Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

196 A nemzetgyűlés 467. ülése 1925, figyelembevétele mellett is, hogy a kcrmáíiy legalább is ígéri, hogy más oldalról, a külföldi kölcsönből beruházásokat fog eszközölni. Végül egypár szóval meg kell emlékeznem még a státusrendezésről is. En megértem valahogyan, hogy a mai gazdasági viszonyok, a mai tőkés gazdálkodás közepette nem igen lehet elvárni az ilyen státusrendezésnél, a fizetések megállapításánál a progressziv kulcsot, mert ez azt jelentené, hogy százalékban is, de esetleg fix összegben is magasabb volna a fizetés javitása, — tehát nem a fizetése, hanem a fizetés javítása, — az alacsonyabb rangú tisztviselőnek, alkalmazottnak, mint magasrangu állami tisztviselőnek, de másrészt, viszont azt gondolom, nem túlzás, ha százalékban legalább egyenlő arányú javítást kiyánunk a túlalacsonyan, a létminimumon alul díjazott kis tisztviselők részére, valamint a magasabb rangosztályuak részére is, mert hiszen ha százalékban egyenlő aránybaji kapják a javítást, akkor is ez az egyenlő százalék összegszerűen még mindig a többszörösét jelenti a legmagasabb rangúnál a legalacsonyabbhoz képest. Amit ez a státusrendezés nyújt, tán mindennek a fordítottja, de el kell ismernem, nem ez az egyetlen, amit a magyar kormányok produkáltak, mint mindennek a fordítottját. Itt a helyzet az, hogy a ministereinöknél, a ministereknél, az államtitkároknál a fizetésemelés 50 %, vagy ennél valamivel még több, A többi osztályokban, igy a IV, fizetési osztályban már 44-től 47%-ig, az V-ben 45 %-ig, a VI-ban 32-37%-ig, a Vll-ben 30-34

(,

/n.

;

ig, a VIII-ban 28—29%-ig, végül a IX-ben egészen 18%-ig csökken a fizetések százalékos emelkedése. Ez épen a megforditottja annak, mint amit az ember az igazságnak megfelelően elgondolhatna. Ismétlem azonban, hogy a kapitalista gazdasági rendben ezt nem is lehet kívánni, de találtam a tanítók kategóriájánál 15%-os fizetésemelést, mégpedig nem is a kezdő tanítóknál, hanem a 21—23 évi szolgálattal rendelkezőknél, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) akiknél a havi fizetés 2,040.000 koronáról 2,350.000 konára emelkedik. (Esztergályos János : Ennyire becsülik a kultúrát ! — Kiss Menyhért : Milyen lelkesen fognak ezek tanítani ! — Esztergályos János : Ezektől az emberektől várnak lelkesedést !) Azt hiszem, ez nem igazság. A szegény magyar kultúrának még szegényebb robotosait, a néptanítókat nem szabad igy megcsúfolni. Ennek az országnak jövője nagy részben a néptanítók munkájának eredményességétől függ. (Kiss Menyhért : Ugy, mint Poroszországban 1870-ben !) Másrészt azonban azzal tisztában kell lennünk, hogy korgó gyomorral egy ország jövőjét nem lehet előbbre vinni, legalább is nem állandó berendezkedésre. (Kiss Menyhért : Mellékfoglalkozást kell vállalni a tanítónak !) Kénytelen vagyok megállapítani, hogy szerintem igazságtalanság az, hogy a ministerelnök annyi fizetés javítást kap, mint 32 néptanító együttvéve. Ezt az aránytalanságot véleményem szerint nem igazolhatja még az a körülmény sem, hogy ministeremöki indítványozásra a kormányzó tiszteletdíja annyival emelkedik, mint amennyi 40 néptanitónak az egész évi fizetése. (Esztergályos János : Hatvan millió havonta a bérjavitás ! — Rothenstein Mór : Kis ország, de nagy fizetés !) Azt hiszem, ha a kormányzó ur — aki már ismételten hangoztatta, hogy szegény ország vagyunk, takarékosan és gazdaságosan kell berendezkednünk — meg fogja ismerni ennek az egész státusrendezésnek struktúráját, még annak ellenében sem fogja ezt helyesnek találni, hogy a státusrendezés igazolásaképen az ő fizetését is felemelték. (Esztergályos évi november hó 17-én, kedden. János : Vissza fogja adni a hadirokkantak, Özvegyek és árvák részére !) T. Nemzetgyűlés ! Már érintettem, hogy a költségvetés politikai bizalom kérdése. Ez a bizalom nálam a kormánnyal szemben teljes egészében hiányzik, tehát ebből a szempontból sem, de meg azért sem fogadhatom el a költségvetést, mert egyrészt a terhek megosztásában, másrészt a munka honorálásában is egész sereg igazságtalanságot kellett megállapítanom. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon). Elnök : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző : Perlaki György ! Perlaki György : T. Nemzetgyűlés ! Knaller Győző t. képviselőtársam beszéde közben Kitajka Lajos képviselő úr a következő közbeszólást tette: »TJgy

T bánnak a nemzeti kisebbségekkel, mint Romániában!« Végtelenül sajnálom, hogy ez a közbeszólás elhangzott. Még jobban sajnálom, hogy Peidl Gyula t. képviselőtársam is a beszédében majdnem hasonló húrokat pengetett erről a kérdésről, sőt a közbeszólások tömege, mely annak a pártnak részéről elhangzott, azt látszik igazolni, hogy ez a szociáldemokrata párt álláspontja. Feltételezve, hogy ez igy volna — de be fogom bizonyítani, hogy nincs igy, — akkor sem volna szabad ilyen nyilatkozatnak a magyar nemzetgyűlésen elhangoznia, mert az ilyen nyilatkozat csak ront, az ilyen nyilatkozattal csak gyengitjük erőnket, amellyel nekünk a megszállott területek magyarságáért küzdenünk kell. Hogy ez nincs igy, azt a következőkkel óhajtom bizonyítani. A nyáron nagynémet földmivesek, gazdák jártak Magyarországon. Bejárták a magyar bortermelő vidékeket, és tanulmányozták a magyar bortermelést. Hosszabb időt töltöttek német vidékeken is és tanulmányozták az ottani németajkú lakosság gazdasági és kulturális helyzetét és általában a német falvak viszonyait. Tanulmányuk befejezése után ennek a német társaságnak a vezetője, aki a német birodalomban annak idején belügyminister volt, tehát Kiváló német politikus, kijelentette, hogy itteni tartózkodása alatt személyesen meggyőződött arról, hogy az a vád, mintha a magyarok a németajkú lakosságot elnyomnák, nem felel meg a valóságnak. Nem felel meg a valóságnak azért sem, mert elnyomatás mellett a németajkú nép nem tarthatta volna meg évszázadokon keresztül nemzeti jellegét, nemzeti szokásait és anyanyelvét. Miért akarunk mi pápabbak lenni a pápánál ? Miért nem vagyunk mi megelégedve a németajkú lakosság helyzetével, amikor a nagy német birodalom egyik volt belügyministere és maga a lakosság is meg van vele elégedve 1 Én, mint német nemzetiségi vidék képviselője, határozottan tiltakozom az ilyen beállítás ellen (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.), sőt kijelentem itt azt, hogy vasárnap lent járva kerületemben, maga a németajkú lakosság szólított fel arra, hogy itt a nemzetgyűlésben utasítsam vissza ezt a támadást, mert ez nem felel meg a tényeknek, nem felel meg a valóságnak. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Elképzelhető»-e az, hogy elnyomás mellett egy nép gazdaságilag és kultúrában fejlődhessék 1 Ez elképzelhetetlen s mégis mit látunk? Ha alaposan szemügyre vesszük a németajkú vidékek lakosságát, azt fogjuk tapasztalni, hogy azok gazdaságilag igen erős haladást mutatnak, ugy, hogy örülnünk kellene, ha a magyar vidékeken olyan szép dolgokat tanulhatnánk, tapasztalhatnánk és láthatnánk, mint a német vidéken. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Kultúrájuk fejlesztésében soha senki őket nem háborgatta, anyanyelvüket teljesen szabadon használhatták. Azonkívül kérdezem azt : van-e németajkú ember vagy német szülőktől származó férfiú, aki azt állithatná