Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Az 1925/26. évi állami költségvetés általános tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A leg' 'közelobbi ülés idejének ós napirendjének megáilapitása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Bud János, Mayer János, Vass József. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 15 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Láng János jegyző ur. A napirend szerint következik az 1925/26. évi állami költségvetés (írom. 963) általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik? Láng János jegyző : Lovász János ! Lovász János : T. Nemzetgyűlés ! Én nem akarom a szót e költségvetés tárgyalásánál szaporítani, mert azt tartom, hogy az olyan erőltetett hat órás beszéd, amilyent az előttem szólott t. képviselő ur tegnap itt tartott, nem tesz nagyon sok szolgálatot az országnak. (Ugy van! jobb/elől. — Egy hang a jobboldalon : Épen semmit !) Mindenesetre én is ugy vélem, hogy minden képviselőnek nemcsak joga, hanem kötelessége ilyen nagy horderejű javaslatot kellő bírálatban és kritikában részesíteni, csakhogy ez a bírálat és kritika jogos, igazságos és tárgvilagos legyen. (Helyeslés jobbfelől.) Annak, hogy én hozzászólok a törvényjavaslathoz, indoka abban van, hogy egy határozati javaslatot akarok benyújtani annak a falusi népnek érdekében, amelyről tegnap az előttem szólott t. képviselő ur azt mondotta, hogy a falu nem fizet adót. (Élénk derültség jobb felöl. •— Szijj Bálint : A faluban mondja ezt ! Majd megmutatják neki, merre az ut kifelé !) Ezt a határozati javaslatomat az tette indokolttá, hogy ezelőtt egy évvel azt mondtam egy nagytudásu közgazdász képviselőtársamnak, hogy : Méltóságos uram, jól gondolkozom én, amikor ugy gondolkozom, hogy négy év múlva be fog következni egy óriási nagy esés a földáraknál és be fog következni egy mezőgazdasági válság, amely azonos lesz a bortermelésiválsággal. Ezt a feltevésemet és sejtelmemet arra alapítottam és előtte azzal indokoltam meg, hogy nem szerepel többé az állam mint nagy vásárló, aki a 330,000-nyi létszámmal rendelkező közös hadsereg részére mint vásárló szerepelt, oda van Ausztria 8 millió lakossal, mint fogyasztó ; oda van a Felvidék, amely mint fogyasztó és nem mint termelő szerepelt Magyarországon, körülbelül 2 millió lakossal. Nem kell más, csak az orosz búza jelenjék meg a piacon és szerintem kész a mezőgazdasági válság. Talán mondanom is felesleges, hogy a mezőgazdasági válság kopogtat az ajtón ; a 17.000-es szorzószám, valamint a felemelt jövedelmi és vagyonadó és minden más egyéb teher folytán, amelyekkel a mezőgazdasági termelő meg van terhelve, a mezőgazdáknak igen nagy százaléka, legalább is 70 %-a válsággal küzd és nem tud magán segíteni. Nem tud magán segíteni azért, mert annak a kisgazdának nincs minden esztendőben eladó marhája, mert az nem terem ugy, mint a búza ; alig 3—4 esztendőben tud egyet eladni. De ha még el is tudná adni, pang az egész marha- és sertésvásár, nincs benne semmi élet és e mellett a mezőgazdaságot adóhátralékok miatt zálogolják, foglalják, ugy, hogy a mezőgazda tehetetlenül áll. Még a nagybirtokos valahogy jobban tud magán segíteni, hiszen egyszerre eladhat egy vagon termést is és igy jobban megtalálja a maga számítását, a kisgazda azonban tisztán csak a sarki zsidóra van utalva és annak van kiszolgáltatva. De még ez a sarki zsidó sem tudja felvenni a terményt, még potom árért sem, mert nincs hozzá tőkéje es igy a kisgazda ott áll, hogy akármilyen jóakarattal igyekezne is eleget tenni kötelességének, nem képes rá, mert semmijét sem tudja értékesíteni. Ennélfogva a termény kedvezőbb értékesítése szempontjából határozati javaslatot nyújtok be, amelyben kérem, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, állítson fel az országban egy olyan központi értékesítő szövetkezeti szervezetet (Helyeslés a jobboldalon), amely a vidéki szövetkezet összevonásával a termés értékesítésének módját kellőképen megoldja. Határozati javaslatom a következő (olvassa) : »Gondoskodjék a kormány a mezőgazdasági termények megfelelő értékesítéséről egy központi intézmény felállításával, amelynek feladata lenne a vidéki szövetkezetek közreműködésével kellőképen megoldani a termés értékesítés kérdését és ennek a központi szövetkezetnek a kormány igyekezzék olcsó hitellel segitségére jönni.« (Felkiáltások a jobboldalon : Ezt elfogadjuk !) Azt hiszem, hogy érdeke nemcsak a mezőgazdának, nemcsak a kisgazdának és a nagygazdának, hanem érdeke magának a kereskedelemnek és iparnak, tehát mindenkinek egyaránt. A kormánynak pedig szerintem kötelessége gondoskodni erről, ha azt nem akarja, hogy összeomolj ék az egész többtermelési akció, ha nem akarja, hogy összeomolj ék a szanálás, mert akkor összeomlanék a szanálás is és minden adóalany is, ha ez tovább is igy megy. Mint előbb is jeleztem, a szót nem a! arom szaporítani, ezért ezzel be is fejezhetném felszólaNAPLO. XXXVI. S y