Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-464
A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó 11-én, szerdán. 71 kerületi mérnökök és érdekelt építőipari munkások bevonásával vizsgáltassa felül.« Ne méltóztassanak csodálkozni, ha határozati javaslatomban az érdekelt munkásoknak az ellenőrzés munkájába való bevonását is szükségesnek tartom. Hosszú évtizedeken keresztül ugyanis arról győződtünk meg. hogy bár van Magyarországon iparfelügyelőség, az iparfelügyelőt a munkások a gyárakban, a műhelyekben, az épületeken soha, de soha nem látják. Iparfelügyelői intézményünk van, amely az országnak súlyos millióiba kerül, de ez az intézmény "nem ugy teljesiti feladatát, amint arra hivatva volna. Láthatjuk, hogy a gyárakban a gépek sokasága között hányszor fordulnak elő halálos vagy súlyos sérüléssel, megcsonkítással járó balesetek. Ezek mind az iparfelügyelők közömbösségére vezethetők vissza, akik nem teljesitik e tekintetben kötelességüket. En nagyon sajnálom, hogy magát az iparfelügyelői intézményt kell támadnom, mert hiszen tisztában vagyok azzal, hogy ez olyan fontos intézmény, amelyre minden kulturáltamban feltétlenül szükség van, de nem is magát a hivatalt bántom, csupán azt kívánom, hogy kötelességük teljesítésére serkentsék ezeket a hivatalokat, és amikor a gyárat, épületet vagy állványt vizsgálni akarják, ne a vállalkozó vagy a gyáros irodájában vizsgálják azt meg, hanem tessék az üzemet nekik természetben, munka közben megvizsgálni. Mert sajnos, a legtöbb esetben ugy történik a gyárvizsgálat és az állvány vizsgál at, — ha egyáltalán szó lehet állványvizsgálatról — hogy egyszerűen bemennek az irodába, ott a gyárfőnök vagy az irodafőnök vagy nem tudom kicsoda, udvariasan fogadja őket, azután együttesen szépen kimennek, barátságosan megnézik az üzemet és megállapítják, hegy az teljesen rendben van. A munkásember tehát jogosan bizalmatlan az olyan gyárvizsgálaüal és az olyan állványvizsgálattal szemben, mint amilyet eddig végeztek, mert arról győződött meg, hogy az nem volt lelkiismeretes, nem volt tökéletes. Épen azért tehát, hogy a munkáslelkek is megnyugodjanak s hogy ez a vizsgálat valóban vizsgálat legyen (Esztergályos János : A testi épség is megmaradjon !), tényleg a testi épség és egészség is magmaradjon, feltétlenül szükséges, hogy maga a legközelebbről érintett fél, a munkásember is, vagy a munkásemberek megbízottai is részt vehessenek abban a vizsgálatban. (Saly Endre : Az ő életükről van szó !) Mert amíg csak a munkáltató és az iparfelügyelő vizsgálják felül, addig a munkás nem mehet fel nyugodtan az állványra, és nem mehet a gépek és kerekek sokasága közé. (Esztergályos János : Ott van a fecske-utcai tragédia ! Ha az iparfelügyelő megtette volna a kötelességét, az áldozatok ma is élnének !) A ministeriumokban tervbe vett különböző törvénytervezetek vagy egyéb intézkedések előkészületeibe a munkások érdekeltségeit nem szokták bevonni, pedig meggyőződhetünk arról, hogy ha akár Németországban, akár Ausztriában vagy Angliában, vagy más nyugati államban a kormányok valamit terveznek, valamit meg akarnak csinálni, akkor azt az érdekelt felekkel szokták megbeszéli, vagy legalább is azok bevonásá\^al vagy véleményük kikérésével készülnek el a tervezetek. Nem tagadom, hogy Magyarországon is meg van ez, — de csak egyoídaiulag. Ugyanis, ha adótörvényről van szó, akkor az ÖMGÉ-t, tehát a magyar gazdák szakszervezetét megkérdezik, mi a véleménye. Nem egy esetben sikerült is már ennek a testületnek visszaverni kormányférfiak bizonyos törekvését. Sőt ott van a Gyosz, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (Esztergályos János : Az is jó cég !), annak a véleményét is ki szokták kérni, az is már nem egy esetben vert vissza bizonyos tervezeteket. (Esztergályos János: De ott a tőke érdekeltségéről van szó, nem a munkások testi épségéről !) Amikor fogyasztási adók, közvetett adók bevezetéséről, vagy ilyen, a nagyközönséget érdeklő kérdésekről van szó, magát a nagyközönséget vagy a fogyasztó közönség érdekképviseletét nem igen szokták meghallgatni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. : Hogyne ! Hát még mit ! ?) így vagyunk az építőiparban előforduló vagy elkészítendő rendszabályok vagy törvények tekintetében is. Ha ipartörvényt készítenek, akkor a munkaadói érdekeltséget meghallgatják minden esetben, összehívják ankétre, de oda a munkások érdekeltségét nem hívják meg. (Esztergályos János : Azokat, akiknek a testi épségéről, az életéről van szó, nem hívják meg, de a tőke érdeke fontos ! Ez jellemzi ezt a politikai rendszert ! — Klárik Ferenc : Aljasul kizsákmányolják keresetében, testi épségében, mindenben !) Äzt hiszem pedig, hogy csak azok a törvények vagy szabályrendeletek lehetnek igazságosak és kelthetnek közmegnyugvást, amelyek az érdekeltek bevonásával készültek el. Az Építőmunkások Országos Szövetsége itt áll, mint az építőmunkások érdekképviselete, amely magában foglalja az építőmunkások összes kategóriáját, kezdve a fizikai munkástól a legmagasabb szellemi munkásig ; ott látjuk a kőművest, az ácsot, a kőfaragót, a kövezőt, a kéményseprőt, a kályhást, az üvegest, a szobafestőt, (Klárik Ferenc : Az asztalost !) ott látjuk a cementmunkást, ott látjuk az épitésvezetőket, tehát a pallérokat, ott látjuk az alkalmazott építésvezetőket, a rajzolókat, állványozókat, az , építőipar minden kategóriáját. De ennek a munkásszövetkezetnek nagy küzdelmébe kerül, mig sikerül némi összeköttetése révén elérni azt, hogy olyan tanácskozásra meghívják, ahol épitőmunkás-érdekekről van szó ; azért is egyenesen verekedni kell. De nemcsak az építőmunkások vannak így, hanem az összes szakmabeli munkásszervezetek érdekképviseletei is. Vagyis a kormányzatnál nem látjuk azt a megértő munkálkodást, azt a megértő .politikát, amelyre feltétlenül szükség van a lelkek megnyugtatásához és az intézkedések helyes megtételéhez. Hogy ezt a szellemet megszüntessük és az ügyek Magyarországon is valóban európai módon intéződjenek, szükségessé válik, hogy ezt a rendszert megváltoztassuk. Ennek következtében bátorkodom errevonatkozólag is egy határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy minden olyan tanácskozásra, amelyet a kormány vagy annak illetékes szervei az építőiparra vonatkozó kérdések megvitatása céljából hívnak össze, necsak a munkáltató érdekek képviselőit, hanem az épitőmunkásérdekeltség képviselőit is, nevezetesen a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségét is hivja meg.« Ezek után bátor leszek beszédem fonalán rátérni egy másik kérdésre, amely szintén az iparral kapcsolatos, — ez pedig a tanonc-kérdés. Létezik-e Magyarországon olyan törvény, amely valamilyen formában védelmezné a tanoncokat (Kabók Lajos : Ismeretlen fogalom !), létezik-e Magyarországon olyan törvény, amely a tanonc-ügyet szabályozná s a tanoncok életérdekeit védelmezné? (Kabók Lajos : Nem is szabad beleszólani senkinek !) Olyan'rendelet van, amely megtiltja a tanoncoknak az egyesülést, amely megtiltja nekik a gyülekezést, a szervezkedést, tehát a tanonc kiuzsorázásával szemben való védekezés lehetőségét. De nincs olyan rendelet és olyan törvény, amely szabályozná és biztosítaná a tanoncok munkaidejét, alkalmaztatásának módját, (Klárik Ferenc : És azt, hogy tanulják meg a mesterségüket !) amely szabályozná és biztosítaná a tanoncok 10*
