Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

234 A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. hiába tiltakoznak az ellen a megállapítás ellen, hogy ez tulajdonképen diktatórikus kormányzat. Amidőn azt mondottam, hogy a régi költségvetési viták alatt a ministeri székek valódi ministerekkel voltak megtömve, ezzel nem akartam valami cifrát mondani, csak a helyzetet jellemeztem. A „valódi" minister kifejezést az olyan ministerre értettem, aki egyrészt felelős az országgyűlésnek és ezt a felelősségét átérzi .... (Kun Béla : Van olyan !) régen volt, — másrészt pedig az olyan ministerre, akinek hatalma is van a maga akaratának végrehajtására. Ma a ministereknek nincs hatalmuk, a szakministerek a saját akaratukból még a legalárendeltebb aktát sem tudják elintézni. Tisztára Kun Béla vagy Mussolini módszere az, ahol van egy Duce és ennek vannak alárendelt ministerei és a Duce nélkül a világon semmit nem szabad és nem lehet nekik csinálniuk mindaddig, amig erre a Dúcétól az intést meg nem kapják. A diktatúra megnyilatkozik a bürokráciában, az igazságszolgáltatatásban, az adminisztrációban, közigazgatásban, az állami igazgatásnak minden részében. A bürokrácia ellenségesen áll a néppel szemben. Ha azt a sok panaszt, sok jajkiáltást, ami az országban a napnak minden órájában felhangzik, össze lehetne gyűjteni és idehozni, nem lehetne letenni a Ház asztalára, mert ehhez a Ház asztala kicsiny volna. Akármelyik területére megyünk is az állami igazgatásnak, akár ga?dasági, akár politikai, akár kulturális szempontból, mindenütt beleütközünk ezekbe a diktatórikus módszerekbe. Kezdjük talán ott, ahol Viczián képviselőtársunk kapcsolódott be a vitába. Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy egyik képviselőtársunk a vitában szép beszédetmondott, — az illető szociáldemokrata képviselő volt — olyan beszédet, amelyet a túlsó oldal is megtapsolt. Ha jól láttam, még a fajvédők is megtapsolták. Úgynevezett hazafias beszéd volt ez. Az illető képviselőtársunk egyrészt kipuhatolni akarta a hangulatot, másrészt pedig érzékeltetni akarta, hogy európai állapotok mellett az üldözött es sokat gyalázott szociáldemokrácia mit akarna és mire volna képes. Figyeltük a rezonanciát és másnap a kormánypárt kijelölte a maga soraiból Viczián István urat, aki elmondotta azt az emlékezetes beszédet, amely felelet volt a szociáldemokrata képviselők puhatolódzó beszédére. Méltóztatnak tudni, hogy ez a kinyújtott kéz leköpése ? fMalasits Géza: Nem először történik !) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezést használni. Ezért a kifejezéseért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. (Lendvai István: Faji kifejezés!) Propper Sándor: Méltóztatnak tudni, hogy az ilyen felelet milyen hatást vált ki ? Hogy az ilyen felelet után melyik az az iít, amelyen nekünk járnunk kell? Viczián István beszélt itt tehát, akit nem akarok ma itt jellemezni, már csak azért sem, mert nincsen jelen. Az, amit mondott, kifejezi a kormánypárt és a kormány egész szellemi készültségét. Az, amit Viczián mondott, az izzó, lobogó gyűlölet minden ellen, ami munkás. Ez a hivatalos álláspont, ez a kormány és a kormánypárt álláspontja, vezérlő motivuma, ilyen alapon járnak el és bánnak el a munkásokkal és a munkásintézményekkel, ilyen alapon birálják és méltányolják a magyar munkásságot. Hogy ez a rezonancia milyen hatást vált ki, azt méltóztassanak elképzelni. Viczián képviselő ur többek között azt mondotta, hogy mi fölöslegesen panaszoljuk a sajtószabadság, az egyesülési és gyülekezési szabadság hiányát, mert hiszen az meg van, az élő és létező valami. Sőt visszafordította a dolgot és azt mondotta, hogy vau szabadság, sajtószabadság és gyüévi november hó 18-án, szerdán. lekezési szabadság is, demokrácia is, csak éppen ottan nincs, ahol ő kereste: a szakszervezetekben. Ezt a kérdést előttem már mások is kimerítették és igy teljesen fölöslegesnek tartom, hogy ezzel vitába szálljak. Beszélnem kell azonban a sajtószabadságról és arról, amit Viczián képviselő ur ezzel kapcsolatban mondott, aki szerint annyira van sajtószabadság, hogy azzal vissza lehet élni, hiszen a magyar független biróság majdnem mindennap kénytelen súlyos büntetéseket kiszabni. Lássuk csak először egy kicsit az egyesülési és gyülekezési szabadságot. Nagyon örülök, hogy véletlenül a belügyminister ur soros ebben a félórában, mert legalább közvetlenül meghallja, hogy ezen a téren mik a panaszaink és mik a mondanivalóink. {Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem kell dicsérni !) Nem dicséretből mondom, csak azért, hogy tudomásul vegye, hiszen egészen bizonyos, hogy a naplót nem olvassák. Beszéljünk tehát az egyesülési és gyülekezési szabadságról. Nagyon szeretném, ha a belügyminister ur egyszerű igennel vagy nemmel felelne Viczián képviselő urnák erre a beállítására. Nagyon szeretném tudni, hogy a belügyminister ur igazolja-e Viczián képviselő urnák azt az állítását, amely szerint Magyarországon van egyesülési és gyülekezési szabadság. Az egyesülési és gyülekezési szabadság kritériuma az, hogy mindenki kivétel nélkül ott és akkor gyülekezzék vagy egyesüljön, amikor és ahol akar. Ilyen egyesülési és gyülekezési szabadság van a nyugati államokban és sajátságos, hogy ezek a nyugati államok nem omlottak össze ennek a közszabadságnak a súlya alatt, sőt gyarapodnak. Könnyen megállapítható, mint tagadhatatlan történelmi tény az, hogy a nagy összeomlásban azok az államok omlottak össze és vesztették a legtöbbet, amelyek megelőzően nem adták meg népeiknek ezt a jogot, ezt a szabadságot, amelyet a nyugati államok megadtak. Egész sereg kategóriának egyszerűen nem szabad szervezkedni. Nem szervezkedhetnek a vasutasok, a földmunkások, nem szervezkedhetnek kedvük szerint a közalkalmazottak, a városi alkalmazottak és egyéb kincstári alkalmazottak. Ezeknek vannak ugyan valami Kansz, Mansz, Fansz és hasonló nevű egyesületeik, — nem tudom pontosan, hogy hívják ezeket — ez azonban nem szervezkedési szabadság. Ha önök azt tartják, amit hirdetnek, és igaznak veszik, hogy a szocializmusnak Magyarországon nincsen talaja, tessék szabad teret engedni, hiszen ha nincsen talaja, akkor veszély sincsen. Tessék mindenkinek saját belátására bizni, hogy melyik világnézlet, vagy melyik politikai elv szerint akar elhelyezkedni. Vagy egyesülési szabagság az, amikor a munkásszervezeteknek még a legszűkebb végrehajtó bizottsági ülésére is betolakszik a titkosrendőr? Egyesülési szabadság-e az, amikor keserves fillérekből összehordott kis munkásotthonokat lepecsételnek és nem engedik be azokat, akik maguknak azt felépítették. Legutóbb vasárnap Békéscsabán voltam. A munkások építettek maguknak a város végén egy kis munkásotthont, amely kicsiny, szerény, két, alig néhány lépésnyi szobából áll. Az egyiket a belügyminister ur jóvoltából és rendeletére lepecsételték, és ez a pecsét ma is rajta van. Az ürügy az, hogy politizáltak a szakszervezetben, tehát azt le kell pecsételni, ki kell korbácsolni ezeket saját helyiségeikből. Ugyancsak ott láttam a szociáldemokrata párt végrehajtóbizottsági ülésén a detektívet, aki bemegy, leül, végigpipázza az ülést, utolsónak megy ki az ülésről és ő zárja be az ajtót. Ez az egye; sülés és gyülekezési szabadság. Vagy az-e az egyesülési szabadság, ami legutóbb velem történt meg Győrött ? A győri szo-