Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

A nemzetgyűlés 467. illése 1925. mégis helytállók. — (Br. Petricsevich-Horváth Emil : Egy 100%-os rokkant tiszt havi 3 millió koronát kap, ez pedig épen elég az állam fizetőképességére való tekintettel ! — Kuna P. András : Hátha még Kun Béláék ki nem rabolták volna az országot ! — Horváth Zoltán : Hátha még a Bankgassei milliók meglennének ! — Kuna P. András : Horváth Zoltán is odaadja a magáét a rokkantaknak, Kiss Menyhért is odaadja !) Elnök : Kérem Kuna P. András képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Kiss Menyhért : Nem hajtották végre a rendeletet!) Kérem Kiss Menyhért képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni! Peidl Gyula : Azt hiszem, előfordult már a népjóléti minister ur praxisa alatt, hogy egy rendeletet kiadott és másfél esztendő múlva is voltak, akik nem kapták meg a járulékot. (Kiss Menyhért : Igaz! Adataink vannak rá!) Denikve, az én adataim a következők — és én ezektől ebben a pillanatban nem térhetek el. Az árvákra nézve a következő a helyzet, és különösen ez érdekel ebben a pillanatban és abban a vonatkozásban, amelyben én most foglalkozni kívánok a kérdéssel. Vannak természetesen különböző árvák. A hadirokkant gyermekének nevelési járuléka a saját járulékának Vio-e, de legalább 72.000 korona egy évre. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért: Hát meg lehet élni belőle ?) Eszerint egy 100 %-os legénységbeli árvája 600.000, az altiszté 900.00U, a tiszté 1,200.000 koronát kap. (Szabó Imre : Ebből lehet árvát nevelni ? — Zaj.) A hadiözvegyek gyermekeinek fizetendő nevelési járulék az özvegy járulékának Vs-e, vagyis eszerint egy legénységbeli árvája kap évi 96.000, egy altiszté 168.000, egy tiszté 216.000 koronát, egy legénységbeli és egy altiszt teljesen árva gyermeke évi 480.000 koronát, egy tiszt árvája pedig 840.000 koronát. Az ilyen különböző kategóriájú árvák száma 196.426. Ha tehát az egész 145 milliárd koronát, amely rendelkezésre áll, csak az árváknak adnánk, akkor egy árvára esne 740.335 korona. Ezekkel a számokkal azért voltam bátor untatni önöket, mert megragadta figyelmemet a népjóléti ministerium költségvetésének 18. rovata, amely ugyancsak árvák ellátásáról szól a következőképen (olvassa) : »Tartásdíjak a háborúban elesettek árvái részére. Az 1924/25. évre megállapittatott 11.007,500.000, az 1925/26. évre előirányoztalak 11.051,100.000, az 1925/26. évre tehát több 43,600.000 koronával.« Ezután következik egy kis indokolásszerü magyarázat, amely igy szól (olvassa) : »A felvett összeg a társadalmi egyesületek, szerzetesrendek, valamint magánosok által fentartott intézetekben elhelyezett mintegy 1600 hadiárva, után vállalt tartásdíj, valamint a magánosok gondozásában álló 1000 hadiárva után fizetendő tartásdíj-segély fedezésére szolgál. A szükséglet emelkedését a még állami gondozáson kivül álló, intézeti ellátást kérő, igényjogosult hadiárvák létszámának emelkedése okozza.« Első pillanatra nagynak tűnt fel ez az összeg szemben a kitüntetett árvák számával, de amikor azután megvizsgáltam a dolgot, kitűnt, hogy az előbb említett teljesen árva gyermekeknek fizetett 480.000, a tiszti árváknak fizetett 840.000 korona évi segéllyel szemben, ebből a 11 milliárdból egy ilyen árva eltartására évi 4.250,427 korona esik. (Kiss Menyhért: Óriási! Miért nem adják ugyanazt az összeget az otthon maradt árváknak 1) Ez azt jelenti, hogy egy ilyen árva hatszor annyiba kerül, mint egy teljesen árva, tehát apátlananyátlan árva, 19 és félszer annyiba, mint egy tiszti hadiözvegy árvája, és hétszer annyiba, mint egy 100%-os tehetetlen hadirokkant árvája, (Kiss Menyhért : Ez aztán gazdálkodás ! ) évi november hó 17-én, kedden. 19§ | így állván a dolog, önkéntelenül felmerül a J kérdés, hol van ennek a magyarázata ? Mik azok ; a társadalmi egyesületek, szerzetes rendek, valaI mint magánosok által fentartott intézetek, ame! lyeknek a kormányzat tud 4 és V* millió koronát I fizetni árvánkint, amikor 190.000 másik árvának j igazán csak morzsákat, 100 000 — 200.000, meg j 300.000 koronákat fizet évenként 1 A költségvetés kérdése politikai bizalom ; kérdése, amelynél fogva én a költségvetést nem | fogom megszavazni, de ezen túlmenöleg ki kell I jelentenem, hogy amig egészen megfelelő és | pontos felvilágosítást nem kapok, — nem hiszem, | hogy kielégítő felvilágosítást kaphassak —, ezért a megkülönböztetésért a legsúlyosabb gyanúval vagyok eltelve. (Kuna P. András: Az a legkönnyebb, mindig gyanúsítani!) Van annál könynyebb is, de jóizlésem tiltja, hogy ezt Kuna P. képviselőtársamnak megmondjam, különben is jobban tudja mint én. A költségvetés összesitéséből az tűnik ki, hogy a kiadások végösszege 8342 milliárd, ezzel szemben a személyi járandóságok 2797 milliárd, nyugellátások 1059 milliárd, dologi és egyéb ki' adások 2700 milliárd, beruházások 174 milliárd, az állami adósságok szükséglete 1026 miJlió, békeszerződési terhek 116 millió és igy tovább. A hangsúly itt a személyi járandóságok, valamint a nyugellátások tételén van, amely valamivel több, mint 3'75 milliárd, ezzel szemben a dologi kiadások címe alatt 2711 milliárd szerepel. Az én kimutatásom, amennyire sikerült összeböngészni a meglehetősen komplikált költségvetési füzetekből, valahogyan egészen mást mutat. Megmondom, az vezetett erre a böngészgetésre, hogy a dologi kiadások címe alatt láttam egész sereg tételt, amelyek nem dologi kiadások, hanem különböző címeken személyi kiadások és azért, ha nem is magam csináltam, de csináltattam összeállítást a költségvetés egyes füzeteiből az igazi személyi kiadások összegeiről és akkor a következő képet nyertem. Személyi kiadások — ezen a címen kimutatva — az üzemi kiadásokkal együtt 4640 milliárd, kiküldetési és átköltözködési díjak 224 milliárd, vasúti kedvezmények váltsága 59 milliárd, nyugdíjak összege 1794 milliárd, úgyhogy ezeknek a valóságos személyi kiadásoknak összege 6718 milliárd, ami az összes kiadásoknak nyolcvan százaléka. Ezenkívül azután, ha az állami adósságokra és békeszerződésbeli terhekre kivetett 1142 milliárdot levonjuk, 481 milliárd marad beruházásokra és valóságos dologi kiadásokra, úgyhogy azt kell mondanom, hogy a kormány maga is valahogyan érezhette ezeknek a számadatoknak tarthatatlanságát és azért próbálta megfelelő garnirozásban a személyi kiadások egy részét a dologi kiadások között felsorolni. Azt gondolom azonban, ^ hogy könyvelési technikai szempontból ilyet mégsem lehet csinálni, mert nyilvánvaló, hogy az ország nem állhat meg, ha állandóan bevételeinek 80%-át személyi járandóságokra fordítja. Ez ujjmutatás a kormány és a Nemzetgyűlés részére is, hogy bármilyen fájdalmas legyen a kérdés, az ország fennállása érdekében, az adózók elpusztulását megakadályozandó, megfelelő megoldást kell találni, mert hogy az állami adóhozadékoknak 80 %-a személyi járandóságokra f ordittassék, ez állandóan, azt hiszem, egészen tarthatatlannak fog bizonyulni. Nem tartozom azok közé, akik mindent az államtól várnak, de azt kell mondanom, hogy csak ilyen körülmények között lehetséges azután, hogy beruházásokra az államnak csupán 174 milliárd álljon rendelkezésére. Ilyen körülmények és különösen a mai viszonyok között, mikor a gazdasági élet ájultan hever nagyrészben a szanálás porondján, ez mindenesetre kevés még annak