Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

Á nemzetgyűlés 468. illése 1925. fel magát biróul, kimondja a végső és megfellebbezhetetlen Ítéletet a szociáldemokrácia felett, az októberi forradalom felett és minden felett, ami a reakciós uralommal valamiképen ellentétben van. Az én szememben és a mi szemünkben a legsúlyosabban groteszk ez a látvány, mert mi nem felületesen birálunk és szemlélődünk és főképen nem Ítélünk olyan elhamarkodottan, mint ahogy azt a t. többségi párt és a párt baloldali szárnya a fajvédő szárny cselekszi. Erre csak rámutattam. Csak egyetlenegy kijelentést akarok tenni Lehner Lendvai képviselő ur szavaira, amennyiben arra a közbeszólásra, hogy Cuzával barátkozik, korcsmai gorombasággal felelt. Ez a kérdés olyan kérdés, amelyet nem lehet korcsmai gorombasággal elintézni. Tény az, hogy Lendvai Lehner képviselő ur ahhoz a politikai csoporthoz tartozik, amelynek tagjai közül egyik képviselőtársunk igenis Budapesten Cuzával, Magyarország ellenségével fraternizált s ha Magyarországon egészséges közszellem volna, ennek a csoportnak egyetlen tagja addig a nemzetgyűlésben fel nem állhatna, amig a Cuza-ügyet a maga módja és rendje szerint el nem intézte. (Forster Elek: Lendvai szakitott evvel a csoporttal !) Ez a válaszom arra a korcsmai hangra, amellyel közbeszólásomra a Cuza-üggyel kapcsolatban LendvaiLehner képviselő ur nekem válaszolt. Miért mondtam én azt, hogy a többségi párt részéről ez a szellemi együttélés a fajvédőkkei hypokrata álszenteskedés 1 Ennek a kormánynak — ha jól emlékszem egészen tragikus haláláig — tagja volt nagyatádi Szabó István, aki tagja volt az októberi forradalmi kormányoknak is egészen az októberi kormányok haláláig. Hypokritaság az, ha az itt ülő, ministeri méltóságra emelt egységespárti képviselő és minister annak ellenére, hogy vele együtt kormányozott, meg akarja bélyegezni azt a rendszert, amelyben ott volt nagyatádi Szabó István, ott volt Mayer János képviselő ur és minister ur is. Ott volt, ahol nagyatádi Szabó István volt. Ha tehát az elnök arról a tábláról azt a nevezetes szót levakartatta és a történelmi hűségnek megfelelő másik szóval helyettesitette, ezzel magát az egységespártot mentette meg attól, hogy önmagát megbélyegezze és meggyalázza. A forradalomnak, nekünk, a baloldali demokratikus pártoknak az elnök ur nem tett szivességet, mert az, ami a táblán be van vésve, legyen az a szó akár »rémuralom«, akár »forradalom«, magának a kérdésnek a lényegét nem dönti el. Nem ez a korszak és nem ennek a korszaknak elfogult férfiai fognak ítélkezni afelett, hogy 1918 október 30-tól és visszamenőleg 1914 július 28-tól az összeomlásokon és a forradalmakon keresztül mi történt. Ez a történelmi igazságszolgáltatás dolga, amit semmiesetre sem intézhet el tárgyilagosan egy rákövetkező másik forradalom, A legkevesebb, amivel a Nemzetgyűlés túlsó oldala októbernek tartozik, — nemcsak azért, mert két aktív forradalmárt átvett m misternek, nemcsak azért, mert 30 forradalmi főispán ül odaát a kormánypárti padokban, hanem a történelmi etika és a politikai tisztesség parancsai szerint is — hogy ennek a korszaknak megítélését bízzák másokra, olyanokra, akiket párturalmi elfogultság nem vezet az ítélet megszövegezésében. Ide vagdossák a fejünkhöz például csonka Magyarországot. Ha jól emlékszem, akkor, amikor a trianoni békeszerződést aláírták, a szociáldemokrata párt a Nemzetgyűlésnek nem volt tagja, tehát nem is részes a trianoni szerződés létrejöttében. Nem volt tagja a Nemzetgyűlésnek, csak kívülről szemlélhette az eseményeket, ellenben ugyanaz a párt, amely ma uralmon van, fogadta el azokat a békeföltételeket, amelyeket az évi november hó 18-án, szerdán. 227 októberi forradalmi kormány utálattal visszautasított. (Sütő József : Ez a történelmi igaz-^ ság ! — Kun Béla: Ezt nem lehet letagadni! Ez* így van !) Az októberi kormány, amikor kiirta a választásokat, azért irta ki olyan későn, és azért nem jutott el a választásokig, a maga nemzetgyűlésének összeüléséig, mert az volt az álláspontja, hogy csak akkor választat, ha egész Magyarországon választathat (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) és diplomáciai lépéseket tett, hogy az entente a fegyverszünet tartama alatt engedje meg, hogy az októberi kormány a választásokat az egész ország területén megejthesse. Ha az októberi kormány nem foglalta volna el ezt a hiperhazafias álláspontot, ha oly könnyen le tudta volna nyelni a trianoni békeszerződést, a. megcsonkított határokat, mint amilyen könnyű lélekkel lenyelte a keresztény és nemzeti egyesülés pártja, akkor, azt hiszem, az októberi forradalom talán meg is maradhatott volna. Bántják Károlyi Mihályt. Az ő rovására írják ezt a történelmi csuszamlást. (Kállay Tamás : Az egy elsőrangú disznó volt ! — Sütő József : Micsoda hang ! — Kállay Tamás : Én igazán megbecsülök mindenkit az országban, ezt elmondhatja mindenki ! De őt egészen disznónak tartom ! — Peidl Gyula : Tisztességes ember és különb, mint sokan a maiak közül !) Itt megint figyelmeztetnem kell arra. hogy ne méltóztassanak elhamarkodottan ítélni. (Esztergályos János : Ez a hang ! — Kállay Tamás : Mondtam valaha arra az oldalra bántó szót ? — Esztergályos János : De ez a hang ! — Kállay Tamás : Károlyival szemben nincs elég bántó hang !) Elnök : Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Propper Sándor : Bátorkodom figyelmeztetni a többséget és a többség baloldali szárnyát, a szélső reakciót arra, hogy nem szabad elhamarkodottan Ítélni, (Kállay Tamás : Csak már nincs országunk !) mert a történelem tanulsága az, hogy a gyors ítéleteket nem akceptálja. Magyar országgyűlések már ítélkeztek férfiak felett ; ítélkeztek II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos felett, Ítélkeztek törvénnyel és elhamarkodottan, (Peidl Gyula : És szolgalelküségből !) és egy későbbi tisztult kor ezt az ítéletet revízió alá vette és a maga Ítéletében épen az ellenkezőjét mondta ki annak, mint amit az elhamarkodott ítéletet tartalmazott. Ebben a pillanatban talán furcsán hangzik és az önök szempontjából talán kifogásolható, ha én Károlyi Mihályt Rákóczi Ferenchez és Kossuth Lajoshoz hasonlítom. De épen ennek a történelmi analógiának lehetősége mutatja azt, hogy jöhet és jön még egy kor, amely a Károlyi-korszakot és Károlyi Mihály tiszteletreméltó személyét egészen másként fogja bírálni, mint ahogyan napjainkban azok, akiknek érdeke ezt megköveteli, bírálják. (Kállay Tamás : Igazán nem érdekem semmilyen irányban sem, hogy kritikát mondjak ! — Fráter Pál : Nézze meg az amerikai sajtót, mit írnak róla ! — Peidl Gyula : Tisztességes ember volt és ma is az ! — Fráter Pál : Amerikában nagyon megbecsülik ! — Kállay Tamás : Akkor jöjjön haza, ha becsületes ember! — Peidl Gyula: Pribékek közé nem jöhet! — Kállay Tamás : Nem lehet Peidl Gyulának igy beszélni Magyarország mai közállapotairól ! — Sütő József : Nézze meg a mai ítéletet! 500.000 koronára ítélik a bombavetőket! Szégyene az országnak! — Saly Endre : Ma mentettek fel többszörös gyilkost!) Elnök: Csendet kérek! Propper Sánior: Ha az urak odaátról tárgyilagosan akarnak ítélni, akkor méltóztassanak 33*