Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-472
A nemzetgyűlés 472. ülése 1925. Köszönettel konstatálom, hogy az igen t. kultuszminister urnái teljes megértésre találtam, ő a maga hatáskörében elrendelte az alá tartozó iskolákra, hogy a tanitás kezdete reggel 8 óra helyett 9 óra legyen. Bekövetkezett azonban most egy óriási anomália. Megtörtént az, hogy az állami iskolákban a kultuszminister ur rendelete értelmében 9 órakor kezdik a tanitást — a középiskolákban, — ugyanakkor azonban az elemi iskolákban tovább is 8 órában állapították meg a tanitás kezdetét. Ennek clZ 3, következése, hogy a nagyobb gyerekek, 15—16 éves gimnazisták 9 órakor mennek iskolába, 6 éves kis öesikéiknek pedig már reggel 6 órakor fel kell kelniök. Mindez azért van, mert a főváros tanügyi osztálya nem emelkedett a helyzet magaslatára, — nem tudom mi oknál fogva — vagy nem értette meg a kérdést s igy elzárkózott a minister ur leiratának foganatosítása elől. Azt mondták, hogy a minister ur százszor megparancsolhatja, de az ő iskolájukban nincs joga parancsolni és igy továbbra is fentartották a 8 órás kezdetet. Ezt az eljárást meg kell bélyegezni, mert ha Magyarországon van állatvédő egyesület, akkor kell, hogy a gyermekeket is védjék. Sokan azt hozzák fel érvül, hogy a szegény családoknál a szülők reggel korán mennek munkába, nincs, aki a gyermekre felügyeljen: ha a gyermek hét órakor elmegy hazulról, mit fog csinálni 9 óráig, amikor az előadás kezdődik. Ezen nagyon egyszerűen segithetünk. Nem kerül olyan sok pénzbe és olyan nagy fáradságba, ha minden elemi iskolában befütenek egy szobát, ha melegedő szobákat létesítenek s ott a pedellus vagy akármelyik inspekciós tanitó felügyel azokra a gyermekekre, akik hamarabb mennek be. De azért, mert egyik-másik gyereknek nincs meg az otthona, ahol reggel fél 9 óráig maradhasson, az összes gyermekeket sújtani nem tartom nobilis és okos dolognak. Ha már valakinek nincs módjában otthon maradni, annak úgyis el kell mennie hazulról, ezek részére csináljanak melegedő szobákat. Aza kis gyerek azonban, akinek szülei otthon vannak, pihenhesse ki magát, gyűjthessen erőt, mert a hideg szoba és rossz táplálkozás mellett az alvás szinte a legfőbb élelemnek felel meg. Hivatkoznak azután a pedagógiára. Meg kell állapitanom, hogy bizonyos tekintetben nagyképűsködést látok, amikor hatéves gyerekeknél a magas pedagógiai szempontokról kezdenek vitatkozni. Azt mondják, hogy azért kell 8 órakor megkezdeni az előadást, mert 8-tól 9-ig a gyerek pihent aggyal figyel az iskolában. Hát ha egy órával tovább alszik, akkor még pihentebben megy az iskolába. (Patay Tibor: A sok alvás sem jó!) Nem sok alvásról van szó, képviselő ur. Mások pedig azt mondják, hogy azért van szükség a 8 órai kezdésre, mert különben 9-től 2-ig volna tanitás. Bocsánatot kérek, mindig első, második, harmadik elemistáról van szó, hat-hétéves gyerekekről beszélünk; a világ nem fog tönkremenni, ha a téli hónapokban egy órával kevesebbet tanitják a gyerekeket. (Helyeslés a jobboldalon.) A kultuszminister ur legyen egyszersmind a gyermekek barátja is, vigyázzon a gyermekek egészségére is. Nagyon kérem, teljesítse ezt a kérést, hiszen csak egy tollvonásába kerül. Legfeljebb nem kétszázszor fogja elmondani a gyerek az egyszeregyet, hanem csak 150-szer. A fő azonban a gyerek egészsége, mert az országnak egészséges generációra van szüksége. Igazat adok a tanítóknak és tanároknak abban, hogy ők anyagi érdeküket látják veszélyeztetve, mert a 8 és 9 óra közötti szabad időt nem tudják értékesíteni. Viszont a tanitás délután az ő szabadidejükből is elvon, mert ha a tanítási idő évi november hó 25-én, szerdán. 443 kitolódnék, akkor nem tudnának külön órákat adni, nem tudnának más mellékfoglalkozások után menni. Leszögezni kívánom, hogy ellensége vagyok minden olyan mozgalomnak, mely azt célozza, hogy a tani tónak egyáltalán bármiféle mellékfoglalkozása legyen. Az volna az ideális állapot, ha az ország gazdasági viszonyai olyanok volnának, hogy a tanárok és tanítók a fizetésükből meg tudnának élni s nem kellene mellékfoglalkozások után nézniök. A tanerők csak akkor fognak igazán a kultúra szolgálatában állani. Ez azonban jelenleg teljesen lehetetlen. Ennek a nemzetnek olyan tanárokra és tanítókra van szüksége, akiket ugy dotálhatnak, hogy ne legyenek gondjaik és tisztán a továbbképzésnek es a gyerekek nevelésének szenteljék idejüket. Sajnos, az ország mai nehéz helyzetében ez keresztülvihetetlen. Tehát ezek a szegény emberek, igenis, kénytelenek mellékfoglalkozás után nézni. Ezt lehetővé is kell tenni, s ezt elérjük azáltal, hogy a téli hónapokban egy órával kevesebbet tanítanak. Én nem szoktam hazabeszélni, sem a kerületemnek, sem haza, de engedjék meg, hogy ebben a kérdésben nyíltan megmondjam, hogy hazabeszélek. Az én öt fiam velem együtt és sok százezer apró gyerekkel együtt türelmetlenül várja az igen t. kultuszminister ur válaszát. Öt iskolás fiam van, közülök kettő elemista, kik nagyon türelmetlenül várják, hogy milyen hirt viszek nekik haza. Mert nem akarom tőlük még egyszer hallani, amikor reggel 6 órakor felkelnek és kora reggel készülnek az iskolába, hogy azt mondják: maguk képviselők miért kezdik 10 órakor az előadást, a kis gyerekek pedig miért kezdik 8 órakor ? (Zaj és derültség a jobboldalon.) Kérem a minister urat, méltóztassék megnyugtató választ adni. Elnök : A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Csak röviden óhajtok a felvetett kérdésre nyilatkozni. Tavaly próbaképen behoztuk a középiskoláknál a 9 órai kezdést. Itt engem főleg az a gondolat vezetett, hogy a tanitás kezdetét összhangba kell hozni a középosztályi! család háztartásával, mert teljesen lehetetlen állapot, hogy egy órával eltolódjék a család különféle tagjainak napirendje, ami a középosztályu asszonyok munkájára rendkívüli több terhelést jelent. Mert legyünk tisztában azzal, hogy mindaz a mizéria, amivej a háború utáni idők járnak, teljes súlyával elsősorban nem is annyira a középosztályu férfira, mint a középosztályu nőre nehezedik. (Igaz! Ugy van!) Ma egy középosztályu úrinő helyzete sokkal nehezebb, mint a házi cselédjének helyzete. Ilyen körülmények között nekem rendkivül ügyelnem kell arra, hogy a középosztályu nő helyzetét amennyire lehet, megkönnyítsem. Ez volt az oka annak, hogy tavaly megtettem a kísérletet — egyelőre még csak kísérletről van szó — a 9 órás középiskolai kezdettel. Most érvelések hangzottak el a 9 órai kezdet ellen, ezek az érvelések azonban reám egyénileg nem tettek jó benyomást, mert az az érzésem, hogy az a gondolat dominál, hogy a gyerek van az iskoláért, nem pedig az iskola a gyerekért. Már pedig az iskola köteles a gyermekek és a szülők igényeihez alkalmazkodni. Mindenesetre figyelemreméltó érv a'korai iskolai kezdet mellett, hogy ez serénységre neveli a gyermekeket és a korai felkelésre való ránevelés tagadhatatlanul pedagógiai érdek. Ez azonban egyedül irányadó nem lehet, épen ezért orvosokkal is érjntkesésbe fogok lépni a kérdés tisztázása végett és tudakozom majd a szülők nézete iránt is, mert az a rneg63*