Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-472

444 A nemzetgyűlés 472. ülése 1925. szavaztatás, amely most folyt, nem volt mindenben objektiv és nem mindenütt szabadon nyilatkozott meg a szülők véleménye. Ezt méltóztassanak ideiglenesen tudomásul venni. Én a dologgal igen behatóan fogok foglalkozni és azt hiszem, rövid idő alatt abban a helyzetben leszek, hogy végleges választ is adhatok. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! A minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem, csak egy megjegyzést fűzök hozzá. A nők házirendjét egyáltalán nem változtatja meg az, ha a gyerekek nern 8-tól 11.-ig, hanem 9-től 12-ig lesznek iskolában. A nagyon aggályoskodó, a szavazásnál is befolyásolható édesanyáknak pedig, akik mindig a házirendet hozzák elő, hogy mi lesz a házirenddel, azt kiáltom oda: mi lesz a gyermekük egészségével % A választ tudomásul veszem. Elnök : Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a kultuszminister urnák Meskó Zoltán képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem % (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Pakots József képviselő interpellációja a honvédelmi minister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa) : »Interpelláció a m. kir. honvédelmi minister úrhoz : A m. kir. honvédelmi ministerium parancsban utasitotta a közétkezési bizottságokat, hogy a legközelebbi év január 1-től kezdődően az érvényben lévő összes husszállitási szerződéseket bontsa fel és a G. 7. útmutatás 172. §-ának a) pontja alapján a katonai husélelmezési kérdést önkezelésben oldja meg. Ezek után kérdezem: 1. Van-e tudomása a m. kir. honvédelmi minister urnák arról, hogy ezen husszállitást eddig nyilvános árlejtés utján bonyolították lel 2. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a husszállitást ezentúl a Közalkalmazottak Országos Gazdasági Szövetkezete fogja végezni a szabályszerű törvényes formák kizárásával és anélkül, hogy az árlejtés lefolytatásával megállapítható volna, vájjon ez a szövetkezet a hadügyi kormánynak az eddigi szállításokkal szemben előnyös áron biztosítaná a husszükségletetf 3. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy ez az eljárás ugy a közszállitási szabályrendelet, mint pedig a m. kir. honvédelmi ministerium által kiadott és a közétkezési bizottságok gazdálkodására vonatkozó útmutatás valamennyi rendelkezését sérti? Ha nincs tudomása a minister urnák ezen szabályellenes intézkedésekről, kérdem, kiván-e a minister ur ebben az ügyben intézkedni olyan irányban, hogy az eddigi törvényes formák betartassanak, a husiparosok kereseti lehetőségüktől el ne üttessenek s ezáltal kivánja-e megakadályozni azt, hogy az állam több adófizető polgára törvényes intézkedések mellőzése miatt károsodást szenvedjen? Budapest, 1925 november hó 24-én. Fakots József s. k.« Elnök : Pakots képviselő urat illeti a szó ! Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk/) Mielőtt még interpellációmmal a Ház elé jöttem volna, közvetlenül a honvédelmi minister úrhoz fordultam és felvilágosítást kértem tőle, hogy mi igaz abból, hogy egy rendelettel a busiparosság elől elvonta a katonai husszállitást s ezzel a közszállitási szabályzatokat súlyosan megsértette. A honvédelmi minister ur nem évi november hó 25-én, szerdánadott nekem kielégítő választ, csak arra hivat: kozott, hogy joga van intézkedni a budapesti katonai csapattesteknél olyan irányban, hogy azok önkezelésben lássák el a husszükséglet beszerzését. Meg kell állapitanom, hogy amikor az ország olyan nehéz gazdasági helyzetben van, amikor a dolgozó osztályok amúgy is nagy és elviselhetetlen küzdelmet folytatnak a maguk életstandardjának megtartásáért és amikor különösen a magyar iparosság érzi ennek a helyzetnek a legterhesebben a súlyát, akkor a kormánynak, a kormányhatóságoknak az volna a kötelességük, hogy egy adófizető réteggel szemben legalábbis arra az álláspontra helyezkedjenek, hogy meg" könnyítsék nekik az élet lehetőségét és az adófizetés szempontjából is megerősitsék őket annyira, hogy kötelezettségeiknek eleget is tehessenek. Ezzel szemben a honvédelmi minister ur az u. n. m. kir. honvéd közétkezési bizottságoknak parancsban kiadta, hogy 1926. január 1-től kezdődően az összes husszállitási szerződéseket, amelyek a honvédelmi npnisteriumokat kötelezték az egyes husiparosokkal szemben, hatálytalanítsák. Egyszerűen egyoldalúan szüntette be ezeket, de másrészt ugy intézkedett, hogy ezentúl a csapattestek önkezelésben vegyék át husszükségletük beszerzését. A közétkezési bizottságok foglalkoztak ezzel a paranccsal és ni eg állapi tották, — s ez a dolog jellemző része — hogy amennyiben az egyes csapattestek ön vágási, önkezelési eljárást folytatnának, abban az esetben a kincstárt súlyos károsodás érné, mert ugy az ellenőrzés, mint az adminisztrálás oly horribilisra emelné a húsárakat, hogy a versenytárgyalás és az árlejtés alapján kialakuló árakat erősen meghaladnák. Maga a honvédelmi minister ur akkor, — hivatalosan kapott információm szerint — ugy rendelkezett, hogy a húsellátással, illetőleg a husszükségletek beszerzésével egyszerűen a Közalkalmazottak Országos Szövetkezetét bizta meg. Erre joga volna a minister urnák abban az esetben, ha nyilvános árlejtés és versenytárgyalás révén jutott volna ez a szövetkezet ahhoz, hogy ő lássa el a budapesti csapattesteket a megfelelő husszüksóglettel, de azzal, hogy ezt a kedvezményt rendeletileg adta neki, nemcsak a közszállitási szabályzatokat, de az iparosság érdekeit is súlyosan megsértette. Ezzel roppant veszedelmes precedenst is teremtett a t. minister úr, de másként teljesen méltánytalan ez az eljárás azokkal a husiparosokkal szemben, akik hosszú időn keresztül megfelelő módon szolgálták ki a katonaságot, látták el megfelelő husszükséglettel s ellenük eddig semmiféle kifogás nem volt. Teljesen érthetetlen — talán a minister úr nem is informált jól erről, — hogy mi ennek az oka, mert ismerem igazságos érzületét. Meg vagyok róla győződve, ha a dolgot jól megvizsgálja a maga igazi mivoltában, ugy belátja, hogy lehetetlenség ezt a rendelkezést fentartani. Nem lehet a kérdést máskép megoldani, csak ugy, ha versenytárgyalást, nyilvános árlejtést hirdetnek és a jelentkező különböző képviseletek, egyes egyének és a husiparosok, s ezeken kivül ez a szövetkezet is beáll a versenybe a maga árajánlatával, s ezek árajánlatának összehasonlítása utján állapitja meg a t. minister úr, hogy ki végezze ezt a szállítást. De igy kedvezményezni a mostani nehéz időkben nem lehet, különösen nem akkor, amikor mindenki arról beszél, hogy meg akarják erősíteni a produktiv dolgozó osztályokat. Ezeket az iparosokat a maguk jogos kereseti lehetőségétől igy elütni sem nem méltányos, sem nem igazságos.