Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

2&ö A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. évi november hó 18-án, szerdán. ménnyel és szabad behozatallal. Ezzel szemben nekünk adtak oOuü hektolitert és énből aOűO-et, ugy tudom, tokaji borra. Csekély kedvezmény ez, amit a magunk részéről szmte értéktelennek lehet nevezni. De sokkal nagyobb jelentősége van ennek a kémesnek akkor, ha azt Olaszország relációjában nézzük, inert Olaszországnak joga van a legnagyobb kedvezmény alapján ezt a Franciorszagnak nyújtott kedvezményt igénybe venni, s az a kikötés, amelyre most legutóbb tárgyaló feleink hivatkoztak, hogy a francia szerződésben foglalt kikötts nyers bevétele mások által lehetetlenné tétetett s igy azt, hogy az olaszok azt igénybe vegyék, nem áll fenn, mert az olaszok igenis a velünk kötött szerződésben voltak olyan óvatosai, hogy magában a szerződésben kikötötték maguknak ezt a jogot és ezenfelül a záró jegyzőkönyvnek a D-mellékletében a legnagyobb kedvezményt a borra még külön is biztosították, úgy hogy a franciákkal szemben való kikötés, minden Specializálás abban az esetben, ha az olaszok ezzel élni akarnak, érvénytelen. rveiuezem, nem rejlik-e ebben bizonyos értelemben vámpolitikai erkölcstelenség akkor, amikor Magyarország egylelol a esenekkel, az osztrákokkal, a lengyelekkel szemben borbeviteli, illetőleg boiKiviieli kedvezményeket kér, masíelol pedig Jt> ranciaorszagnak olyan kedvezményeket ad, amelyeket egy igen olcsón termelő agrárius ország, mini Olaszország igénybe is log venni. Ugyanilyen az eset, vagy legalább is hasonló — Íriszen csak példákat hoznátok lel — a könnyű gyapjúszövet kérdésénél, igaz, hogy ez Irancia különlegesség es elsőrendűen gyártják a franciak. Kérdezem azonban, — ámbár a vámtarifa arra való, hogy kedvező esetben leengedjünk belőle és keres&edelrui érzék alapján engedményeket tegyünk, — komolyan vehető-e egy olyan vámxariia, amelynél ÔU—70% engedményeket teszünk — melyek nemcsak erre az illető országra, hanem megint a többi országok egész skálájára vonatkoznak, esetleg az idevaló, hazai, nagynehezen felvirágoztatott ipart is tönkretehetik? Kérdezem, hogy akkor, amikor az eredeti krépp-szöveieknél ÜÜO koronáról 15U koronára megyünk le a francia vámtarifában és ^20 koronáról 200-ra, amikor a gabardinnál 635 koronáról 370 koronára megyünk le, ez olyan engedmény-e, amelyet szabad volt-e adnunk Franciaországnak? Legérdekesebb ebben az, hogy Franciaország ezt az óriási kedvezményt tulaj donképen az eddigi tapasztalatok szerint nem is maga fogja élvezni, mert amíg Franciaországból a könnyű gyapjúszövetből az utolsó esztendőben csak 90 métermázsát hoztunk be összesen, addig Csehország ?042 métermázsát, Ausztria pedig 1357 métermázsát hozott be hozzánk, nyilvánvaló tehát, hogy Franciaország ezeknek a malmára hajtja a vizet. De vannak még ennél is meg'döbbentőbb tételek. Az Írógépek, zongorák, a pianinók, a selyemharisnyák, a kakaó, a csokoládé, a salycil-sav s az aszpirin behozatala mind olyan dolgok, amelyeket sokkal tökéletesebben gyártanak Magyarországon, sokkal jobban bevezetett módon gyárt a német, a svájci vagy az osztrák ipar s amelyekkel a konkurrenciát Franciaország aligha veheti fel a legrövidebb időn belül és mégis itt is olyan horribilis kedvezményeket biztosítunk, amelyeket épen ezek az államok fognak kapni. A francia tárgyaló .félnek ügyessége és erőszaka, céltudatossággal páros ui va, óriási ereumenyeket ert el, azt konstatálom. Megakarta itt politikailag és gazuasagiiag vetni a laoat a maga es szövetségesei szamara. Ugyanazt a szerepet játssza, — ne íeieujuüei — mint amelyet a múlt évi tárgyalások íolyaman Ausztria játszott, amikor Useiiorszag húzta és halasztotta a velünk való szerződéskötést és Ausztriát küldte előre, hogy tapogatonzzek tárgyalásai folyamán aziránt, hogy mit lehetne eiérni. Ugyanezt teszi most sokkal nagyobb sikerrel Franciaország, amikor olyan szerződés birtokába jut, amellyel óriási előnyöket biztosit gazdasági és politikai tekintetben szövetségeseinek. Azt hiszem, hogy Franciaországnak sem lehet érdeke ennek a szerződesnek ilyen formában való megkötése, mert ha Franciaország valóban súlyt helyez arra, hogy itt egy olyan ország legyen, amely lelkileg is, de gazdasági érdekei szempontjából is keresse a megértést és az együttműköuést ő vele, akkor nem szabad noki ránkerőszakolni egy olyan gazdasági szerződést, amelynek terheit és súlyát nem csupán a magyar gazdasági életnek egy ága, hanem a mezőgazdaság ép ugy megérzi, mint az ipar. Ma Franciaország valóban attól a gondolattól van áthatva, hogy itt magárnak barátokat akar szerezni, és azt a nagy tervet, amelyet már 1919-ben kitervelt, végleg meg akarja alapozni és be akarja fejezni, akkor olyan engedmények nyújtására kell vállalkoznia, amelyek megértést és megelégedést szülnek. De ennek a szerződésnek a történetéből egy más konzekvenciát is le kell vonni és ez az, hogy a külügyi politikában és a külügyi hivatalban a régi ±5alplatz-i politikával végre szakítani kell és bele kell vinni a külpolitika irányi tásába a gazdaságpolitikai érzéket, mert a külpolitika gazdaságpolitika nélkül, a gazdasági kívánságok és szükségletek megértése nélkül értéktelen. Amig azonban a régi emberek a régi copf szerint fogják tárgyalni ezeket a szerződéseket, — amire klasszikus példa a francia— magyar szerződés — addig itt sem megértés, sem megnyugvás nem származhatik. Én azt hiszem, hogyha az igen t. kereskedelmi minister ur az ő bevált tárgyalási modorában vállalkozott volna és vállalkozik majd a jövőben e tárgyalások személyes vezetésére, sokkal többet fogunk tudni elérni, mint igy, amikor gyors tempóban akartak eredményeket felmutatni. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kíván szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Beck Lajos t. képviselőtársam felszólalásában rámutatott ugy azokra az előnyökre, mint azokra a hátrányokra,, amelyek a magyar—francia szerződésből előállanak. Én a mai napon ezek közül csak néhány aggályával kívánnék foglalkozni, mert hiszen a szerződés már a legközelebbi időben a nemzetgyűlés bizottságai előtt tárgyalásra kerül és ott alkalom lesz bőven beszélni minden szempontból ennek a szerződésnek előnyeiről és hátrányairól. T. képviselőtársamnak aggálya van különösen abban^ a tekintetben hogy minekünk ezen szerződés megkötésével nehézzé vált a helyzetünk, egyes más államokkal szemben, amely államokkal még a közeli időben tárgyalásokat kívánunk folytatni. Erre vonatkozólag