Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-464

54 A nemzetgyűlés 464. ülése 1925. évi november hó> 11-én, szerdán. olyan kegyes — mert látom, hogy jóindulat van önben, — miért tűri azt az állapotot, hogy a magj^ar kormány a tisztviselők fizetésével törlessze a háború kiadásait és egyéb kölcsönök kamatterhet ? Miért tűri ön egy percig is, hogy a nagybirtok és nagytőke száz, sőt százötven százalékban megkapja a magáét a békebelin felül, ellenben a szegény tisztviselő osztálytól, azoktól, akik a mindennapi fizetésükből élnek, akik ha nem ennének Vassmenüt, éhen pusztulnának, — a magyar kormány elveszi a fizetésük és nyugdíjuk 40—50%-át. Kérdem : hol itt az igazság, méltányosság, hol itt a nemzet talpraállitási kísérlete ? De folytatom a magyar közgazdasági élet és a szanálás helyzetének ismertetését. Talán javult a kereskedelem helyzete? 1923-ban a csődök száma tizenöt volt, 1924-ben 58, 1925-ben már 238, a kényszercgyességek száma pedig augusztus 1-én 1573 volt. (Reisehl Richard: Azon lehet keresni!) Hiszen ez a cinikus megjegyzés kétségtelenül helytáll, fájdalom azonban, vészit rajta a kereskedelem és a közgazdasági élet. Ismételten kérdem a pénzügyminister urat és a t. előadó urat, tudják-e, hogy van a szanálásnak és újjáépítésnek egy nagyszerű fokmérője, melyet nem szabad a mérlegből kihagynunk : az öngyilkosságok óriási tömege. (Ugy van ! baljelöl.) Ma, a szanálás idején egy éjszaka több ember lesz öngyilkos, mint volt béke időben. Ennek gazdasági okai vannak. A kételkedők figyelmébe ajánlom : menjenek el a belügyministerium kivándorlási osztályába s ott győződjenek meg arról, hogy tízezrével vannak bent a kivándorlásra irányuló kérvények. Menekülnek ebből az országból épen a legértékesebb elemek, a dolgozók, mert itt nem tudják megtalálni életlehetőségüket. De nem akarok igazságtalan lenni a t. pénzügyi kormányzattal és a kormánnyal szemben. Igenis, van az újjáépítési programmnak és a szanálásnak nagyszerű eredménye is egyes magángazdaságoknál. Melyek ezek? A nagybirtok és a nagytőke magángazdaságai. Koncedálom, hogy az újjáépítési programm ezeken 100 %-ban segitett. (Horváth Zoltán : És stabilizálta a Bethlen kormányt !) Az újjáépítési programm nemcsak ugy segit a nagy birtokon és nagytőkén, hogy nem adóztatja meg őket, mert hiszen az állami bevételek 80%-át a fogyasztásból fedezi, hanem ott is segit rajtuk, ahol már nézetem szerint ez nem volna megengedhető, hogy a szegény dolgozó milliók adófilléreiből a nagytőkének és nagybirtoknak támogatást, kölcsönt ad igen kedvező feltételek mellett. (Ugy van ! balfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy az újjáépítés ezen stációjának bemutatása után rátérjek a kormány második büszkeségére, a beruházási programúira, amelyről az utóbbi időben állanóóan szó esik és amely kérdés most szőnyegen van. Mindenekelőtt foglalkoznom kell azzal, hogy vájjon az elmúlt esztendőben, az 1924/25. költségvetési évben, minő beruházásokat tett a kormány és vájjon ezek a beruházások a nemzeti többtermelésnek, gazdasági emelkedésének érdekeit szolgálják-e. Ebben a kérdésben akkor tudunk egyenes és őszinte feleletet kapni, ha megnézzük, hogy a kormány kiknek adott beruházási kölcsönt. Azt fogjuk találni, hogy akkor, amikor mezőgazdasági népességünk tőke hiányában parlagon heverteti a földet, amikor a kisipar, a kiskereskedelem vergődik, a magyar kormány 235 milliárd korona gyors lejáratú hitelt adott a földbirtokos osztálynak és ezenkivül 22 millió aranykorona hosszúlejáratú hitelt. A második beruházási ténykedése volt, hogy a nagyiparnak, nagytőkének adott 300 milliárd kölcsönt'. Végül a háztulajdonosoknak adott circa 200 milliárd korona tatarozási kölcsönt. Okvetlenül fel kell vetnünk a kérdést, \ÍO%J vájjon az 1924/25. költségvetési évben azért emelte-e a kormány oly hatalmasan és nagy mértékben az állami bevételeket, hogy ezeknek a nagytőkéseknek és földbirtokosoknak adjon kölcsönt a nemzet pénzéből ? Én ezt erkölcstelennek tartom. (Lévay Mihály : A kisipar is kapott!) Fájdalom, nincs statisztika előttem, de a kisipar elenyészően keveset kapott, mert nem tudott eleget tenni azoknak a feltételeknek, melyeket kívántak tőle. (Horváth Zoltán : Óriási biztosítékot követeltek tőlük !) De nézzük meg az idei beruházási programmot. Ez idén a kormány 69'5 millió aranykoronát fordít beruházásokra. Kinek adja a kormány ezeket a kölcsönöket a bevételeiből ? Legnagyobbrészt a Máv.-nak, a postának, ármentesitő társulatoknak és ismét a földbirtokosságnak adja. A pénzügyminister ur azt mondja, hogy a Máv. és a posta aktiv. Hát kérdem : ha ezek a vállalatok aktivek, szabad-e és megengedhető-e, hogy a nemzet ilyen leromlottsága mellett a kormány erős adóprést alkalmazzon csak azért, hogy a bevételekből ezeknek az aktiv vállalatoknak kölcsönt tudjon adni ? Kérdem, nem méltóztatnak-e látni azt, hogy amikor nagyon sok embernek betevő falatja sincs ebben az országban, akkor a kormány minden körülmények között pástétomot akar etetni egy kis társasággal. (Halász Móric : Az államvasutat csak nem lehet idesorozni !) Koncedálom, hogy még sok ilyen van, de talán hagyjuk ezt olyan időre, amikor a nemzet kibírja a terheket. Akkor, amikor a ministerelnök ur és a pénzügyminister szavai szerint az adóemelések mérve katasztrófával fenyeget, nem szabad az adót csak azért emelnünk, hogy a Máv.-ot és postát tömjük. A t. kormány az ármentesitő társulatokba is óriási pénzmennyiséget töm bele. (Halász Móric : Meg is érdemlik !) Nagyon helyes, t. képviselőtársam, de engedje meg, hogy elmondjam, hogy az ármentesitő társulatok arany alapon szedik be az óriási ármentesitési díjakat, de az ország legnagyobb részében csaknem semmit sem csinálnak. (Halász Móric : Ezt nem lehet mondani !) A belvizlevezeto társulat például évek óta arany alapon szedi a díjait, pedig mást nem csinál, csak adminisztrál és eladminisztrálja a pénzeket. Most is nagymennyiségű pénzt kapott a kormánytól és mert olcsó kamatra kapta, betette a pénzt jó kamatra egy bankba. Szabad-e ennek megtörténnie ilyen időkben ? Amint méltóztatnak látni, a kormány beruházási programmját nem lehet beruházási programmnak nevezni, hanem inkább levetkőztetési programmnak. Méltóztassék megengedni, hogy még egy pillanatig a pénzügyi kérdésnél maradjak és szembeszálljak a pénzügyminister ur és előadó ur ama érvelésével, melyben védeni próbálják a költségvetést. A t. pénzügyminister ur és az előadó ur azt mondta, hogy azért emelkednek az állami bevételek oly nagy mértékben, mert a fogyasztás megnövekedett Magyarországon, tehát örvendjünk ennek, mert a fogyasztás emelkedésével nőtt meg a közvetett adó tétele is. Én az igen tisztelt előadó urnák ezt az érvelését megcáfolom, magának az előadó urnák ugyanezen beszédében mondott állításával. Valótlan, hogy a bevételek azért emelkedtek, mert a fogyasztóképesség emelkedett. Ez hamis beállítás és alkalmas lehet arra, hogy jóhiszemű urakat megtévesszen, de akik komolyan foglalkoznak a kérdéssel, azokat meg nem téveszti. A mi bevételeink, fájdalom, azért emelkedtek ilyen abnormis mértékben, mert az adópréseink, az adótörvényeink és az adórendeleteink be voltak állítva a romló koronára. Olyan időben állították be az adóprést, amikor koronánk hétről-hétre, napról-napra csökkent, a kormánynak tehát olyan adópréssel kellett jönnie, abban az időben, amellyel meg tudja fogni a romlandó koronát. De közben megállott a korona