Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-464
À nemzeï&yûUsÂea: ülése 1923: t. kisgazda képviselőtársaim figyelmét hivom : fel egy dologra és .azt hiszem, 100%-ban igazat fognak nekem e tekintetben adni. Mint eredményre, mint a szanálási programmnak egy fontos útjelzőjére hivatkozik a t. előadó ur és a t. pénzügyi bizottság is arra, hogy a mezőgazdasági termények árai leestek, alacsonyak lettek. Ez tehát óriási eredmény. Nem tudom, hogy a t. kisgazda képviselőtársaim, akik ezidőszerint a kormányt támogatják, milyen véleményen vannak ebben a kérdésben. (Gubicza Ferenc : Jó véleményen ! — Horváth Zoltán : Nincs véleményük ! — Kiss Menyhért : Engedelmesek ! Gubicza azt mondja, hogy megvannak elégedve !) Kérdem az én kisgazda képviselőtársaimat, és kérdem mindazon képviselőtársaimat, akik közel állanak a kisgazdatársadalomhoz, hogy vájjon egy keresztény kisgazda kormány előadójának és pénzügyi bizottságának szabad-e, mint érdemre hivatkozni arra, hogy a mezőgazdasági termények árai egyoldalúan leestek, mig ugyanakkor az ipari termények, az iparcikkek árai majdnem ugyanazon a nivón maradtak és maradnak? Kérdem önöktől egész őszintén és nyíltan, hogy vájjon egy alkotmányos, szabadvéleménnyel rendelkező parlamentben eltürné-e a gazdatársadalom, amely talán többségben van odaát, hogy a kormány pénzügyministere és pénzügyi előadója ilyen kijelentéssel jöjjön ide a nemzetgyűlés és a nemzet szine elé? Amikor tény az, hogy a kormány vámpolitikájával és pénzügyi politikájával nivón tartja az iparcikkek árait, ugyanakkor pedig a nemzet többségét alkotó mezőgazdasági népességünket tönk szélére juttatta, ezt mint érdemet merészelik felhozni ! Bocsánatot kérek, nekem ezek után vajmi kevés szavam lehet ehhez a kérdéshez. Én gra" tulálok a kormánynak ehhez az eredményhez, de nem gratulál a magyar nép, a magyar nemzet többsége, a magyar földmunkás társadalom. Kijelentem, hogy a magyar földmunkásság, a magyar kisgazdatársadalom, a magyar mezőgazdasági népesség többsége hihetetlen nyomorúságra, koldusbotra jutott. El kellett, hogy vesztegesse a kormány szanálási programmja következtében marháját és terményét félárnál is olcsóbban (Ugy van ! a baloldalon.), viszont a maga szükségleteit a régi paritásos alapon kellett beszereznie. (Gubicza Ferene : Le kell szállitani a munkabéreket, minden olcsóbb lesz ! A munkabérek emelték fel az árakat ! — Esztergályos János : Persze a húszezerkoronás napszám még mindig sok 16 órára ! — Gubicza András : Nem arról van szó, nem az drágit, az ipari munkásságot értem! — Zaj.—Elnök csenget.) Nagyon rosszul esik nekem, t. Gubicza képviselőtársam, hogy ön, aki a kisgazdatársadalomnak egyik reprezentánsa, a legkisebb koefficienst, amely tényleg alacsonyan áll, hozza fel érvül. Kérem önt, képviselő ur, menjen el Mezőhegyesre. (Kis Menyhért : Oda vadászni mennek a ministerelnök úrral szórakozás után, mert olyan megelégedettek ! — Horváth Zoltán : Külön vonaton !) Kérem önt, t. képviselő ur, menjen el az ország első birtokára, amelyet a külföld elé mintaképül szoktak állitani, ahol az egész nyáron át több mint 5000 munkás dolgozott. Nem akartam ezzel a kérdéssel foglalkozni (Esztergályos János : Majd elmondjuk a falujában !), nem akartam a földmunkások kérdését most előhozni, de ön, t. képviselő ur, most belekényszeritett. 18.000 koronáért dolgoztak naponként répamunkánál napi 16 órán keresztül. (Ellenmondás a jobboldalon. — Gubicza Ferene : Nálunk ma is 40.000 korona a napszám ! — Grói Hoyos Miksa : Nem dolgozhatnak 16 órát naponta ! — Gubicza Ferene : Az a hiba, hogy az ipari munkás 120.000 koronát keres ! — Gr. Hoyos Miksa : Nem dolgoznak 16 órát ! — Kiss Menyhért : Három órától dolgoznak este nyolc óráig ! — Gr. Hoyos évi november hé 11-én, szerdán. 53 Miksa : Három órakor még sötét van ! — Zaj, — r Elnök csenget.) Az az ötezer munkás, aki a.nyáron a mezőhegyesi óriási uradalomban dolgozott, nyár végével, a munkaidő végeztével rongyokban és mezítláb ment el, csak meztelen életüket vitték el onnan. (Gr. Hoyos Miksa : Nagyon sokat kerestek ! Tévesen van informálva ! Igen magas a napszám ! — Patay Tibor : Ne mondjon ilyent ! Konvenciós munkások azok, nem napszámosok ! — Esztergályos János : Nem azokról, hanem napszámosokról van szó ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Dénes István : Méltóztassanak megengedni, hogy folytassam költségvetési beszédemet. Meg kell vizsgálnunk, vájjon fedi-e a való tényeket a pénzügyi bizottság, a pénzügy minister ur és az előadó ur optimista beállítása, hogy vájjon érdemes és szabad volt-e hamis vágányra terelni az egész újjáépítési programmot, szabad volt-e a t. kormánynak felhasználni a külföldi kölcsönt egyéb célokra és viszont a költségvetés deficitjét fedezik-e a bevételek óriási emelésével ? Mert ha azt látjuk, hogy a t. kormány a külföldi kölcsön pénzét jó célra használta fel, meghajlunk a kormány előtt és azt mondjuk : bár eltértél a fogadkozástól, de jó célra használtad fel, tehát meghajlunk előtted ! A t. pénzügyi bizottság és a t. előadó ur optimista állításával és előadásával szemben mik a tények ? A tények beszélnek. Vájjon az ipari munkásság helyzete javult-e, vájjon a munkaalkalmak száma szaporodott-e, vájjon a munkanélküliség száma csökkent-e ? Én végignéztem mindenfajta statisztikát és azt láttam, hogy az ipari munkanélküliség terén csak elenyészően csekély csökkenés volt és azt kell konstatálnunk minden nap az állami hivatalos jelentésekből, hogy minden egyes munkahelyre 188—200 ipari jelentkező esik. Ezen a téren tehát az újjáépítéssel kapcsolatosan javulásról, előrehaladásról beszélni sem lehet. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De vessük fel a másik kérdést, hogy javult-e a mezőgazdasági népesség helyzete ? Az előbb már karázs vita folyt le itt, amelyből azt vagyunk pénytelenek leszögezni, hogy a mezőgazdasági munkásság helyzete a szanálás, az újjáépítés kapcsán 9gy jottányit se javult. A mezőgazdasági munkásságnak ma is épen olyan óriási tömege kóborol munka nélkül, mint amilyen ezelőtt kóborolt, sőt — és azt hiszem, kisgazda képviselőtársaim igazat adnak nekem ebben — a földmunkásság sorsához erősen közelit a törpebirtokos és kisbirtokososztály helyzete. Ez csak nem mondható a szanálás nagyszerű eredményének ? De kérdem, hogy a magyar nemzet harmadik nagy társadalmi rétegének, a tisztviselő osztálynak, ugy a magán-, mint a köztisztviselő osztálynak helyzete javult-e az újjáépítés révén, mert ez a fokmérője az újjáépítés eredményeinek ? Jöttek a B-listák, a tisztviselők tömegei kóborolnak az utcákon munka nélkül, az ügyvédi irodában naponként négy-öt ember könyörög, hogy eljönne fél millió koronáért is dolgozni, fizetésük pedig -— és ezt gróf Hoyos t. képviselőtársam figyelmébe ajánlom — ma sem haladja meg az 50%-ot. (Gr. Hoyos Miksa : Hát a Vass-menü micsoda ? Erről tessék beszélni !) T. képviselőtársam, ez nagyon parányi része a magyar nemzet közgazdasági életének és talpraállitásának, amiért gratulálhatunk Vass igen t. minister urnák, mert jót cselekedett akkor, mikor a Vass-menüket és az egyéb Vass-dolgokat behozta, de t. képviselőtársam, ez egy jóindulatú, jószándéku és — el kell ismerni — kétségtelenül helyes cselekedet, csakhogy mi ez a szükségletek óriási tengerében ? (Horváth Zoltán : Nem ér egy vasat sem !) Mi ez az óriási drágaság fenmaradása mellett ? Ha azonban ön, t. képviselőtársam NAPLÓ. XXXVI.
