Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

230 A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. hogy nem tartanak közgyűlést és ez igaz! Sütő József : Honnan igazolja ezt ? — Viczián István : Beigazoltam az alapszabályokkal, amelyeket felolvastam! — Esztergályos János : Összetéveszti a filagóriát az allegóriával!) A szociáldemokrata párt, amely ugy van beállitva a közvélemény előtt, mint egy defetista, hazaáruló párt, már régtől fogva, esztendők óta s azóta állandóan megállás és megszakítás nélkül teljesiti a maga kötelességét. Természetes, hogy ezt a kötelességteljesitést nem abban látja, hogy együtt kiabáljon a többi kiabálókkal, hogy beálljon a frázist hajszoló és hajtogató orehestrumba. Nem, nem ebben látja. Jelszavakat mi tőlünk nem fognak hallani. (Putnoky Móric : Dehogy nem ! Egyebet sem hallunk, csak azt!) Legfeljebb önök minősitik szubjektív szempontból annak, de ez nem az. Mi nem fogunk jelszavakat hangoztatni és közben kimenni Bernbe aláírni a békeszerződést. Nem fogunk kiállani a világ fórumára és a magyar kisebbségeknek igazságot követelni akkor, amikor tudjuk, hogy az országban itt benn magyar véreinket elnyomják. (Viczián István : A szakszervezetekben! — Horváth Zoltán : És közben Ouzával fraternizálnak!) Erre a hipokrita munkára a szociáldemokrácia sohasem lesz kapható, ezt az álhazafias álszenteskedést tőlünk megkapni valóban nem fogják. Ha komoly munkáról van szó, a szociáldemokrata párt ott volt, ott van és ott lesz. És ne hangsúlyozzák önök, t. túlsó oldal, hogy önök végzik a konstruktiv munkát. Az, hogy önök a kormány minden ténykedésére kritika nélkül rácsapják a bélyeget, nem konstruktiv munka. Később majd számokkal fogom igazolni annak a munkának lehetetlenségét és kártékony voltát, amelyet önök végeznek. Erre a munkára — önöknek teljesen igazuk van —- bennünket megkapni sohasem fognak. Nekünk megvan a mi politikai koncepciónk. Nem a szocialista programúiról beszélek most, hanem egy olyan átmeneti koncepcióról, amelyre ennek az országnak szüksége van. Tessék tudomásul venni, majd később rá fognak jönni arra, hogy e nélkül a koncepció nélkül az országot talpraállitani nem fogják. Mert sem álhazafias frázisokkal, sem gyermekes leventébkedésekkel, sem fapuskákkal, sem hasonló egyebekkel országot még nem építettek fel. Az országépitéshez munka kell, az ország épitéséhez produktivitás kell, az ország építéséhez az keli, hogy a túlsó oldalról nyilvánuljon meg valóságban az a hazafias szellem, amelyet szóval hirdetnek, tettekben azonban nem látunk sehol. Önök tőlünk, dolgozó tömegektől reklamálják az áldozatkészséget. (Viczián István : Ugyan mit dolgozik ön!) Mozikat nem rekvirálok! Gyerünk azzal az áldozatkészséggel, t. uraim, kezdődjék meg a társadalmi piramis csúcsán, amelyre néhány képviselőtársam már hivatkozott, és azután folvtatódjék. Kezdjék meg talán az ezerholdas urak, mutassák meg, mi az, ami az ő hazaíiasságukban valódi, mutassák meg, mi az az áldozatkészség, amellyel az ország segítségére akarnak sietni, mutassák meg csengő pengőben és ne pengő javaslatokban. (Horváth Zoltán : Hol vannak a Széchenyiek!) A történelem folyamán láttunk már felbuzdulásokat, láttunk kisikamlásokat, láttunk áldozatkészséget, sok mindent láttunk, de — ne tessék - haragudni a kijelentésért, — olyan üres. semmitmondó frázisokkal kibékült uralmat, mint ez a mai, amely mögött nincs semmi, sem hazafiság, sem áldozatkészség, még nem látott a magyar történelem. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarország dolgozó népe meghozta a maga áldozatát, attól a perctől kezdve, amikor beöltöztették és katonának elvitték, amikor itthagyott mindent, multat, jelent, családot, gyermeket, exiszévi november hó 18-án, szerdán. tenciát és elvitte életét és amikor a nép egy része itthon maradt és dolgozni bement a gyárakba ahova férfi nem jutott, asszony pótolta. Csodákat műveltek és dolgoztak úgy-, hogy számtalan hadiparancs dicsőitette ezt a munkát. (Baticz Gyula: Rongyosan, éhesen!) S folytatták az áldozatkészséget és az áldozathozatalt a forradalom napjaiban, amikor az éhes, rongyos proletár puskával a vállán állt kint a Váczi-uton, a Kőbányai-utón, Kispesten, Pesterzsébeten, minden gyári negyedben és a Lumpenproletariat ellen védelmezte a közvagyont. Mondhatnám, Magyarország dolgozó népének élete a háború megindításától kezdve egészen a niai napig, amikor a többségi párt jóvoltából a vádlottak padján ül, az áldozathozatalok láncolata volt. És kívánják tőle tovább is az áldozathozatalt adófizetésekben, lemondásokban, rongyoskodásokban, az életszínvonal leszállításában. (Viczián István : Minden munkásra tízezer koronát róttak ki a Népszava javára ! — Esztergályos János : Öreg mozi-communard ! — Rupert Rezső : MoziSzamuelli !) Elnök : Rupert képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani! Propper Sándor: Mit méltóztatnak még akarni Magyarország dolgozó népétől! Ha volna önökben vitatkozó készség és bátorság és felállanának és vitába szállanának a tényekkel és az érvekkel, mintha hallanám, mikor azt mondják : igen, a munkásosztály, az ellen nekünk nincs kifogásunk, az nekünk testvérünk. Hanem a vezetők! Azok ellen van kifogásunk. Ez ép olyan frázis, mint a többi. Belőle született, belőle táplálkozik, semmi komolyabb alapja nincs, mert ha a vezetőket történetesen és véletlenül nem Vanczák Jánosnak vagy Peidl Gyulának, Propper Sándornak és egyebeknek hivnák, hanem egészen másként, az önök formulája akkor sem változnék meg. Mert azokra, akik az elnyomott nép hangján beszélnek önökhöz, akik az elnyomott nép részére követelik önöktől a jogot, a szabadságot, a kenyeret, önök mindig rámondották ezer esztendő óta, hogy izgatók és felforgatók és rájuk fogják mondani mindaddig, amíg ehhez hatalmuk lesz. (Rupert Rezzo : Széchenyire is azt mondották ! Parasztbolondítónak hivták!) Én már kifejeztem itt a nemzetgyűlésen is és kínt a fórumon is : méltóztassanak nekünk garanciákat adni, hogy Magyarország dolgozó népét hozzájuttatják ahhoz, amire ezer esztendő óta vár és akkor mi félrevonulunk. (Mándy Sámuel : Mi az I) Majd el fogom mondani! (Baticz Gyula: Tehát nem is tudják!) Ha az ország dolgozó népének és az az ország dolgozó népe boldogulásának, a kormányzat nagy keresztény nemzeti jószíve megnyilatkozásának nincs más akadálya, mint ez a 24 tagú parlamenti frakció, tessék megmondani, tessék garanciákat adni s a következő félórában nem vagyunk itt és boldogan fogjuk nézni, hogy önök Magyarország dolgozó népén hogyan fognak segiteni. Ezer esztendő telt el Magyarország fennállása óta. A parlamenti frakció és a szociáldemokrácia egészen ujak. A parlamenti frakció negyedik esztendős, — mert hiszen azelőtt a munkásképviselők számára nem volt bejárat a parlamentbe — a szociáldemokrácia pedig talán harminc esztendős. Marad tehát 970 egész esztendő. Uraim, mit csináltak önök 970 esztendő alatt a dolgozó magyar nép javára? (Sütő József: Kizsarolták!) Volt parlament, volt úgynevezett szabadelvű korszak és visszamenőleg volt jóindulatú diktatúra, József császár részéről, volt rendi képviselet, volt tehát országgyűlés. Tessék nekem felsorolni, méltóztassék engem meggyőzni arról, hogy a szociáldemokrácia nem létezése alatt és parlamenti képviselete távoliétében mit alkottak önök Magyar-