Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-470
A nemzetgyűlés 470. ülése 1925. évi november ho 20-dn, pénteken. 33? magyar gyerekek tanultak ezekben az iskolákban. A román állam kötelezővé tette a román nyelvet, a földrajzi, a történelmet, valamint a polgári kötelességek és jogok tanítására, sőt a számtant is kizárólag román nyelven kellett tanitani. Amikor ezen tul volt, tovább ment egy lépéssel és végül az összes magyar állami iskolák román állami iskolákká lettek. Hogy azután a növendékek egységében is bizonyos numerus elausust alkalmazhasson, illetve bizonyos apasztást idézzen elő, megcsinálta a faji vegyelemzést. Ezt igen ravaszul és igen erőszakos módon csinálta meg. Ravaszul azért, mert minden növendéket, akinek a neve nem magyar hangzású volt, egyszerűen román származásúnak minősitett. Minden olyan növendék, aki nem tudta pontosan kimutatni azt, hogy ősei magyarok voltak, román származásúnak minősíttetett, és a román állami népoktatási törvény 8. §-ában kimondották, hogy mindazok a román származású állampolgárok, akik anyanyelvüket elvesztették, kötelesek gyermekeiket román tannyelvű iskolában tanittatni. E mögött, hogy román származásúaknak minősitik mindazokat, akiknek nevük nem vall magyar származásra, és nem is tudnak románul, elfelejtették ezt a nyelvet egészen, az rejlik, hogy gyermekeiknek román iskolában kelljen tanulniok. Azt pedig, hogy valamely család román származásu-e, közigazgatási utón intézik el. A tanitó vagy a községi jegyző állapitja ezt meg, egyszerűen kimondja, hogy a család román származású és akkor a gyermekeiket már román iskolában románul kell tanittatniok. Azután még tovább mentek. Hogy a románositást még intenzivebbé tudják tenni, kultur-zónát állapítottak meg. A legtisztább magyar lakosságú vármegyék köré vonták ezeket a vonalakat, és az 1924. évi állami népoktatásügyi törvényben még is teremtették ennek a kultur-zónának törvényes alapját. A zónákon belüli területre regátbeli tanítókat rekviráltak olyképen, hogy hirdetményt tettek közzé, amely szerint azok a regátbeli tanitók, akik ezekbe a majdnem tiszta magyar lakosságú vármegyékbe jönnek tanitani, 50 százalékkal több fizetést kapnak, azonkivül 12 r hektár telepes földet is. Természetes, hogy ezért a javadalmazásért oda mentek a román tanitók, ugy hogy az ottani magyar iskolákban is románul tanitanak. A felekezeti iskolák sem tudnak más tanitót kapni legnagyobb részben, mint román tanítókat. így halad ott a románositás. A felekezeti iskolákkal szemben a román kormány megtalálta a maga módszerét, hogy hogyan lehet a magyar nyelvet innen is kiüldözni, és a magyar nemzeti nevelést lehetetlenné tenni. 771 felekezeti iskolából egy év alatt bezártak 406 magyar elemi iskolát, 41.000 magyar anya járult Bukarestbe a román, királynéhoz panaszkodva, és könyörögve, hogy a királyné tegye lehetővé számukra azt, hogy gyermekeik magyar nyelven tanulhassanak. Hiába jártak. Elképzelhetetlen az a lelki kétségbeesés, az a rémséges elhagyatottság, amiben sinylődik az erdélyi magyarság. Amit megcsináltak az elemi iskolákkal, ugyanazt t fokozatosabban megcsinálták a felekezeti középiskolákkal is. Minthogy magyar állami középiskola már nincs, mert azokat, amikor a földet elvették, egyre-másra beszüntették, hozzányúltak a felekezeti középiskolákhoz. Sorra bezárták őket, igy az 1542. év óta fennálló máramarosszigeti református liceumot, az 1703. év óta fennálló róm. kath. liceumot, az 1748. év óta fennálló aradi római katholikus liceumot, az 1708. év óta fennálló nagyváradi római katholikus liceumot, az 1634-ben létesült szatmárnémeti római katholikus liceumot. A még megmaradt iskolákat különböző rendelkezésekkel sújtották, amennyiben ezekben a felekezeti iskolákban elrendelték, hogy a román nyelvet, a történelmet, a földrajzot, az alkotmánytant román nyelven kell előadni. De még tovább mentek. A kisebbségi tanárok számára lehetetlenné tették a tanitást. A múlt esztendőben történt, hogy a magyar tanárokat ad hoc román vizsgáló-bizottság előtt román nyelvi vizsgára kényszeritették és a tanárok csak akkor taníthattak tovább, ha a román nyelvi vizsgát letették. A vizsgán 47 magyar tanárt buktattak el, köztük dr. Antalffy Endre tanárt, aki pedig románnyelvü műfordításai révén kitűnő névre tett szert román irodalmi körökben. Borzalmas, amit ott végigszenvedett a magyarság. Még a tanulókat is megakadályozták abban, hogy pályájukat folytathassák. Úgynevezett abszolváló vizsgát is kreáltak, amennyiben a negyedik osztály végén a felsőbb osztályba menő tanulók részére megteremtették az abszolváló vizsga rendszerét. Az ifjak, a tanulók kénytelenek voltak külön vizsgát letenni, hogy román nyelvű ismereteiket megállapítsák. Szeri-száma nem volt azoknak a tanulóknak, akiket elbuktattak és igy lehetetlenné tették, hogy a magyar ifjúság egy része felsőbb osztályba mehessen. Ugyanezt megcsinálták a nyolcadik osztály végén, úgyhogy nagyon sok magyar tanuló nem tudott felsőbb iskolába kerülni. Jellemző az is, hogy milyen metódus szerint vizsgáztattak és buktatták el ezeket a diákokat, amit egy groteszk eset illusztrál a legjobban. Egy román tanár magyarul tette fel a diák előtt a kérdést: mondjon egy szőrös állatot; a gyermek igy felelt: medve, amire a tanár szó nélkül megbuktatta a tanulót. Pár nap múlva az egyik helyi lap magyarázatát adta annak, hogy miért olyan silány az erdélyi magyar gyerekek előhaladása. A tanár ugyanis azt akarta kérdezni a tanulótól, hogy mondjon egy csőrös állatot s mivel nem tudott magyarul, csőrös helyett szőröst mondott és a tanuló ezért válaszolta, hogy: medve és ezért bukott is meg. íme, ilyen rettenetes attrocitások, ilyen rettenetes igazságtalanságok történnek Erdélyben az iskolai nevelés terén. Igy teszik tönkre a magyar iskolákat, igy szüntetik meg a magyar nyelv használatát és igy teszik lehetetlenné, hogy a magyarság kultúrája fejlődjék, hogy a magyarság kultur életet élhessen, (Szakács Andor : Az is szomorú, hogy a Népszövetség ezt tűri!) A román kormány eltulajdonított, kisajátitott egy csomó mag3^ar kultúrintézményt, közöttük a kolozsvári tanitók leányotthonát, a kolozsvári menza-akadémiát. Azonkivül elvette a kolozsvári kereskedelmi akadémiát, a kolozsvári nemzeti színházat, a marosvásárhelyi, aradi és máramarosi kultúrpalotákat, amelyek mind magyar pénzből épültek. A t. román kormány pedig ezeket szó nélkül elsajátította. Engedje meg a t. nemzetgyűlés, hogy a kulturális sérelmek után arról beszéljek, hogyan próbálta a román kormánj^ ezt a törvénytelen rendszert törvényesíteni. A felekezeti iskolák működését ugy kívánta egészen román vezetés alá helyezni, hogy elkészítette a magánoktatási törvényjavaslatot. Anghelescu közoktatásügyi minister ur ezzel a törvényjavaslattal az egyházi főhatóságok ellenőrzése alól teljesen kivonta az egyházi iskolákat, és ő maga lett a közvetlen ellenőre az ott folyó oktatásnak. E sérelmek miatt természetesen felzúdultak az egyházak képviselői, maguk a politikai pártok vezetői is. Instanciáztak, mindenféle módszerrel próbálkoztak, hogy ennek a törvénytelen szellemű törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését megakadályozzák, ezt azonban a szenátus már elfogadta. Sok Ígérgetés után végül Anghelescu közoktatásügyi miniszter tanáesko B
