Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

 nemzetgyűlés 468. ülése 1925. Franciaország kivételével, nem volt befejezett Programm juk. Egyedül Franciaország volt az, mely az első pillanatban egy nagyszerűen kitervelt politikai koncepcióval lépett a porondra és hatalmas gyűrűbe kivánta foglalni mindazokat az államokat, amelyek a szétrepeszteti monarchia maradványaiból alakulván, szerinte itt diktálni vannak hivatva békét vagy háborút. Ezért tervezte ki azt a nagy gyűrűt, amelybe bele akarta foglalni egyrészt az ő patronátusa alatt létesitett kisentente-ot, másrészt azt^ a sok vér- és pénzáldozatba került Lengyelországot. Az ő álma azonban nem állott meg itt, végső szeme ennek a láncnak az a polgárivá vedlett Oroszország volna, amelyért hogy átalakuljon minél előbb, és belekapcsolódjék ebbe a programúiba, a francia politika minden lehetőt megtesz. Hogy útjába ne álljanak az olyan kis akadályok, mint Ausztria és Magyarország, feltétlenül politikai és gazdasági céljának tekintette ezeknek is bekapcsolását az ő nagy érdekszférájába, ha kell erőszakikai, ha lehet barátsággal és szép szóval. Anglia ezt szótlanul és ölbetett kézzel nézte. Megelőzték. És Franciaország ma is a keserű csalódások ellenére, annak ellenére, hogy látja, hogy Oroszország visszapolgáriasitása nem megy olyan könnyen, mint ahogy gondolta, nem hajlandó feladni azt a gondolatot, amely 1919 óta Közép- és KeletEurópa térképének ily módon való megrajzolásában nyilvánul. S miután politikailag ma előre menni e téren nem tud, gazdaságilag ragad meg minden alkalmat, hogy kereskedelmi szerződések és más előnyök juttatásával a maga érdekszférájába bekapcsolja ezeket az országokat. Ez a gazdaságpolitikai oka annak, hogy Franciaország erre a szerződésre ily-en jelentékeny súlyt helyezett. Ez az oka annak, hogy ők azzal az elhatározással jöttek már ide az első kivánsági lista megnagyobbitása után, hogyha törik, ha szakad, egész kivánsági listájukat keresztülviszik már csak azért is, hogy ezzel előnyben részesitsék azokat a régi szövetségeseiket, amelyek az ő politikai és gazdasági terveinek hűséges támogatói. Azt hiszem azonban, hogy a francia tárgyaló fél kettőt elfelejtett. Kiielejtette számadásából egyfelől Németországnak velünk való régi összeköttetését és óriási ipari fejlettségét, amely ma is rohamos lépésekben halad a békebeli nivó felé és elfelejtette azt, hogy a francia iparnak minden fejlődése ellenére is szinte elképzelhetetlen az, hogy a közeljövőben felvehesse a versenyt azzal a Németországgal, Cseh-Szlovákiával és Ausztriával, amely a magyar piacot évtizedek, ha nem egy évszázad óta ismeri, amely a magyar piacnak minden gyengeségét és minden erejét tudja és amely ennélfogva olyan óriási előnyben van az itt tapogatózó franciákkal szemben amely előnyt egykét év alatt nem lehet behozni. Hiszen akkor, amikor Németország a háború kitörése előtt 50 millió aranymárka értékű zongorát hozott be, Németországgal a francia zongorának ezen a téren felvenni akarni a versenyt az első időben igazán utópiának látszik. Aki azonban ismeri a francia diplomácia lélektanát, aki tudja, hogy a francia diplomaták nem csupán azok a sima és udvarias emberek, akik mint a francia nemzet reprezentánsai szerepelnek a nemzetei: előtt, hanem erős és szívós kitartással, nagy céltudatossággal és ha kell, rendkivüli erélylyel, sőt erőszakkal tudnak a maguk igazáért küzdeni, aki ezt tudja, az tudja azt is, hogy évi november hó 18-án, szerdám. 255 ezekkel a tárgyaló felekkel nem egyenrangú tárgyaló felek tárgyaltak a mi részünkről. Hiszen kétségtelen, hogy rendkivüli jelentőséggel bir, hogy mi kereskedelmi összeköttetésbe lépjünk Franciaországgal. Kétségtelen, hogy ennek messzemenő politikai és egyéb gazdasági kihatásai is lehetnek. Kétségtelen, hogy egy ilyen gyegébb, legyőzött állam nem tárgyalhat ugyanazon az alapon, vagy legalább is ugyanolyan tenorban a győztessel, a hatalmasabbal és erősebbel, de azért letenni a fegyvert annak tudatában, mert reméljük, hogy tudták, hogy ennek a fegyvernek letevése nem csupán Franciaországgal szemben fegyverletevés, de letevés mindazokkal az államokkal szemben, amelyek ezt a koncessziót, amelyet a franciáknak biztositunk, igénybe óhajtják venni, ennek a fegyvernek letevése olyan óriási horderejű jelentőséggel bir reánk nézve a sokkal fontosabb államokkal kötendő szerződések tárgyában, amelyen könnyen átsiklani még sem lehet. (Élénk helyeslés a középen.) Amikor a franciák az első kivánalmi listát előterjesztették, akkor aránylag igen szerény keretekben mozogtak s az a száz és egynéhány pont legalább nagyjában azokat a kérdéseket foglalta magában, amelyek Franciaországot valóban érdeklik. Amikor azonban a francia meghatalmazott a második és harmadik pótkérést is előterjesztette, ugyanakkor nyilvánvalóvá vált az a gazdaságpolitikai ok, amelyre előbb utaltam, hogy t. i. Franciaország itt nem a saját érdekeit, hanem közvetve a saját érdekeivel összefüggő és velünk szomszédos államok érdekeit Q

zolgálja. És ekkor követték el a mi tárgyaló feleink nézetem szerint a legnagyobb hibát, mert ugy, ahogy mindig ilyen nagyterjedelmü tárgyalásnál hetekre el szokták halasztani a tárgyalást, hogy azalatt részben maguk között, részben harmadik közvetítő felekkel megbeszéléseket folytassanak, a francia tárgyaló fél parancsoló sürgetésével szemben nem tudták megállani a sarat és nyolc nap alatt letárgyalták ezt az óriási komplexumot, amelyet más államokkal szemben hetekig és hónapokig szoktunk mérlegelni. Nem lett volna-e természetesebb a más országokkal való tárgyalások bevált receptje szerint, ha ebben az esetben is halasztást kértünk volna, s odafordultunk volna Franciaországnak azon diplomáciai képviselőihez, akikkel gazdasági és politikai kérdésekben más esetekben is tárgyaltunk, akik ismerik a francia nemzet iránt való tiszteletünket és azon óhajunkat, hogy velük megfelelő kereskedelmi szerződéseket kössünk és kértük volna fel őket arra, hogy a közvetitő szerepet ugy, mint más esetben és más államoknál igenis szokásban volt, vállalják el. Ez bizonyára az ellentétek elsimitására és az élek méltányos letompitására vezetett volna. Ehelyett azonhan, amint mondottam, erőszakolt tempóban megszakítás nélkül folyt tovább a tárgyalás, és megköttetett a szerződés, amelynek már az alapgondolata is nem az egyenlő elbánáson alapszik. Franciaország senkinek sem enged legtöbb kedvezményt és legritkább esetben ad generális tarifa-minimumot. Nekünk nem adta meg a minimális tarifát az egész vonalon, sőt csak igen kevés cikkre és akkor is csak szűk keretekre szabott módon. Ellenben tőlünk igenis megkövetelte viszonosság nélkül a legnagyobb kedvezményt. T. Nemzetgyűlés! A legjobb példája ennek a bor. A bornál kaptak a franciák 60 korona helyett 48 koronás tételt a legnagyobb kedvez-