy fáj, mint az igen t, pénzügyminister urnák. Mióta képviselő vagyok, egyetlenegy indítványomat fogadta el a nemzetgyűlés, ez az indiványom pedig az volt, amikor azt indítványoztam, hogy a tanulmányi alapoktól igénybe vett földreform-földekért kárpótlást adjanak ezeknek a tanulmányú alapoknak. Ha tehát én ilyen indítvánnyal állottam elő az ellezéki padokról és ezt az egyetlen egy indítványomat fogadta el a nemzetgyűlés, akkor visszautasítom az igen t. pénzügyminister urnák azt az állítását, mintha én talán az egyházi, vagy a tanulmányi alapokat akartam volna ezzel az interpellációmmal kellemetlen színben feltüntetni. Ami pedig az igen t. pénzügyminister urnák azt a kijelentését i leti, hogy én a földreform földeket senki földjének neveztem, elismerem mélyen t. pénzügyminister ur, hogy nagyon sok dolga van, de azért ha egy interpellációra válaszolni méltóztatik, akkor szive-kedjék azt az interpellációt szabatosan elolvasni, mert a rövid világos mondatokból megállapíthatta volna azt, hogy a senki földjét én nem arra a földre érteltem, amelyet a földreform kapcsán osztanak ki a népnek, hanem arra a földre értettem, amelyről sem a nagybirtokos nem tudja, hogy az övé, sem a kispolgár nem tudja, hogy az övé, sem az állam nem tudja, hogy az övé, mert az a Pénzügyi Tanács — amint a minister ur beismerte — mé,^ csak dönteni fog bizonyos kérdésekben. Ha én ezekre a földekre mondottam, hogy senki földje, akkor igenis, nevén találtam a gyermeket. Végtelenül köszönöm és hálás vagyok önnek, mélyen t. minister ur. azért, hogy beszéde végén mégis elismerte, hogy ez a Pénzügyi Tanács néhány ilyen nagybirtok ügyiben mai napig sem hozta meg döntését. Ezt akartam tudni. De a pénzügyminister ur adós maradt azzal a válasszal, mi az oka annak, hogy ez a Pénzügyi Tanács nem működik, mi az oka annak, hogy igen nagy terjedelmű nagybirtokokra vonatkozólag, amelyek óhajtva várják a döntést, még ma sem hozta meg döntését. A választ természetesen ilyen formában nem vehetem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztalik-e a pénzügyminister ur által a saját és a földmivelésügyi minister ur nevében adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nemi) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség ! A Ház a választ tudomásul vette. Következik Farkas Tibor képviselő ur interpellációja a pénzügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a minister ur a nemzetgyűlés tudomására hozni, hogy minő módon biztosította azt, hogy : 1. vámhitelt csak illetékes egyének kapjanak 2. a vámhitelekkel üzérkedés ne legyen lehetséges ;