Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

2ö8 A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én } esi-törtökön. ásómat, azonban a tegnap elhangzott és régebbi beszédekre kénytelen vagyok mint kisgazdakép­viselő, ellenvetéseimet megtenni. Propper Sándor képviselő ur tegnap is nem egy alkalommal han­goztatta, hogy a falu nem fizet adót. Méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy a múltkor egy kép­viselőbáratunk azt mondotta, hogy a kisgazdának még a szalmazsákja is bankóval van megtömve. A másik t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kisgazda egy évi adóját egy cseresznyefának a terméséből kifizetheti. (Hcgymegi-Kiss Pál : Ez régen volt ! — Szijj Bálint : De mondták, nem tagadhatják le ! — Klárik Ferenc : Nem most mondták ! — Szijj Bálint : Peyer mondta tavaly ! Ha nem is most mondták, az tény, hogy mondták ! — Klárik Ferenc : Akkor igy is volt, amikor mond­ták !) Én nem szállok perbe ezekkel a képviselő­barátaimmal, hiszen ha én a kereskedelemre vagy az iparra tennék hasonló kijelentést, lehet, hogy az ép igy sántítana és ép olyan valótlanság volna, mint az előbbi állítás. Ha a képviselő urak vennék maguknak azt a fáradságot, hogy igy ősszel kinéz­nének a falvakba, meggyőződnének arról, hogy a kisgazda csak egyetlenegyszer arat egy esztendő­ben és midőn a géprész után kiadja a géprészt, kifizeti a föld- és a házadót, a jövedelem- és a vagyonadót, kifizeti a kényszerkölcsöní, a vár­megyei és községi pótadót, az útadót, a beteg­ápolási adót, az ebadót, a közmunkaváltságot, kifizeti a papot, a kántort, a tanítót, a harangozót, kifizeti a szőlőpásztort, a mezőőrt, az éjjeli őrt, a kovácsot, a kerékgyártőt, a borbélyt, a kémény­seprőt, stb., stb. : meg méltóztatnak látni, hogy ennek a kisgazdának mennyi marad a magtárában, amikor mindezeket kifizette és elvitte a föld nyers terményét, megmarad ennek a 20—30 holdas kis­gazdának annyi terménye, amennyit négyszerre be fog pitlizhetni kenyérnek a családja részére. Az ilyen állítás igazán nem szolgálja a köz­megnyugvást, hiszen amikor a fogyasztóközönség panaszkodik a drágaság miatt és szidja a termelőt, a termelő olyan silány árakat kap a terményeiért, hogy az igazán szinte nevetséges. És akkor egyes lapok is igyekeznek a társadalmi rend és béke meg­bontása érdekében valótlanságokat állítani. Ez­előtt két esztendővel olvastam, amikor a budapesti piac nem roskadozott ugy a gyümölcstől, mint most és nem tudták felhozni vidékről a gyümölcsöt, akkor azt irta egy fővárosi lap, hogy a budapesti piac legolcsóbb csemegéje az uritök, most már csakugyan uri tök, mert csak uri gyerekek eszik ozsonnára, míg a falusi parasztgyerekek habos­kávét és oldalast esznek. Hát bocsánatot kérek, egy kis tejet talán megérdemel az is, aki gondozza a tehenet. Én csak annyit mondok, hogy még mindig könnyebb az uritököt megenni, mint megkapálni. ( Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Annak a szerkesz­tőnek pedig azt üzenem, hogy volt idő a jobb időkben, amikor ő ugy irt gúnyosan, hogy a falusi paraszt csak akkor eszik tyúkot, amikor vagy a paraszt vagy a tyúk beteg. Ilyen beállítással, mondom, igazán nem lehet szolgálni a társadalmi békét. (Úgy van ! jobbfelől.) Amikor gondolkozom ezekről a dolgokról, mint kisgazda, aki azon törekszem, hogy a társa­dalmi rend, a béke és az ország felépítése közös akarattal bekövetkezzék, csodálatosnak tűnik fel előttem, hogy akkor olyan nagy emberek, akiktől sokat várhatnánk, olyan kijelentéseket tesznek, amelyek^ szintén nem szolgálják a társadalmi békét. Én igazán csak olyan porszemnek tartom magamat, hogy szinte félve teszem meg ezt a megjegyzésemet, de ha egy képviselő megjelennék a kerületében, akkor a mai aktuális politikai és gazdasági dolgokról azok menetére kellene adni a felvilágosításokat. Amikor pedig gróf Apponyi Albert legutóbb Jászberényben beszélt a kalandor­királyságról, beszélt a Ház meghosszabbításról, ami talán mind a jövő zenéje, akkor nem tudom megérteni, hogy a végén azt mondotta, hogy a kisgazdák a legsötétebb reakciósok ebben a nem­zetgyűlésben. (Szabó Imre : Ebben pedig igaza van ! — Derültség a szélsőjobboldalon.) Most a napokban megint megjelent egy volt minister nyilatkozata a költségvetéssel kapcso­latban, amelyben az illető a költségvetést bírálva azt mondotta, hogy az ő ministersége idején a kormányzóságon az autók számát leszállította kettőre, most pedig ott 13 soffőr van felvéve. Azt nem állította, hogy tizenhárom autó volna, de tizenhárom soffőrt mond, tehát a rövidlátó közönség azt hiszi, hogy tizenhárom autóról van szó. Azt mondja továbbá, hogy Deák Ferenc is volt talán valaki és mégis el tudott járni villa­moson. Hát én megjegyzem, hogy gróf Teleki Tibor, gróf Ráday Gedeon velem együtt utaznak a villamoson, pedig azt hiszem, gróf Ráday Gedeon is valaki, hiszen volt minister, azt pedig mégsem lehet követelni, hogy Magyarország kormányzója mindenféle zsidó handléval utazzék együtt a vil­lamoson. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Azt mondja továbbá, hogy az az egynéhány száz cifrába öltöztetett alabárdos, akik csak nézik naphosszat egymás alabárdját, olyan felesleges kiadás, hogy ennek a százegynéhány alabárdosnak a fentartását ugyanannyi ezer ember koplalja meg és éhezi meg idekinn. Én pár alkalommal megfordultam már a kirá­lyi várpalotában ; három alkalommal voltam a kormányzó ur Ő Főméltóságához is audienciára idézve. "Én akkor láttam ott egyetlen egy szál ala­bárdost az ajtónál, de az én felfogásom szerint az az egyetlen egy alabárdos sem a kormányzó ur Ő Főméltóságának a hiúságát van hivatva kielé­giteni, ( Ugy van ! jobbfelől.) hanem a magyar nem­zet tiszteletét és megbecsülését reprezentálja. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Ha "külföldről jönnek ide nagy emberek és elmennek abba a királyi várba, akkor ha alabárdos nem állana ott az ajtóban, azt gondolhatnák, hogy az a királyi várpalota, a magyar nemzetnek ez a fénye, csakugyan annyira sülyedt, mint ahogy Espery mondotta : »Ennyire sülyedtek ?« Ennyire csak nem sülyedhetünk, hiszen a magyar nemzet tiszteletéről, tekintélyéről és becsületéről van szó. Foglalkozott továbbá a t. képviselő ur a nem­zetgyűléssel és azt mondotta, hogy a magyar nem­zetgyűlés fizetése 40 milliárdba kerül. Itt vagy; a tál görbe, vagy a leves, de én, mint kisgazda kép­! viselő is ki tudom számítani, hogy ha 245-en va­gyunk itt képviselők, akkor a 40 milliárdból mennyi esik egy képviselőre. De akkor nekem nem adják ide az egész fizetést ! Hogyan lehet volt minisz­ternek ilyet állítani, hiszen felét sem kapjuk annak, amennyit ő állított ! Azután azt is állította, hogy a képviselők hiva­talos utazásaira 225 millió korona van beállítva. Hat esztendeje vagyok képviselő, hivatalos dolog­ban is voltam hivatalosan kiküldve és mindenféle más dolgokban is ki voltam küldve, mint képviselő, de becsületemre állítom, egy fillér nem sok pénz ma sem, de nekem egy fillért sem adott senki hanem mindig a magam költségén tettem meg az utat és magam fizettem mindenfélét. Sőt ! Most legutóbb, hogy vidéken voltunk képviselőtársaim­mal, a hálóba fel volt téve egy-egy pokróc. De méltóztatnak tudni, annyira fűtik a hálókocsikat, hogy még a felső kabátot is le kell vetni, ha valaki le akar feküdni, nem kell neki pokróc, tehát senki sem nyúlt ahhoz a pokróchoz, vagy ha kellett volna valami meleg ruha, akkor is ott volt a kabát. De mondom, ott volt egy pokróc és képviselők fejenkint 35.000 koronát fizettek az államnak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom