Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. befektetést igényel, — ha amerikait akar telepi- I teni, legalább 20 millió korona, hazainál 8—10 millió koronát, — erre a szegény nép nem képes, tehát szükség volna ezen a vidéken más művelési ágat meghonosítani. Történt kisérlet a Balaton vidékén kipusztult szőlőművelés helyett a dohánytermesztésre. Ezek a kisérletek nagyszerűen beváltak, és ezért a földmivelésügyi minister urat arra kérem, hogy szakközegeivel vizsgáltassa felül a helyzetet, tétessen magának jelentést, és^ ha a jövő évben be tud rendezkedni ez a népesség a dohánykertészetre, akkor az ő tanulékonysága és szorgalma folytán minden garancia meg van arra, hogy a filloxera által elpusztított szőlővidéken a dohánytermesztést az ország közgazdasága javára fogják gyakorolni. Hogy milyen szomorú képe van __ az adófizetésnek künn vidéken, (Propper Sándor : Hát még Budapesten !) erre nézve legyen szabad elmondanom, hogy Zala vármegye 455 községe közül, amelyekbén békében soha 10—12°/o-nál több adóhátralék nem mutatkozott, Zala vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésen a pénzügyigazgató 407 községben kérte az árverés elrendelését. A közigazgatási bizottság ezt természetesen megtagadta és határozata ellen most fellebbezés adatott be. Ez olyan szomorú kép, amelyet nem kell tovább fejtegetni, és ebből látom a kisgazdatársadalom szomorú helyzetét, amely pedig az adófizetők legnagyobb részét teszi. Látom ezt még abból a körülményből is — mint egy vidéki pénzintézet vezetője, — hogy az a kisgazda, akinek a háború után már nem volt adóssága, akinek 1922. év elején teljesen megszűnt minden váltótartozása és jelzálogtartozása, ma már egy kis intézetnél több mint 5 milliárddal tartozik, amely 870 váltóval van kivéve. Ebből láthatjuk, hogy miiyen gazdasági állapotok lehetnek vidéken. Itt sürgősen kell tehát cselekedni és a kormánynak minden erővel azon kell lennie, hogy ezeket a kisgazdákat megmentse attól az eladósodástól, amelybe a háború előtt kerültek. Épen a napokban járt nálam egy küldöttség, amelynek tagjai behozták adóiveiket. Láttam egy adóivet, amellyel két és fél katasztrális hold tulajdonosa igazolta, hogy ő állami, községi és megyei adó cimén 714.000 koronát fizet. Azt kérdezem, miből tudja azt az a szegény kisgazda kitermelni 1 — (Eőri-Szabó Dezső : Törpebirtokos !) Mondjuk, az uradalomban megkeres 4—5 métermázsa búzát, a földecskéjén annyit termel, hogy 3—4 tagú családját fentarthatja (EőriSzabó Dezső: De csak kenyérrel !) kenyérrel, van két kis tehene is és talán kifej annyit, hogy ebből a megélhetéshez legszükségesebb dolgokat be tudja szerezni. (Eőri-Szabó Dezső: Két tehenet nem tud tartani !) De miből fizesse most már adóját az a szegény ember, akinek nincs alkalma arra, hogy napszám által valamit javitson helyzetén? Ugyanez a helyzete a kisiparosnak. A kisiparos, akinek élete annyira szorosan összefügg a kisgazdáéval, mert tulaj donképen a kisgazdákból kerül ki vásárlóközönsége, ugyanebbe a szomorú helyzetbe jutott, és ez még fokozódik azáltal, hogy most a forgalmi adónak átalányban való kivetésénél az ő helyzetét tekintetbe sem vették, hanem a budapesti séma szerint, amelyet a budapesti szakegyesületek készítettek a budapesti kisiparosok részére, ráhúzzák az átalányt a vidéki kisiparosra is, és ahelyett, hogy a forgalmi adónak 3°/o-ról 2%-ra való enyhítése valamivel jobban kihúzta volna, a közterhek alól, kivetettek rá háromszor, négyszer, sőt hétszer annyi adót, mint amennyi legmagasabb havi forgalmi adója volt, és kivetették ezt visszamenően július 1-éig. Ez ellen rekurráltak a kisiparosok, de tekintetbe sem vették az ő fellebbezésüket és most már \vi november hó i8-án, szerdán. 223 pl. Keszthely városában 287 végrehajtási rendelkezést adtak ki. Csak azt várom, mikor perdül meg a dob, hogy felhozzam a kisiparosokat és segítséget kérjünk. Nem vették tekintetbe itt azt, hogy a vidéki kisiparos egészen más helyzetben van, mint a budapesti. A budapesti kisiparos ugyanis talán el van foglalva egész éven át, a vidéki kisiparos ellenben csak időszaki munkát végez és igy teljesen lehetetlenség és lelketlenség ilyen adóval való megterhelése. Méltányolom a pénzügyminister ur nagy munkásságát és azt a szilárd elhatározását, hogy bizonyos dolgokban még akkor sem enged, ha minden oldalról támadják Ilyen, volt a tisztviselői státus és fizetésrendezés. Ő látta, hogy a költségvetés felborulna, ha engedne azokban a pontokban, amelyeket magának a tisztviselői státusrendezésnél kitűzött. Nagyon örülök, hogy a minister urnák itt következetes eljárásáért köszönetet mondhatok. Ellenkezően áll azonban a dolog azzal a javaslattal, amelyet a minister ur mint valorizációs törvényjavaslatot beterjesztett, amelyben egyszerűen kimondja, hogy államadósságokat nem valorizál. Mert annyit kijelenthetek itt az ország szine előtt, hogy addig Magyarországon bizalom a kormányzat iránt és a pénzügyi rendszer iránt nem lesz, amig annak a sok árvának és nyomorultnak könnyeit le nem törli. (Eőri-Szabó Dezső: Ugy van ! Ugy van l) akik tisztán hazafiasságból adták utolsó fillérüket a haza oltárára. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Addig a miniszter ur a valorizációs javaslatot ide nem hozhatja, amig ezt abban bele nem veszi, különben vegye le inkább az egész valorizációt a napirendről. (Eőri-Szabó Dezső: Remélem, pártod nevében beszélsz! — Zaj.) Nem tartozom párthoz. (Rothenstein Mór: De a költségvetést megszavazza! — Egy hang a szélsőbaloldalon ; Akkor kár panaszkodni! — EőriSzabó Dezső : Miért támogatod a kormányt V Én megmondani kívánom, amit javítani valónak tartok és azt hiszem, hogy mint képviselőnek ehhez jogom van. Ha nem tartozom is párthoz, a kormány iránt bizalommal viseltetem. Ez az egyéni felfogásom és meggyőződésem. Mindenkor megtettem, és most is kötelességemnek tartom megtenni, hogy a Balatonnal foglalkozzam, mert a nemzetgyűlésen talán Gaal Gaston képviselőtársam kivételével nincs egyetlen képviselőtársam sem, aki a Balaton vidékét ugy ismerné, mint ahogy én ismerem. (Halljuk ! Halljuk !) Amikor a Balatonról beszélek, elsősorban az idegenforgalmat akarom a Balaton körül is és az országban általában megvédeni. Az idegenforgalom érdekében mindent el kell követnünk, mert ez a nagy kincsünk, a Balaton olyan közgazdasági tényező, amelynek kihasználása az ottani lakosságnak direkte, az egész országnak pedig, indirekte óriási jövedelmet jelent. De mit látunk mi, akik foglalkozunk az idegenforgalom kérdésével ? Nem kapunk elegendő támogatást a hatóságok és az állami közegek részéről. Nem tapasztalunk előzékenységet az idegenek iránt, sőt Magyarországon mintha el akarnák innen rettenteni azt az idegent, aki ide jön. Rá akarok utalni Hegedűs Lórántnak a Pesti Hirlap multheti számában megjelent cikkére, amelyben élénken kifigurázza, hogy Magyarországon hogyan fogadják az idegent. (Propper Sándor: Igaza is van ! Lepedőnagyságu kérdőiveket kell kitölteni !) A múlt nyáron módomban volt külföldön utazni és láttam, hogy ott milyen előzékenységgel fogadják azt az embert, aki ottani fürdőre utazik. (Malasits Géza: Nem is szuronyos csendőrrel, az bizonyos !) Egyáltalában nem molesztálják olyan dolgokkal az idegent, mint nálunk, ha az ország