Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-468
258 A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. Nagy ou kérem a t. Nemzetgyűlést és t. képviselőtársamat is, méltóztassék elállni attól, hogy mi itt a mai stádiumban, mielőtt még megfelelő tapasztalatokat gyüjthetnénk arravonatkozólag, hogy miképen fog a forgalom a két állam között lebonyolódni, ujabb próbálkozásokat, ujabb tárgyalásokat kezdjünk. Én ezt a magam részéről leheiőnek, de szükségesnek sem látom, mert, mint már az előbb mondottam, nem kétlem, hogy ez után az átmeneti idő után, amelyet ugy francia, mint magyar részről közös egyetértéssel átmeneti időnek tekintünk, meg fogjuk találni a helyes utat, amelyet azután követnünk kell. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! (Saly Endre: Vannak emberek, akiknek egészen-más a véleményük!) Beck Lajos: Igen t. Nemzetgyűlés! A mélyen t. kereskedelemügyi minister ur felszólalására két rövid megjegyzést kivánok csak tenni. Az általam felemiitett adatok közül ő csupán a francia borra tett reflexiót, én pedig — amint elöljáróban is megjegyeztem, — kijelentettem, hogy a francia—magyar szerződésben a bor kérdését teljesen jelentéktelennek tartom. A kérdés súlypontja az olasz relációban van és erre az igen t, minister ur megnyugtató választ nemadott. Az olaszok külön kikötést tettek, amivel a francia kikötést a maguk számára hatálytalanná tették. A másik dolog, amire megjegyzést kivánok tenni, az, hogy az igen t. minister ur nagy előnyként tünteti fel a júliusban való uj tárgyalás lehetőségét. Én azt hiszem, az a tény, hogy mi a rendes szokásoktól eltérően ilyen klatizulát vettünk be a szerződésbe, épen ennek a szerződésnek gyengeségét, tarthatatlanságát bizonyítja, és ez olyan szegénységi bizonyitvány, amellyel nagyon nem dicsekedhetünk. Különben is az igen t. minister úrral szemben nekem az a véleményem, hogy amikor már megkötöttünk egy ilyen szerződést és az életbe lép, annak megváltoztatása és pedig olyan irányú megváltoztatása, hogy reánk nézve kedvezőbb legyen, már sokkal nehezebb. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miután az igen t. minister ur nem hajlandó az általam óhajtott ujabb tárgyalások útjára lépni, legnagyobb sajnálattal nem vehetem tudomásul a válaszát. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e Walko Lajos kereskedelmi minister urnák Beck Lajos képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen! Nem.!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a minister ur válaszát tudomásul vette. Következik Lendvai István képviselő ur interpellációja a népjóléti és munkaügyi minister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Forgács Miklós jegyző (olvassa); »Interpelláció a magyar királyi népjóléti és munkaügyi minister úrhoz. 1. Van-e. tudomása a minister urnák arról, hogy Petriesevieh-Horváth Emil népjóléti államtitkárnak olyan összeköttetései vannak Steinmetz Samu nevű kefegyárossal, amelyek a közhivatalnoki tisztességbe ütköznek, legalább is e fogalomnak olyan értelmezésében, amely még boldogult I. Ferenc József király idején érvényben volt s amelyet a magyar közvélemény ismét érvényben szeretne látni! évi november hó 18-án, szerdán. I 2. Hajlandó-e a minister ur intézkedni, hogy a nevezett államtitkár ennek a ténynek konzekvenciáit haladéktalanul levonja?« í Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. | Lendvai István: T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy interpellációm megokolásánál elI mondandóim közérdekűek s tekintettel arra, hogy \ az indokolás során elmondandó anyag terjedelme | nagy, tisztelettel kérem a nemzetgyűlés engedeli mét arra. hogy a házszabályokban biztositott 15 ; percen túl a nemzetgyűlés figyelmét még 30 percig igénybe vegyem. Elnök : Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e I az interpelláló képviselő ur beszédidejét egy féli órával meghosszabbítani, igen vagy nem 1 (Igen! | Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a | meghosszabbitáshoz hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség ! A nemzetgyűlés ' a meghosszabbításhoz hozzájárul. I Lendvai István : Köszönöm az engedélyt s egyúttal azt a reményemet fejezem ki, hogy a j t. Nemzetgyűlés interpellációm megindokolását fi\ gyelemmel fogja kisérni és hogy nem leszek kitéve ' annak, hogy a rendelkezésemre bocsátott időből túlságosan sokat a közbeszólások pauzáival kelljen eltöltenem. Mindenekelőtt egy érdekes és rendkivüli jellemző magyar, helyesebben azt kellene mondani : magyarországi karriert, pályafutást szeretnék röviden idevázolni. Jókai-regénybe kívánkozik ez a pályafutás, amely ennek a regénynek, a trianoni Magyarországnak utolsó öt-hat esztendejére rendkívül jellemző. A név, amelyet kimondani akarok, azt hiszem mindnyájunk ajkán lebeg. Épen a jelenlevő igen t. népjóléti minister ur volt az, aki az általam aposztrofálandó magyarországi nagyságot igen finom és találó iróniával bolygó kefegyárosnak nevezte el ! (Derültség.) Módomban lesz a rendel! kezesemre bocsátott idő alatt bebizonyítanom, '. hogy valóban bolygó exisztenciával van dolgunk, és abból a finom iróniából, amelyet emiitettem, azt kell megállapítanom, hogy ez az ur, akiről beszélni óhajtok, fajiságában, vérségében hordozza a bolygást. (Derültség jobbfelől.) Meg kell állapi, tanom, hogy én annak a fajnak, ama fajiságnak ' a jellemzésére már mindenféle finom kifejezése! ket hallottam, de azt még nem, hogy kefegyáros; nak nevezzék. (Derültség.) Módom lesz bizonyi| tani, hogy ez az ur a bolygás kritériumaival rendelkezik ugyan, azonban még kefegyárosnak sem minősithető egészen. Steinmetz Sámuelről : van szó. Steinmetz Sámuel azok közé tartozik, akik ezer esztendővel ezelőtt Árpád apánkkal nem jöttek be ebbe az országba. (Derültség.) Azok ; közül az átlagos Steinmetzek közül való, akik a múlt évszázadban Máramarosban ütötték fel fejüket, ama Steinmetzek közül való, akiknek nagy j érdemeire, nagy múltjára nem kivánok hivatkozni, mert nekem a most élő és vigan élő Steinmetz Sámuellel van dolgom. (Derültség.) Abban az időben, amikor még a magyar törj ténelemnek a. maga keserű nagy problémái köze1 pette nem volt szüksége tudomást venni Steinmetz Sámuelről, bolygani bolygott ugyan Máramaj rosban, de akkor nem mint kefegyáros, hanem | mint tojáskereskedő. (Derültség. — Eőri-Szabó Dezső : Tisztességes foglalkozás !) Tulaj don képeni történelmi karrierje 1917-ben kezdődött. Az első | pozitív adat, amely róla felmerül az, hogy Kisj pesten kefe- és seprőgyárat alapított. Megbukván ! azonban a kommunista rémuralom, 1920-ban SteinI metz Sámuel felfedezte a szivét. (Derültség.) I Addig csak a lába bolygott. Majd látni fogjuk, j hogy nem hiába a bolygásnak a láb a maga szerve, az ő itteni bolygásai a LÁB nevű nem
