Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-470

A nemzetgyűlés 470. ülése 1925. évi november hó 20-án, pénteken. 317 vagy a községekben izgatni kezdünk. Nekünk ' az a törekvésünk, hogy a kormányt és a többségi pártot győzzük meg arról, bogy a mi programmunk helyes. (Barthos Andor: Az önök sajtója agyonhallgatta a mi akciónkat!) Mindez azonban ennek a nemzetgyűlésnek idejére vonatkozik. Ennek ideje alatt nem tudjuk egész programmunkat megvalósítani, hiszen Kálmán Jenő t. képviselőtársunk már szüzbeszódében — ami elképzelhetetlen dolog volt előttem — a szólásszabadságnak és a képviselői szólásszabadságnak is olyan korlátozását kivánta, hogy a képviselőknek tiltassék meg, hogy programmbeszédeikben vagy beszámolóbeszédeikben a földreformmal egyáltalában foglalkozhassanak olyan értelemben, hogy kifejezésre juttathassák azt, hogy őket a jelenleg t végrehajtott földreform nem elégiti. ki. (Szijj Bálint: Ez magánvélemény volt, amit nem osztunk!) Kérem, én ezt csak ugy emiitettem fel, mint megdöbbentő jelenséget, (Baross János: Már beszélni sem szabad a földreformról!) De mi nem beszélünk künn a földreformról, még a sajtóban sem hirdetjük felfogásunkat, ellenben, amig ez a kormány a hatalmat gyakorolja és ez a nemzetgyűlés együtt van, itt óhajtunk hangot adni kívánságainknak, itt óhajtunk sikert elérni. Él bennünk az a reménység, hogyha az ország élni akar, akkor a jelenlegi kormányt és a jelenlegi többséget a legközelebbi választáson, tekintet nélkül a titkos vagy nyilt szavazásra, tekintet nélkül a megmozduló apparátusra, helyéről egészen egyszerűen el fogja távolitani. (Ellenmondások a jobboldalon.) Él bennünk ez a. reménység annál is inkább, mert az ország már mostohább körülmények között, nagyobb hatalom nyomása alatt is megcselekedte, hogy a diadalmasan uralkodó pártnak csak kisebbséget adott a választáson, akkor, amikor még a lakosság körülbelül felerészben idegenajku honpolgárainkból állott, amikor tehát a nemzeti mozgalomnak nem volt meg az az átható ereje, mint ma. Él bennünk az a reménység, hogy a megmaradt csonka Magyarország, amelyről maga a belüsryminister ur bizonyította be a választójogi vita rendjén történt felszólalásában, hogy az idők folyamán, 1867-től kezdve, a nemzeti felbuzdulásból eredt kormányokat nem számítva, mindig az ellenzéknek adott többséget, ezt a szükséges Ítélkezést végre fogja hajtani. (Baross János: Ez biztos! — Barthos Andor: Baross János lesz a ministerelnök, Kiss Menyus a kultuszminister!) Mielőtt beszédem befejező részére áttérnék, pár percre vissza kell térnem Viczián képviselő úrhoz, bár már elbúcsúztam tőle. Viczián képviselő ur sokallja a sajtószabadságnak azt a mértékét is, amelyet a kormány most jónak lát engedélyezni, én pedig fel akarom hivni a t. kormány és az egységespárt figyelmét is arra, hogy az ügyészségnek a legújabb időkben teljesen uj és eredeti sajtó-deliktumot találtak ki: a tiltott közlés deliktumát. Nem tudom, méltóztattak-e az erről szóló birlapi tudósításokat olvasni. A tiltott közlésből negative az 1848-iki sajtótörvény és a gróf Tisza István rendszere által alkotott 1914. évi sajtótörvény intézkedik. Ez negativ intézkedés, amennyiben megállapítja, hogy az országgyűlés és bizottságainak, továbbá a törvény által alkotott hatóságoknak és testületeknek nyilvános tárgyalásai és iratai szabadon közölhetők. Tovább megy az 1912. évi polgári perrendtartás, amely a tiltott közlésről intézNAPLÓ. xxxvi. kedést tesz és^ bár megelőzőleg a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvény megvolt, most pozitive is megállapítja a tiltott közlés deliktumát. Tiltott közlés vétségét követi el eszerint az, aki a törvényszéki vagy más birósági zárt tárgyalásokat és a hatóság által közzé nem tett hivatalos iratokat a hatóság engedélye nélkül önkényesen közzé tesz. Ne méltóztassék azt gondolni hogy a Beniczkyügyre akarok alludálni, én általában a sajtó eme nagy sérelmét óhajtom a nemzetgyűlés előtt szóvá tenni. Most már tiz vagy tizenöt éven keresztül, amióta ezek a paragrafusok életben vannak, soha senkinek eszébe nem jutott, hogy például egy olyan hirnek a közlése miatt, hogy egy gyilkost holnap fel fognak akasztani, az újságírót üldözőbe vegyék és tiltott közlés miatt ítélet alá vonják. Soha senkinek a '-Íróság egész apparátusából szándékában nem volt másfél évtizeden keresztül, hogy a törvénynek általam említett rendelkezéseit ilyen mértékben kiterjessze és a közlési szabadságot ilyen mértékben érintse. Megtörtént, hogy egy gyilkos előtt kihirdették a halálos Ítéletet, illetőleg kihirdették, hogy a kegyelmezési fórum nem adott neki kegyelmet és másnaü fel fogják akasztani. Ezt a gyilkost rög+ön átkisérik a siralomházba, megnyitják a siralomház ajtaját, a gyilkoshoz elmehe+nek hozzátartozói s elmehetnek maguk az njságirók is, beszélgethetnek vele és beszélgetésükről, a gyilkos állanofáról és arról, hoary másnap felakasztják, tudósítást írhatnak. De mert, természetesen, akadtak njságok, amelyek megírták, hogy a kegyelmi kérvényt visszautasították és hogy ezt közölték a gyilkossal, pz egész kh^ée-zési procedúrának ezt az egyetlen mozzanatát, kiragadta a hajóság és mert a kegyelmi kérvény visszautasításának kihirdetése nem nvil+ ajtók mellett, hanem csak az elí+élt jelenlétében tör+ént mee, az ille+ő lanok ellen tiltott közlés miatt büntetőeljárást indiTntt^k és azt az újságírót, aki mear rnvvie írni lapjában, hogv azt a gonosztevőt a következő na^on fel fnp-ják a>asztani, tiltott közlés miatt a birósáff el is itélte. Számtalan ilyen abszurd esetet tudnék felhozni. Képtelen dolgok történnek. Például a vádtanács valakit valamiféle bűncselekmény miatt jogerősen vád alá helyez és az illetőt törvényszéki, büntetőbírósági főtárgyalás elé állítja. Arról, hogy az illetőt vád alá helyezték, mindenki tudomást szerezhet, aki csak érdeklődik iránta, hiszen a főtárgyaiások sorrendjét maga a birósági apparátus nyilvános hirdetményben a törvényszék kapuja alatt vagy más kijelölt helyen közzéteszi és kifüggeszti, maga a bíróság hozza tehát köztudomásra, hogy X. y.-t valamely bűncselekmény miatt főtárgj^alás elé állította, vagyis, hogy azt jogerősen vád alá helyezte. Mégis, ugyanez a bíróság, amely maga hozza így nyilvánosságra ezeket a végzéseket és határozatokat, az újságírókat a legsúlyosabb büntetéssel elmarasztalja ujabban azért, mert az újságok a készülő főtárgyalá'Sról hírt adnak és megírják, hogy ezt az embert ilyen meg ilyen bűncselekmények miatt ekkor meg ekkor főtárgyalás elé állitiák és számolnia kell e^övetett cselekményeiért, — büntetőpert indítanak s az újságírókat elitélik. T. Nemzetgyűlés! Én abban a felfogásban vae-yok, hogy a törvényhozásnak a legtávolabbról sem állt szándékában, hogy ilyen drákói rendszabályt létesítsen a gonosztevők védelmére; a magyar nemzetgyűlésnek' vagy rê40