Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütót tökön. 269 állampénztárba, amiért az a pokróc oda volt téve a hálóba a fejünk fölé. Hol van akkor az az összeg, amelyről beszélt a volt minister ur, hogy a képviselőknek hivatalos utazásokra 225 millió van felvéve? (Csík József : Nekünk nem tesznek oda pokrócot, ha mi utazunk !) Bár nekünk sem tettek volna, mert 35.000 koronába került, hogy ott volt. Hü akarok maradni szavamhoz, igazán nem akarok visszaélni a mélyen t. nemzetgyűlés figyelmével és nem akarok játszani a szavammal. Azt mondottam, hogy nem szaporítom a szót, ennélfogva nem folytatom tovább ezeknek a felsorolását. Csak azért voltam bátor ezeket felhozni, hogy mindezek az ilyen dolgok, —- méltóztassanak meghinni — igazán nem szolgálják a társadalmi békét. (Szijj Bálint : A nyilvánosság bolonditására valók !) mert odakinn a rövidlátó közönség — hiába még egy művelt embernek sincs olyan kellő betekintése, mint akik itt vannak •— ugy fogja fel ezeket a dolgokat, ahogyan be voltak állítva a lapban, hogy tobzódnak az országnak a pénzével és a legnagyobb pocsékolás, herdálás folyik itt. Ezek a beállítások nem szolgálják a társadalom rendjét és békéjét. ígértem, hogy nem sokat fogok beszélni, ennélfogva a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János Jegyző : Rainprecht Antal ! Rainprecht Antal : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szólott t. képviselőtársam egy elvben általam is osztott intelmet intézett az ellenzékhez, amelyben elitélte a beszédek hat órás tartamát. Bár ellenzéki képviselő vagyok, ehhez a magam részéről is csatlakozom, nemcsak elvben, teóriában, hanem a gyakorlatban is és épen ezért máris megnyugtathatom a t. túloldalt, hogy sokkal rövidebb leszek, mint ellenzéki képviselőtársaim. Ellenzéki képviselőtársaim is kétségkívül rövidebben vennék igénybe a nemzetgyűlés idejét, — e tekintetben tartozom őket megvédeni Lovász t. képviselőtársam beállítása ellen — ha at. kormány nem a hat óra alatt, hanem csak egynegyed óra alatt elmondott jó tanácsait és propozicióit elfogadná. Ezzel a legké- | nyelmesebben, a legsimábban minden rekrimináció nélkül eliminálhatná azt a türelmetlenséget, amelyet t. előttem szólott képviselőtársam elárult. A magam részéről ismétlésekbe bocsátkozni nem fogok, csak azokat a témákat fogom kimeríteni, amelyek még learatatlanok, de amelyekre rávilágítani képviselői »kötelességemnek tartom. Azzal kezdem, hogy már hadállásomból kifolyólag is egészen természetes, hogy a költségvetést nem fogadom el. Nem fogadom el pedig azért, mert a kormány külpolitikáját bizonytalannak, belpolitikáját pedig határozottan rossznak, végzetesnek tartom. A külpolitikát illetőleg tárgyilagosan elismerem, hogy bizonyos javulás észlelhető Bethlen ministerelnök ur saját személyét illetőleg. De a hiba épen az, hogy a mögötte álló párt felfogása, politikai, társadalmi és világnézete a legheterogénebb. Nem rég lejátszódott az a jelenet, hogy a ministerelnök ur Teleki Pállal a kormánypárt egy igen illusztris, előkelő tagjával szemben volt kénytelen megvédeni a népszövetséget. — (Gr. Hoyos Miksa : Nem kormánypárti ! — Hegymeyi-Kiss Pál : Pártonkívüli kormánypárti !) * T. Hoyos képviselőtársam, még beszédem folyamán leszek bátor rámutatni arra, hogy Teleki Pál a Népszövetséget illetőleg több, mint a kormánypárt tagja. (Gr. Hoyos Miksa : Az lehet, de az más !) A Lendvai t. képviselőtársam tegnapi beszédét követő zajos kormánypárti helyeslés is csak azt bizonyítja, hogy a legheterogénebb felfogások vannak képviselve a kormánypárt soraiban. (Pakots Jó zsef : Minden világnézet benne van !) Van ot fajvédő, van ott imperialista, liberális érzelmű, pacifista, militarista, antimilitarista, van mindenféle árnyalat, úgyannyira, hogy véleményem szerint a pártot összekötő egyetlen kapocs a ministerelnöki parancsoló szó, amely pedig egy guvernementális pár kiépítésénél és fentartásánál reális háttér és reális alap nem lehet. Hogyan is lehetne, amikor a ministerelnök ur a Népszövetség politikájának, ennek az egységes Európa felé tendáló igen helyes politikának velejáróját, a demokratikus belkormányzatot nem akarja vagy nem tudja megvalósítani. Pedig véleményem szerint ez az oka a magyar minden szenvedésének és teljesen vigasztalan helyzetének. A parlamentáris elv kiinduló pontja a népszuverenitás, ez pedig csak az általános és titkos választójog alapján egybegyűlt parlamentnek felelős kormányzat utján képzelhető, nem pedig egy diktatórikus többség által meghozott parforçe törvény csomón és kormányrendeleteken keresztül. Nemcsak politikai jogainktól, hanem legelemibb jogainktól is, a minden emberrel veleszületett véleménynyilvánítási szabadságtól foszt meg a kormány minket. Legeklatánsabb példája és bizonyítéka ennek —• és beszédemben főleg ezzel leszek bátor foglalkozni — a királyság intézményét védő 1913 : XXXIV. tc.-nek még ma is hatályban léte. Ez a törvény véleményem szerint a legnagyobb sértés a nemzet becsülete és jó hírneve ellen, a legnagyobb sértés a parlamentáris elv ellen, a legnagyobb sértés a parlamentben ezt az eszmekört képviselő cirka 40 képviselőnek egyéni, társadalmi és világnézete ellen. Egy olyan időből maradt fenn ez a törvényszakasz, amikor még a régi nagy monarchiában, egy kompakt 67-es többség által —• amikor még az ellenzék is főleg 67-es alapon állt —• képviselt kormányrendszernek illet megvédeni az államformát, igen kevés, a parlamentben alig képviselt köztársasági képviselővel szemben. (Zaj a baloldalon.) Ma ellenben, amikor egészen megfordított a helyzet és cirka 40-en vagyunk képviselők, akik nyíltan és becsületesen a köztársaság álláspontjára helyezkedünk, ma, amikor a Habsburg-uralom megszűnt és a 67-es kormányzás is anakronizmus, merev formulákkal, a jogfolytonosság labilis elveivel fojtanak el egy olyan feltarthatatlan eszmekört, amely még csak veszedelmesnek sem mondható. Arról van szó, hogy a világ többi népeinek kulturfokán akarunk elhelyezkedni egy olyan államformával, amely véleményem szerint a konszolidációra ma legalkalmasabb és amely szerény vagyoni helyzetünknek véleményem szerint legjobban megfelel. Mesterségesen összekeverik ezt az államformát mindig azzal az elmúlt, szégyenletes köztársasággal, amely minden volt, csak nem köztársaság, mert hiányzott a legelemibb kelléke, a parlament, amely tehát a köztársaságnak ellentéte volt, egy zsarnoki, ha ugy tetszik : rémuralmi diktatúra volt. Ezzel a köztársasággal mételyezték meg a magyar közvéleményt. A jogfolytonosság szükségessévei jönnek állandóan az ellenérvek. A jogfolytonosságot frázisnak tartom, amellyel illik, hogy egyszer szembenézzünk, mert kétfejű sárkányként jelentkezik a magyar közéletben s hol a királyság, hol a főrendiház, hol a mandátummeghosszabbítás, hol a militarizmus stb. formájában üti fel a fejét. A jogfolytonosság a legkülönféleképen magyarázható fogalom. A kiindulás szerint a jogfolytonosság teóriája szerint a forradalom nem lehetne a történelemben döntő faktor. Érdekes, miként játszanak magának a jogfolytonosságnak definíciójával a magyar közéletben ; ez bizonyítja, hogy az nem más, mint egy alakításra nagyszerűen megfelelő massza, amelyet ki-ki a maga szubjektív politikai nézete szerint alakithat és formálhat. -