Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-472
442 A nemzetgyűlés 472. ülése 1925. bilizálódott s ezzel kapcsolatban az ingó tárgyak forgalmi értékében is bizonyos állandósulás keletkezett be, minélfogva a háború előtti hathónapi leiárati batáridőt a zálogkölcsön üzletágban már legközelebb vissza fogom állítani. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. — Budapest, 1925. november 20. Walko Lajos m. kir. kereskedelemügyi minister.« Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! A kereskedelemügyi minister ur által adott választ nem vehetem tudomásul, mert bár a Nemzeti Bank kamatlába csak 7%, a zálogházak ezentúl is 14%-ot fognak szedni, tehát éppen annak dupláját és amikor ma a legkisebb vidéki takarékpénztárnál is 12%-os kamat ellenében kapni kölcsönt. .. (Zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon. — Kállay Tamás; Éppen ma vettem fel 14°/o-ra! — Derültség a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pikler Emil: Ha nem igy van, ahogy mondom .., (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képv iselő urak minden oldalon. Pikler Emil: ... elég baj, hogy a hitelreszoruló kisemberek magas uzsorakamatot kénytelenek fizetni. (Szabó Imre: Azért nincs termelés!) A 4% kamatból bőven kifutja az adminisztrációs költség is, tehát felesleges további 10%-ot szedni ezen a cimen. Fölösleges volna még akkor is, ha az állam ráfizetne, mert utóvégre is a zálogház szociális intézmény, tehát nem engedhető meg. hogy üzlete és kereseti forrása legyen a Postatakarékpénztárnak. Nem akarom a mostani pillanatban ezt a témát hosszasabban feszegetni, de mondom, nem fogadhatom el a választ, mert a Postatakarékpénztár által szedet százalék továbbra is uzsoraszerü eljárásnak felel meg. (Zaj. — Peidl Gyula: Kormány hatóságilag istápolt uzsora!) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést méltóztatik-e a kereskedelemügyi minister ur által Pikler Emil képviselő ur interpellációjára adott választ tudomásul venni, igen vagy nem i (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a kereskedelemügyi minister ur válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Most áttérünk az interpellációkra. (Nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Következik Hajós Kálmán képviselő ur interpellációja a népjóléti és munkaügyi minister úrhoz a Zala megyében árviz által okozott károk megtérítése tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szöveget felolvasni szíveskedjék. Héjj Imre jegyző (olvassa) : »Interpelláció a m. kir. népjóléti minister úrhoz. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy Zala vármegye alsólendvai és novai járásokban a Kerka-patak kiöntése folytán Csesztnek és Barabás, Lenti és Taskand községek lakói nagy kárt szenvedtek ! Hajlandó-e a minister ur a károsultaknak sürgősen pénzbeli segélyt utalványozni ? Hajós Kálmán.« Elnök : Az interpelláció kiadatik a népjóléti és munkaügyi minister urnák, Következik Meskó Zoltán képviselő ur szóbeli interpellációja a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. évi november hó 25-én, szerdánHéj j Imre jegyző (olvassa) : »Interpelláció a m. kir. kultuszminister úrhoz az elemi iskolákban a reggel 9 órai tanitási kezdetnek elrendelése tárgyában : 1. Hajlandó-e a kultuszminister ur a Ház egyik korábbi egyhangú határozatához ragaszkodva, elrendelni, hogy az összes elemi iskolákban a tanitás reggel 8 óra helyett 9 órakor kezdődjék ?« Elnök : Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó, Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A kulturvilágban mindenütt az a bevezetett rendszer, hogy a kisgyermekek részére az elemi iskolákban a tanitás nem reggel 8 órakor, hanem 9 órakor kezdődik. Ebben a fontos, a gyermekek egészségére messzekiható kérdésben évtizedek óta számos értekezletet tartottak a tanárok, tanitók és szülők, hol külön-külön, hol együttesen. Nyilatkoztak a tanitók, a mamák, a papák, a tanfelügyelők, stb. Mindenkit megkérdeztek, de állandóan kihagyták a játékból azokat, akiket legjobban érdekel a dolog, akiknek egészségéről, testi fejlődéséről van szó: a kisgyermekeket. (Felkiáltások jobb felől: Ez természetes!) Nagyon természetes, hiszen ezek nem is mondhattak volna véleményt, de véleményt mondhattak volna azok az orvosok, akik hivatva vannak a kisgyermekek egészségére felügyelni és a szülőket tanáccsal ellátni. A mamák a házirend, a papák a kényelem szempontjából szóltak — ha egyáltalán hozzászóltak — a kérdéshez; a tanitók a pedagógia szemüvegén át gondolták a kérdést megoldani és nagyon sokszor az anyagi érdeket sem hagyták figyelmen kivül. Állandóan mellőzték azonban az orvosi szakvéleményt, már pedig ennek a kérdésnek megoldásánál nem a pedagógiai szempont mérvadó elsősorban, hanem igenis az orvosi szakvélemény, mert ez elsősorban nem pedagógiai kérdés, hanem az egészségügy kérdése. Az orvosi vélemények pedig, mint azt valamennyien tudjuk, hiszen itt a t. Ház orvosképyiselői is megnyilatkoztak — kiváló szaktekintélyek: Éhn Kálmán, Alföldy Béla, Barla-Szabó József és a többibk — mind a mellett foglaltak állást, hogy különösen a mostani mostoha gazdasági viszonyok között, amikor a szegénygyermekek nem táplálkozhatnak ugy, amint békében táplálkoztak, a kisgyermekek egészsége és testi fejlődése szempontjából nagy fontossággal bir az, hogy mennyit alusznak. (Szijj Bálint: Korábban kell lefeküdniök!) T. képviselőtársam közbeszólására majd reflektálok. Nagyon természetes, hogy ezt meg lehetett tenni békében, amikor a lakásviszonyok mások voltak, amikor a családok nem voltak összezsúfolva, és meg lehet tenni ott, ahol gyermekszobák állanak a gyermekek rendelkezésére, de ma, amikor a lakásmizériákból valamennyien tudjuk, hogy milyenek a lakásviszonyok Budapesten, amikor egy szobában négy-öt gyermek együtt alszik a szülőkkel, akik későn jönnek haza munkájukból, későn feküsznek le, ma hiába fektetik le a gyermeket, amig a szülők beszélgetnek egymással, amig r lárma van, nem bir az a gyerek elaludnijés természetes, hogy korán nem tud felkelni. De hiába beszélek azoknak, akik nem láttak még soha életükben egy kis hatéves gyermeket hajnalban 6—7 órakor felkelni. Ha valaki látta azt a képet, amikor egy kis hatéves gyermeket tél viz idején, sötétben, hideg szobában reggel 6 órakor felkeltenek és látott ilyen gyermeket az ágyból kimozdulni, látta azt a szenvedő arcocskát, akkor felesleges minden további érvelés. (Ugy van!) Ebben a kérdésben már egyszer interpelláltam. Az egyik indemnitási vitában beterjesztettem erre vonatkozóan egy határozati javaslatot is.
