Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

260 A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. Elnök : Az ülést újból megnyitom. Lendvai Isfván képviselő urat illeti folytatólagosan a szó! Lendvai István: T. Nemzetgyűlés (Halljuk! Halljuk 1) Azt hiszem, most már elérkezett az ideje annak, hogy végre világosságot deritsek az egész ügyre. Kérem a t. Nemzetgyűlés szíves elnézését abban a tekintetben, hogy ha talán a jelen pillanatban nem vagyok abban a helyzetben, hogy jegyzeteimet tisztán lássam, és ne méltóztassék egészen pontosan venni a reám kiszabott időbeli rendelkezést. Miután a bolygó kefegyárosnak épen szemétfuvarozási szerepéről beszéltem a szünet előtt, most már elérkezettnek látom az időt arra, hogy megvilágítsam a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy nem véletlenül járhatott el a szája annak a mindig bolygó egyénnek még a rendőrbiró előtt sem arra a bizonyos névre, mert ugyanez a Steinmetz Samu, akit olyan szemléltetően aposztrofáltam, azonos azzal a Steinmetz Samuval, aki akkor, amikor az Auguszta-baraktelep átalakitása elkészült, emlékalbumot készitett, amelynek az ajánló sorai rendkívül érdekesek. (Halljuk ! Halljuk !) Ezek az ajánló sorok pedig a következőképen hangzanak (olvassa) : »Petriesevieh-Horváth Emil báró dr., a magyar királyi népjóléti ás munkaügyi ministeriumi államtitkár ur őméltóságának a világháború tombolása után otthonuk ujjáépitőjének, kegyes jótevőüknek hálás megemlékezésül a vagonlakók, menekültek és lakástalanok«. Az ajánlás után következik báró Petriesevi ch-Horváth Emil arcképe fényes díszmagyarban, kezében büszkén szorongatva a kardját. Egyébként az a szegény budapesti halandó, aki felmegy a Várba, a Hunyady János-ut 9. szám alatt lévő kirakatban láthatja ezt a marcona magyar fényképet. Ebben a díszalbumban el van mondva, hogy báró Petriesevich-Horváth Emil már a kész államférfiú szellemi és erkölcsi erejével lépett a közélet porondjára, abba erkölcsi és szellemi erejével mindazt magával hozta, ami tekintélyt alapítani és biztosítani képes. A meggyőződés szigora, a kemény hajthatatlanság a maga igazságának minden erővel való keresztülvitele, — ezt láttam különben magam is a hatvani választásnál - csak nagy emberek számára való olyan tulajdonságok, amelyekkel eredményeket, sikereket tudnak elérni. Végig az egész díszaJbumon báró PetriesevichHorváth Emil mint Magyarország egyik legnagyobb tervezője és ujjáépitője van feldicsérve. Az ember azt kérdezné, ez a díszmagyar, ennek a kétségtelen régi magyar névnek örököse, hogy kerül ilyen furcsa összeköttetésbe a kaftáimal, egy semmiesetre sem ősturáni névvel. Tudni kell azt a tényt, hogy Steinmetz Samunak a Munkácsy utca 32. szám alatti házát Steinmetz Samu állítólagos kefegyárostól az állani megvásárolta. Ezt a házat Steinmetz 1924 május 5-én vette meg a telekkönyvi adatok tanúsága szerint 250 millió koronáért. Azután az a LÁB., amelyet emiitettem, ezt a házat megvette tőle 1924 december 24-én és a ház a magyar királyi kincstár tulajdonába ment át. A vételár a telekkönyvi adatok szerint 1.1000 millió korona volt, tehát több mint a négyszerese annak, amennyiért Steinmetz a házat megszerezte, bár az ingatlanok ára 1924 májustól decemberig állandóan és fokozatosan esett és összesen körülbelül 15—20°/o-os áresés állott be. Ugyanez a LÁB elhatározta, hogy az ujonan megszerzett házra két ujabb emeletet épít rá. Ezt a két emeletráépítést a Kispesti Hadirokkantakat és Kisiparosokat Foglalkoztató Részvénytársaságkapta meg, tehát az a Steinmetz Samu, akiről ép az imént rendőrbirósági ítélet alapján mutattam ki, hogy mennyire nincs joga azt a címet használni telepének vagy gyárának nevében, hogy: évi november hó 18-án, szerdán. Kispesti Hadirokkantakat Foglalkoztató Részvénytársaság. Ennek a két emeletnek ráépitése — amely ráépítés a meglévő alapokra, a meglévő házfető felhasználásával történt — a magyar államnak összesen 5 milliárd koronájába került. Ez pontos és megcáfolhatatlan adat. Hogy azután az augusztatelepi állami építkezés, amelynél ez a bolygó kefegyáros, ez a bolygó tojáskereFkedő és szemétfuvaros szintén érdekelve volt, miképen történt, arról a magyar közvélemény is nagyon jól tud. Hivatalos vizsgálat konstatálta a hivatalos építkezésnél történt mulasztásokat, amelyeknek csak egyik részlete épen az, hogy a restaurált házaknak, illetőleg a felépült házaknak is még egyszer beomlott a tetejük, ugy hogy tulajdonképen kétszer kellett azokat javitani, háromszor felépíteni és azután, ahogy az megállapittatotf, ezeknek a házaknak renoválásával és újjáépítésével ugyanez a Steinmetz Samu és társa érdekeltség bízatott meg. Ami az augusztatelepi házat, Steinmetz ottani házépítését illeti, ennél versenytárgyalási feltétel volt az, hogy 2 méter 10 centiméteres ajtókat kell beépíteni. Szálka Béla, aki a népjóléti ministerium megbízásából azépitkezést ellenőrizte, megállapította, hogy az ajtók csak 190 centiméteres méretűek és azonnal beszüntette a munkát addig, am ig megfelelő ajtókat nem szereznek be. Steinmetz Samu erre autóba ült és a népjóléti ministeriumba sietett azzal a kijelentécsel. hogy: majd megyek az államtitkár barátomhoz. Bement Petriesevich-Horváth Emil államtitkárhoz, öt perc múlva pedig már telefonáltak ki Szálka Bélának a telepre, hogy a 190 centiméteres ajtókat el kell fogadni. Most is ezek az ajtók vannak az épületben, bárki bármikor megvizsgálhatja és megállapíthatja. Még más összefüggéseket is meg kell világitanom. Azt t. i., hogy azoknak a cáfolatoknak ellenére, amelyeket az általam aposztrofált államtitkár ur a napisajtóban elhelyezni igyekezett, megállapítható az a tény, hogy Petriesevich-Horváth Emil államtitkár ur egy napon kispesti ott" honában meglátogatta Steinmetz Samut és az udvaron több tanú előtt megkérdezte tőle: Samu, van magának ügyes műbútorasztalosa? Egypár bútordarabot szeretnék rendbehozatni. Erre az történt, hogy a kefe-, ecset- és seprőgyár vezérigazgatója határozottan kijelentette, hogy nagyon ügyes műbútorasztalosai vannak és Steinmetz Samu hat szekérre való finom mahagóni bútort szállított Petriesevich-Horváth államtitkár úrtól a telepére, ahol a Fazekas György asztalostól kölcsönkért két segéd és három fényező leány hathéten át dolgozott a bútorok restaurálásán. Silberfuss Dóra, akinek költői nevével kapcsolatosan még egy és más dolgot bátorkodom felemlíteni, Steinmetz Samu pénztárosnője, megkérdezte, beirja-e a könyvbe, Steinmetz Samu azonban ezt megtiltotta, külön kis papírlapra irta fel a költségeket és azokat egészen külön kezelte. Meg kell jegyeznem, hogy Silberfuss Dóra, aki neve után itélve aligha erdélyi menekült, (Mozgás.) a Juranics-utcai állami telepen kapott kétszobás lakást, ahonnan csak férjhezmenetele után költözött el. Csekély nyelvtudásom szerint Silberfuss magyarul ezüst lábat jelent. Nem tudom, hogy Silberfuss Dóra milyen lábon áll azzal a LÁB-bal, amelynek címét interpellációm indokolása során megneveztem. Van itt még egy kérdés, amelyet fel kell vetnem és amelyet el kell intézni. Az t. i., hogy Steinmetz Samu agitációjára báró PetriesevichHorváth Emil államtitkárt Kispest díszpolgárává választotta. Ennek a történetét röviden igy vázolhatom: A múlt év őszén Steinmetz az iparosok szék-