Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-468
A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. évi november hó 18-án, szerdán, 251 olvasni. Ha a kormány az állam javára ezeket a felemelt adókat szedi és ezekben benfogialtatnak a betegápolási pótadók is, akkor, nézetem szerint, a kormánynak nincs joga ahhoz, — és erkölcsi tekintetekből emiatt emelek én kifogást — hogy az ezen feladatokkal járó terhek ellátását egyszerűen az önkormányzati körzetekre háritsa. Én azt gondolom, hogy sokkal helyesebb .volna, ha a közegészségügynek és a közjótékonyságnak ezeket a kérdéseit a kormány egyáltalában törvényhozási utón rendezné a mai helyzetnek megfelelően és gondoskodnék arról, hogy ezeket a költségeket, amelyek feltétlenül szocális és karitatív jelentőségűek is, az állam kellő módon fedezze. Nem tudom másként magyarázni, — meg kell mondanom őszintén — nem látok benne mást, mint a népszerűtlenség elől való menekülést, hogy ezekért a súlyos költségekért az önkormányzatokra szálljon a pótadók emelése miatt az adózók haragja. Ezek a feladatok mind állami feladatok. Az állam már 1898-ban elkötelezte magát ezeknek a kötelezettségeknek a vállalására, a kormány tehát helytelenül és törvényellenesen jár el, amikor most ezek alól a terhek alól az önkormányzati közületek rovására egyszerűen szabadulni kivan és teljesen bizonytalan helyzetet teremt. Ennélfogva nekem az a kívánságom, t. Nemzetgyűlés, méltóztassék ezt a kérdést törvényhozási utón sürgősen rendezni, mert én állitom azt, hogy a kormány kiadott rendelete a mai körülmények között úgysem vihető keresztül. Másfelől pedig méltóztassék ezt a rendeletet, amely ellen ugy törvényességi, mint más szempontokból súlyos kifogás merül fel, hatályon kivül helyezni. Csupán egy dologra hi vom még fel a pénzügyminister ur figyelmét. Âz is igazságtalan dolog, hogy a törvényhatóságokra történt szétosztásnál csakis a minister úrhoz lehet előterjesztést tenni, holott ilyenekre nézve a régebbi törvényekben is mindig megadatott az autonómiának az a joga, hogyha az arányt meg nem felelőleg állapították meg, akkor a közigazgatási biróság jogvédelmét vehette igénybe. (Heh'eslés bal felől.) Elnök: A pénzügy minister ur kivan szólani. Bud János népzügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! HaUjuk!) Röviden fogok válaszolni erre az interpellációra és különösen arra a részére fogok kiterjeszkedni, vájjon törvényes alapon áll-e ez a rendelet, vagy nem. Az igen t. képviselő ur hivatkozott arra, hoey az úgynevezett szanálási törvény értelmében a rendelet tulajdonképen kibocsátható nem volt. Én ezt is kénytelen vagyok tagadásba venni és pedig két okból. Elsősorban egészen helyesen méltóztatott idézni azt a szakaszt, amelynek alapján ki lehet bocsátani ilyen rendelkezést, azonban ez a szakasz a rendeletnek egyik részére vonatkozik, mig a többi része egy külön törvény alapján nyert rendezést, mert ha utána méltóztatik nézni, — nem tudom egész határozottan — vagy a költségvetési törvényben vagy egy másik törvényben van egy felhatalmazás a kormány részére, hogy ezt a kérdést a fennálló törvényektől eltérőleg is szabályozhatja. Tehát semmiféle alapon nem lehet kifogásolni, hogy ez a rendelet nem törvényes alapon bocsáttatott ki. Ami most már a kérdés érdemi részét illeti ha méltóztatik az egész szanálási törvényt tanulmányozni, ott egy probléma van, amely erősen kidomborodik és pedig az, hogy tulajdonképen helyesen jelöli meg az állami célokat, amelyek az államháztartás alapján rendezendők. Ez tette indokolttá azt is, hogy ezt a kérdést kikapcsoljuk az államháztartásból és a községek utján kivánjuk megoldani. Méltóztassék csak utánanézni, különösen az utóbbi évek gyakorlatának; meg lehet állapitani azt, hogy a kórházak tele voltak betegekkel és pedig olyan betegekkel, akiknek vagyoni viszonyai igenis megengedték volna, hogy fizessenek, ellenben a hatóságok lépten-nyomon kiállították a vagyontalansági bizonyítványt. Ilyen terhek elviselésére az állam a mostani időben és a mostani körülmények között semmiesetre sem képes. Hiábavaló volt minden intézkedés, ezzé szembeszállni nem lehetett. Ami az elmúlt időket illeti, megállapította az igen t. képviselő társam azt is, hogy volt egy idő, amikor szintén épen hasonló alapon rendeztetett ez a kérdés és mi tulajdonképen csak visszatértünk a régi időkre. Két részre osztom a problémát. Az első csoportba tartoznak azok a betegek, akik vagy gyógyíthatatlan betegek, vagy olyan betegségben szenvednek, amelyek aláássák az egészséget; ezek a venereás betegek stb. Ezek kezelését az állam továbbra is a maga feladatának tekinti, ezeknek költségeit ezentúl is vállalja és ezután is viseli. Ezeken kivül az úgynevezett incidentalis betegekről van szó, akik a kórházba kerülnek; ezeknek költségeit igenis kell, hogy a községek viseljék, amint a múltban is viselték. Ott a helyzet az volt, hogy mindig kutatták az illetők illetőségét, ellenben ennek mi volt az eredménye? Sohasem találták meg. Egyes községeket túlságosan megterheltek, másokat kevésbé, kellett tehát egy olyan megoldási módot találni, amellyel valamennyire igazságosan próbáljuk a kérdést megoldani. Egyetlen egy igazságos megoldás mutatkozott és pedig az. hogy bizonyos adók alapján kívánjuk a községekre kivetni ennek terheit. Elismerem, magam is koncedálom, hogy a mostani időkben ez a teher elég súlyos, de meg vagyok győződve arról, hogy ez a teher fokozatosan és erősen csökkenni fog, mert hiszen a községek meg fogják gondolni azt. hogy minden egyes esetben magukra vállalják a betegek költséereit, és tényleg csak olyan esetben fogják vállalni, amikor az illetők vagyoni és jövedelmi viszonyai feltétlenül a községkötelességévé teszi, hogy ezeket magukra vállalják. Nem fog ez a mai rendszer továbbra is érvényesülni, hogy boldog-boldogtalan az állam terhére vétette fel magát. Én tehát ezekből az indokokból lehetetlennek tartom ennek a rendeletnek visszavonását. Semmi szükségét nem látom annak, hogy a törvényhozás gondoskodjék e kérdés elintézéséről, mert a rendelet törvényes alapon áll. Még tovább megyek, a 33-as bizottság is letárgyalta a kérdést és ennek alapján kibocsátott rendelet törvényerejű rendelet. Ha pedig elhiszem, hogy lehetséges, hogy talán valami méltánytalanság érte egyik-másik törvényhatóságot az átalány megállapításánál nincs semmi akadálya annak, hogy ez revízió alá vétessék, mert hiszen tényleg nem volna helyes, ha egyik-másik törvényhatóság jogtalanul sújtatnék. Ezek voltak azok az indokok, amelyek a rendelet kibocsátását szükségessé tették. Kérem ezek alánján a válasz tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelöl,) 36*
