Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

A nemzetgyűlés 463. ülése 1925. évi november hó 10-én, kedden, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1925/26. évi állami költségvetés általános tárgyalása. — A közoktatásügyi minister benyújtja a nemzeti közművelődési alapítványról szóló törvényjavaslatot. — Elnöki előterjesztések. — A leg­közelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — A gazdasági bizottság benyújtja jelentését a nemzetgyűlési képviselők és választott tisztviselők tiszteletdíjának ujabb megállapitásáról, a nemzet­gyűlés kinevezett tisztviselőinek és egyéb alkaliuazottaioak statusrendezóséröi, a gyorsírók külön munkadíjáról és a folyó költségvetési évben még szükséges kiadásokról. — Az indítvány- ós interpeilációs könyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : Bud János, Mayer János, gr. Klebesberg Kunő, Vass József. (Az ülés kezdődik d. e. 11 óra 20 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csík József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen fel­szólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az 1925/26. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Baross János ! Baross János : T. Nemzetgyűlés ! Saját hibáink, szerencsétlen közjogi helyzetünk, ötven esztendős mulasztások és a világtörténelem példátlan ziva­tarai okozták azt, hogy nemzetünk oly katasztro­fális helyzetbe került, amilyenben még sohasem volt, amely felülmúlja a tatárjárást, a mohácsi vészt és az 1848-iki szabadságharc leverését követő idők katasztrofális helyzetét. Ezekben a rettenetes napokban minden óra, minden nap és minden esz­tendő talán pótolhatatlan a nemzet talpraállitása szempontjából. Ezek a gondolatok kell, hogy vezessenek ben­nünket, amikor kezünkbe vesszük a kormány jövő esztendei költségvetési programmját. Ez is egy pótolhatatlan esztendő. Sajnos, a mai politikában és a mai rezsimben ez a jelszó vált úrrá, hogy : ráérünk, mert az idő nekünk dolgozik. Ezt tagadom; ennek épen az ellenkezője áli, ez csak a tehetetlen és tunya politikának lehet jelszava, mert az idő ellenünk dolgozik. (Ugy van! balfelöl.) Minden óra óriási veszteséget jelent kint és bent, minden órával fogynak a nemzet erői. A nemzetet talpraállitani csak akkor lehet, ha nem elnyomni akarjuk a kíván­ságokat, a feltörekvő energiákat, ellenkezőleg, az alvókat is fel kell ébreszteni és meg kell szervezni a nagy nemzeti munkára. Keserűséggel látom, hogy abban a gyógyszer­tárban, amelyet a kormány a költségvetésben elibénk terjeszt, felületes kenőcskék vannak, de mélyreható orvosszereket a nemzet ezer bajára, halálos nyavalyájára már nem találunk. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Elvbarátaim majd a kor­mány általános politikáját bőséges kritikában fogják részesíteni. Én ma itt a kérdések nagy komplexumából csak kettőt ragadok ki, amelyek különösen a föld problémájával függnek össze. Az egyik az 500.000 holdnyi vagyonváítság-föld sorsa. (Dénes István : Nem 500.000, hanem csak 350.000 hold !) .Akkor itt is spóroltak a latifundiu­mok javára. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én az adato­kat a pénzügyministerium adatai szerint mondom : egyelőre még supponálnom kell, hogy itt pontosan 472.000 kat. holdról van szó, amint azt a pénzügy r­ministerium kimutatja. Ennek sorsa iránt kell ér­deklődnünk, mert ez az óriási földterület utolsó tartaléktőkéje a magyar államkincstárnak. Má­sodszor pedig a hitbizományok kérdésével akarok foglalkozni, amely hitbizományok viszont egy nemzeti komoly földreform részére — nem a most folyó kis földreform-játékot gondolom, hanem egy komoty, nagy, őszinte, mély földreformra gon­dolok — az utolsó nemzeti tartaléktőkét jelentik. (Somogyi Béla belép a terembe. Felkiáltások a bal­középen : Éljen Somogyi Béla !) Mindkét probléma — a vagyonváltságföld és a hitbizományok kérdése is, — a föld kényes prob­lémájához tartozik, ehhez pedig csak a legnagyobb tapintattal szabad hozzányúlni. Semmi kérdés sem alkalmas annyira felgy T ujtani az osztálygyülö­let lángját, mint a föld. Koncedálom, hogy a föld­kérdés könny r elmü kezelése veszedelmeket jelenthet a demagógia és az olcsó népszerüséghajhászat tekin­tetében, de a demokratikus blokktól ez távol áll. Hangsúlyozom, hogy a demokratikus blokktól, amelynek nevében szerencsém van felszólalni, mert a demokratikus blokk ma is fennáll és fenn is fog állani. (Petrovácz Gyula : Meddig ? — Zaj a balközépen.) A demokratikus blokk és a magyar ellenzéknek velünk együtt dolgozó és gondolkozó tagjai hálás köszönettel veszik Szakács Andor és Létai Ernő képviselőtársaimnak azt a gondolatát, hogy keressük meg az érintkezést a parlament többi pártjaival is és a kérdés országos jelentőségére való tekintettel kérjük meg a házelnök urat, hogy hivjon össze egy pártközi értekezletet, amelyen őszintén, egymás között, becsületes magyar embe­rek módjára kibeszéljük magunkat — írisz ez az értekezlet a parlamenti bizottság jellegével kell hogy bírjon — és feltárjuk azokat a karasztrófális hibákat, amelyeket a földbirtokreform jelenlegi NAPLÓ. XXXVI. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom