Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

14 À nemzetgyűlés 463. ülése 1925, annál is inkább, mert a kommün tapasztalatai után a valláserkölcsi és nemzeti irányú nevelés szempontjából a felekezeti iskolákat az államiakkal szemben előnyben kell részesítenünk. Nélkülözhetetlenül szükséges kelléke a kulturális demokráciának a nőnevelés reformja is. Azt szokták mondani, hogy az amerikai demokrácia ereje a nőben van, attól nyeri erkölcsi és vallásos tartalmát. Hisszük, hogy a kultuszminister ur, akinek figyelme mindenre kiterjed (Malasits Géza : Különösen a szocialistákra !), a kellő időben beterjeszti a nőnevelés reformjára vonatkozó törvényjavaslatot is. Az iskolán kívüli népműveléssel nem akarok foglalkozni, csak azt az egyet volnék bátor megjegyezni, hogy nem kellene csakis az államtól és a közigazgatási hatóságoktól várni ennek a rendkívül fontos feladatnak a teljesítését, hanem minél intenzivebb módon bele kellene vonni abba a társadalmat is akképen, hogy vármegyénként kulturegyesületeket kellene szervezni községi osztályokkal, amelyek azután a hatósági szervekkel karöltve foglalkoznának az iskolán kivüli népműveléssel. Szólnom kell pár szót a levente-oktatásról is. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez az intézmény a jövendő Magyarországnak reménye, és mindannyiunknak szeretettel és lelkesedéssel kell azt támogatnunk. í)e amikor ezt tesszük, kérnünk kell a közigazgatási hatóságoktól és azoktól is, akik a leventeoktatást végzik, hogy ők is mérsékletet, jóakaratot, kellő körültekintést' tanúsítsanak ezen a téren s vegyék figyelembe a vidéki gazdasági viszonyokat, nehogy ezt a gyönyörű intézményt ellenszenvessé tegyék a nép előtt. (Malasits Géza : Már is ellenszenves ! —- Nemes Bertalan : A szakszervezet ! — Györki Imre : Az komolyabb szervezet ! — Malasits Géza : Ez fáj, ugy-e?) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Petrovits György : Pár szóval felakarnám hivni a kultuszminister ur szives figyelmét a mai ifjúsági irodalomra. Ha visszatekintünk gyermekkoromra és ifjúságomra, eszembe jut, hogy mi akkor olvastuk Andersen meséit, a német Hoffmann Ferencnek és Schmidt Kristófnak erkölcsnemesitő történeteit, Cooper, Verne, Grimm Jakab munkáit. Defoe Robinsonját, Amicis gyönyörű munkáját, a »Sziv«-et, továbbá hazai íróink közül Gál Mózest, Benedek Eleket és később, nagyobb korunkban Vas Gereben és Jókai Mór munkáiból tanultuk meg fajunknak és nemzetünknek szeretetét. (Malasits Géza : Most meg Nick Carterből !) De mit olvas a mai fiatalság? Kalandorregé- • nyéket, detektiv-törí éneteket, spiritiszta munkákat és valósággal falja a sportújságokat. (Malasits Géza : És hogy minden munkás kommunista, azt tanulja ! — Pikier Emil : Gyűlöletet tanul az iskolákban !) A lányok között pedig óriási mértékben vannak elterjedve a színházi lapok, amelyek a színin űvészét, kultuszán kívül valószínűleg az erotikumot is terjesztik. Bátor volnék a kultuszminister ur szives figyelmét erre felhívni, nehogy ezek az olvasmányok tönkretegyék a magyar ifjuíárnak a mai nehéz életviszonyoktól különben is ideges lelkét. Tudjuk, hogy mindent a kultuszminister ur nem tehet, és a társadalom közreműködésére is volna szükség. De milyen társadalom a mienk, amely engedte, hogy megszűnjék a Vasárnapi Újság tisztes hagyományaival, erős, nemzeti érzésével, szépirodalmi múltjával és helyette elterjedten és viruljon egy hitvány és silány külföldi vállalat : Aller Képes Családi Lapja ! Néhány szót szólok a népkönyvtárakról is. Köztudomású, hogy vidéken a gazdakörök rendelkeznek kisebb-nagyobb könyvtárakkal, és hogy azokat békeidőben a földmivelésügyi ministerium látta el gazdasági irányú, ismeretterjesztő könyvekkel. Ma a kultuszministeriumban a kulturell november hó 10-én, kedden. politikai ügyosztály, a földmivelésügyi ministeriumban pedig a munkásjóléti intézmény teljesiti ezt a feladatot. (Baross János : Hol vannak a ministerek ? Illenék meghallgatni legalább a saját pártjukbeli szónokot, ha már az ellenzékit nem is hallgatják !) Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy maga is szíveskedjék meghallgatni a szónokot ! (Györki Imre : De legalább egy ministert kérünk ! Egyet mutatóba ! Egy minister sincs itt ! — Rothenstein Mór : Mintául, érték nélkül ! — Zaj.) Csendet kérek. Petrovits György : Én csak azt volnék bátor kérni mindkét ministeriumtól, hogy lehetőleg nagyobb mértékben lássák el a vidéki népkönyvtárakat ilyen könyvekkel. Egy német közmondás szerint a jó iskola és a jó utak teszik a jó államot s ezért pár szóval leszek bátor szólni a közutak kérdéséről is. Mindnyájan tudjuk, hogy ebben a tekintetben nálunk borzasztó az elmaradottság, de viszont tény az is, hogy ujabban ugy a vármegyék, mint a kereskedelemügyi ministerium igen nagy buzgalmat és tevékenységet fejtenek ki a régi utak rendbentartásában és ujak építésében. Most azonban több vármegyében és városban kísérletet akarnak tenni gazdasági kis vasutak létesítésével. Erre nézve volna egy szerény megjegyzésem. (Halljuk ! Halljuk !) A gazdasági kis vasutaknak véleményem szerint az a rendeltetésük, hogy egy nagy uradalmat bekapcsoljanak a rendes vasúti vonalba, vagy pedig egy kisebb községet összekössenek egy nagyobb várossal. Hátrányuk az, hog5

7 nem szállítanak háztól-házig, illetőleg tanyától házig és ezért értesülésem szerint már Németországban is szakítani kezdenek a gazdasági kisvasutak építésével. A jövő az útépítésé és az automobű közlekedésé. (Baross János : Nagyon helyes !) Épen azért vagyok bátor erre a figyelmet felhívni, mert az a meggyőződésem, hogy egj^es városok és vármegyék esetleg komoly szükség nélkül igen drága befektetéseket fognak létesíteni ezen a téren. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Bátor leszek néhány szót külpolitikai kérdésekről is szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Ez év elején a bukaresti parlamentben egy rendkivül érdekes és szellemes beszéd hangzott el, amelyet Arad városának magyar képviselője, Zima Tibor mondott. Ebben a beszédben van egy igen érdekes statisztika Nagy-Magyarország közoktatásügyi politikájáról. Ez a beszéd kimutatja, hogy 1869-ben a nem magyar nyelvű népiskolák az összes iskoláknak 42%-át tették ki, 1905-ben számuk 58%-ra emelkedett, vagyis ez idő alatt 16%-kal szaporodtak a nem magyar nyelvű iskolák. Ebben az esztendőben, vagyis 1905-ben Erdélyben 383 iskolában csak németül, 2577 iskolában csak románul tanítottak s a magyar állam 1861 oly tanítót fizetett, aki egy szót sem tudott magyarul és csak nemzetisége nyelvét beszélte. Én azonban most Zima Tibor képviselőnek nem evvel a megállapításával akarok foglalkozni, hanem azokkal a dolgokkal, melyeket ő a külpolitikáról mondott. Beszédében nyomatékosan figyelmeztette a bukaresti parlamentet a nemsokára fellépő pánszláv veszedelemre és ezeket mondotta (olvassa) : »A szláv népek minden erőt egyesítő gazdasági és nemzeti egység felé akarnak törekedni. Egy a szlávság elterjedését rajzoló etnográfiai térkép e formát megadja. Drinápolytól Skutari-ig, Szalonikitől a Balkánon, Dunán, Kárpátokon, a végnélküli orosz pusztákon át a Jegestengerig és Finnországtól a Fekete-tengerig — hogy csak Európáról beszéljünk — szláv népek vannak. Öntudatra ébredt, hatalomra vágyó, óriási energiaforrásokkal és mérhetetlen anyagi erőkkel rendelkező szláv népek. Elragadó, elkápráztató kép nekik, jeges tekintetű tény nekünk, amiről nem" gondol-