Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

72 A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. fizetését, ellátását, a velük való bánásmódot stb. (Klárik Ferenc : A tanoncok szolgálók és szobalányok !) Egy ország iparának egyik fő és fontos kelléke az, hogy a tanonc-ügy rendeztessék. Lehetetlenség, hogy egy ipari fejlődésnek indult országban az a nagy sereg ifjú munkás, tanonc, akit az iparban alkalmaznak és szerződtetnek, minden védelem nélkül legyen kiszolgáltatva a munkáltatók önkényének. (Kabók Lajos : Az ipar érdeke függ ettől ! •— Klárik Ferenc : Az ország érdeke !) Ha fejlődő ipart akarunk, ha jó iparosokat akarunk nevelni, akkor ezt tulaj donképen a tanoncvédelemnél kell kezdeni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Beszegődtetik a tanoncot két évre, három évre, félévre, egy évre, és lehet itt ipartörvény, a tanoncok alkalmazásánál vagy beszegődtetésénél minden városban azt csinálják, amit az ipartestületek akarnak és bizony tudtommal vannak ebben a tekintetben elnézések. Az uj ipartörvénynek is van egy kitétele, amely meghatározza, hogy a 1 anoncot mennyi időre lehet felvenni, ettől azonban eltekintenek, mindig van kibúvó. így például — hogy megint az építőipari szakmára térjek át — bajuszos felnőtt embereket szegődtetnek be hat hónapra vagy egy évre tanoncnak és csak természetes, hogy ezek az emberek ezt a mesterséget ennyi idő alatt nem tudják megtanulni, még a mesterség fogalmával sem tudnak tisztába jönni. A tanoncok alkalmazása és szaporítása azonban jó keresetforrás a munkáltatók számára. T. i., egy önálló iparos, aki foglalkoztat egy segédet, vagy talán még egyet sem, alkalmaz 4—5—-6 vagy 10 tanoncot, és ezek a tanoncok végzik egy előmunkás vezetésével az összes munkákat. Különösen botrám

r

os állapotok vannak ezen a téren az építőiparban. Megtörtént épen Zalaegerszegen — hogy épen ezt a várost említsem — hogy tavasszal az összes építőmunkások az előző ősz óta munka nélkül voltak. Áprilisra felépítettek Egerszegen 15—

IG házat, de azokon az épületeken egyetlen felszabadult segéd sem dolgozott, mivel a munkát tanoncokkal végeztették. Ha a vállalkozónak nem volt elegendő tanonca, akkor kölcsönkért tanoncot a másiktól, és így közös megegyezéssel tanoncokkai építették fel ezeket a házakat. De igy vagyunk a többi szakmákban is, tehát határozottan határt kell szabni a tanoncok tultengésének, mert ez az ipar rovására megy. A legtöbb esetben — mint egy közbeszóló mondotta — a tanoncot nem arra a célra használják, amelyre beszegődtették, hanem kocsisnak, hordárnak, napszámosmunkát végeztetnek vele, nem ritka esetben gyermekdajkának, mosogatónak, cipőpucolónak használják s egyéb munkákra alkalmazzák, tehát nem arra, amire szegődtették. Szükségessé válik tehát az is, hogy a tanoncképzést is törvényben szabályozzák. Nemcsak az a kötelessége a kormányzatnak, hogy megvédje a munkáltató társadalmat — mint ahogy mondják — a munkások szervezkedésétől és a tanoncok szervezkedése folytán való előretöréstől, hanem kötelessége a tanoncokat is a törvény által védelemben részesíteni, hogy ne bújhasson ki senkisem a kötelességteljesítés alól. (Kabók Lajos : Nagy szükség volna erre ! Az egész országban ki vannak szolgáltatva a tanoncok a munkáltatók kénye-kedvének !) Szükség volna a tanoncok számára közvetítő hivatal felállítása is, mert míg egyik iparágban túltengés mutatkozik tanoncok tekintetében, a másik iparágban egyáltalában nem kapnak tanoncot, tehát ott tanonchiány mutatkozik. A tanonckérdésnél tehát fontos az, hogy a tanoncok elosztására is keressünk módot. Errevonatkozólag a következő határozati javaslatokat vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »A nemzegyülés utasítja a kereskedelemügyi évi november hó 11-én, szerdán. minist ert, hogy egyrészt a tanoncok feles számban való alkalmazásának meggátlása végett, másrészt a több szakmában észlelhető tanonchiány megszüntetésére sürgősen szervezzen tanoncközvetitő hivatalt, amely az összes iparágak viszonyainak nyilvántartásával rendszeres tanoncstatisztika alapján szabályozná a tanoncok számát és képzését. A tanoncközvetitő-hivatal a tanoncok arányos elosztásán kívül a pályaválasztási tanácsadó szerveinek kiépitésével legyen tekintettel az ipari pályára jelentkező ifjak egészségi állapotára, előképzettségére és hajlamára-» A következő határozati javaslat szintén a tanonckérdéssel kapcsolatos (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítja a kereskedlemügyi ministert, hogy a közoktatásügyi ministerrel egyetértően az 1922. évi XII. te. 8. fejezetének módosítására sürgősen terjesszen be törvényjavaslatot. Fontos ipari érdek, hogy a tanonciskolái oktatás szakszerű alapon történjék. Evégből szükséges, hogy a jövő szakmunkásainak képzése önálló és szakirányú tanonciskolákban, a modern oktatás szellemében, szakerők alkalmazásával, a tanoncoknak ingyenes taneszközökkel való ellátásával, jól fizetett és képesitett oktatókkal a nappali órákban történjék. Érvényt kell szerezni annak, hogy a tanonc a tanulási idő egész tartama alatt járjon iskolába és súlyos büntetéssel sujtandók azok a munkaadók, akik a tanoncok iskolai látogatását megakadályozzák.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) »A nemzetgyűlés utasítja a kereskedelemügyi ministert, hogy az iparostanoncok egyesülési és gyülekezési szabadságát eltiltó kereskedelmi ministen 101.213/908—-IV. számú és a kereskedelmi ministeri 5554/914. B. számú rendeletét sürgősen helyezze hatályon kívül.« Beszélnem kell még — és szíves türelmüket igénybe kell vennem pár percig — a munkásbiztositási bíráskodás kérdéséről. A balesetbiztosítási pénztár szervezetét képező törvény alkotta meg ezt a munkásbiztositási bíróságot, amelynek hivatása az, hogy a betegsegélyző pénztárral szemben fennálló panaszokat és esetleges peres ügyeket ez a bíróság intézze el. Békeidőben ez a munkásbiztositási biróság tökéletesen meg tudott felelni hivatásának. Napjainkban azonban feltorlódtak a peres esetek, mert hiszen az ország különböző helyein előforduló panaszok elbírálása centralizálva lett a budapesti munkásbiztositó bírósághoz, tehát ez a biróság nem tud tökéletesen hivatásának megfelelni, bár egyébként ez az intézmény maga a legnemesebb intézmény. Igen lojálisán szokták ott elintézni nagy általánosságban a panaszos ügyeket, azonban sajnos, vannak olyan ügyek, amelyek már két és félév óta nem nyertek elintézést, nem került sor reájuk. Márpedig annak a szerencsétlen munkásembernek, aki ugy érzi, hogy vele valami jogtalanság történt a betegsegélyzőpénztárnál akár a táppénz, akár a gyógyszerszolgáltatmány, akár pedig a balesetjáradék megvonása vagy a baleset százalékszerü minősitése tekintetében, rettentő valami az, amikor nem juthat a maga igazához épen annál a bíróságnál, amely hivatva van ezt megállapítani és igazságot szolgáltatni. Lehetetlenség és tűrhetetlen állapot, hogy ilyen munkásemberek panaszai éveken keresztül heverjenek elintézetlenül a munkásbiztositópénztári bíróságnál. Szükségessé válik tehát ezen a téren a kormány gyors intézkedése. E tekintetben is leszek bátor egy határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a budapesti munkásbiztositási biróság ügykörébe tartozó munka oly nagy mértékben felszaporodott, hogy az 1922. évről több mint ezer, az 1923. évről több mint kétezer és az 1924. évről több mint négyezer elintézetlen ügy maradt vissza, a nemzetgyűlés utasítsa az igazságügyministert, hogy a munka-