Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

Í88 A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. vagy kommunisták azok, akik ebben a jelentésben egyrészt azt szögezik le, hogy különösen a földadónál indokolt bizonyos adóemelés, másrészt azt szögezik le, hogy az ország lakosságának teherviselő képességét két esztendő alatt lehetséges lesz fejenkénti 50 aranykoronára kifejleszteni, szemben a háború előtti 60 koronás átlaggal. T. Nemzetgyűlés ! Ennél sokkal érthetőbben, sokkal messzebbmenően szól a pénzügyi szakértők 1924. márciusában itt járt képviselőinek egy kommünikéje. A népszövetség pénzügyi bizottságának megbízásából jártak ezek az urak Budapesten és itt a helyszínen személyesen próbáltak meggyőződni Magyarország gazdasági, politikai helyzetéről. Ezzel kapcsolatosan jelent meg annakidején a következő kommüniké (olvassa) : »A népszövetségi pénzügyi szakértők csodálatukat fejezték ki afelett, hogy aránylagosan véve az iparos, kereskedő és tisztviselő osztálynál kevesebb mértékben van megadóztatva a magyar mezőgazdaság. Nyilt kérdést intézett a népszövetségi bizottság a magyar kormány képviselőjéhez, hogy a magyar mezőgazdaság privilegizált helyzetet élvez-e, ami a statisztikai adatokból kitűnik. Ha ez igy van, mi az oka annak a különleges kedvezménynek, melyben az állam ezt a réteget részesiti. (Kiss Menyhért: Övék a hatalom !) A népszövetségi delegátusok hangoztatták, hogy lehetetlen dolog, hogy épen az a társadalmi réteg, mely a kataszteri tiszta jövedelem-beosztás alapján a legkisebb részben viseli az ország pénzügyi terheit és leginkább képes lenne a nagyobb adóterhek elviselésére, mégis különös kedvezményben részesül. Ha már az annyira igazságtalan kataszteri beosztáshoz ragaszkodnak, megfelelő nagy jövedelmi adók kivetésével lenne kívánatos a kedvezményeket kiirtani. A kormány és a népszövetségi delegátusok között a mezőgazdaság méltányos megadóztatását illetőleg, megfelelő megállapodás jött létre.« T. Nemzetgyűlés ! Ezt sem felforgató szocialisták, hanem pénzügyi emberek, akik a kapitalista osztályhoz tartoznak, állapították meg. Méltóztassék tehát ebből legalább azt az egyet megérteni, hogy csak a magyar nagybirtokos osztály önzése az, amely meg tudja érteni, sőt természetesnek találja, hogy ebben az országban a kormányzati hatalmat majdnem teljes egészében a kezében tartsa, anélkül, hogy az ország terheiből az őt megillető részt kivenné. (Mozgás a jobboldalon.) Rajtuk kivül ezt egyszerűen senki sem érti meg, s ezért voltam bátor utalni arra. hogy ez a magyar úri szellem ma már anachronizmus, ezt nem érti meg senki az ország határain kivül, sőt a mai korban lehetetlennek tart olyan állandó berendezkedést, amely teljesen figyelmen kivül hagyja a nép, a nagy dolgozó tömegek igényeit. Külön felhívtam az előbb figyelmüket a népszövetség pénzügyi bizottsága jelentésének arra a részére, amely ugy szól, hogy a háborús csapások ellenére mégis lehetségesnek tartják, hogy két év alatt a fejenkénti adó arányát 50 aranykoronára fel lehessen emelni. (Hedry Lőrinc : Feljebb vagyunk máris ! — Zaj.) Épen erről kívánok beszélni. A magyar kormány produkálta a pénzügyi szakértők előtt azt a lehetetlennek képzelt valamit, hogy nem két év alatt, hanem már az első esztendőben, és nem 50 aranykorona, hanem körülbelül 75—80 aranykorona adózást sajtolt ki fejenkénti átlagban az ország lakosságából, anélkül, — és erre kívánom a hangsúlyt helyezni —, hogy a mezőgazdaság méltányos megadóztatását keresztülvitte volna. (Borgulya Pál: Látszik! Ott van a sok adóvégrehajtás ! A párnáját viszik el a kisgazdának ! — Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Gr. Hoyos Miksa : Fizessék ki a földbirtok adósságát ! — Kabók Lajos : Adja át évi november hó 17-én, kedden. a birtokát, majd kifizetjük az adósságát ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Peidl Gyula: Ennek az országnak a nagybirtok teljesen egyoldalú és önző uralmi politikája mellett van még egy rettenetes szerencsétlensége, és ez az, hogy a kisgazdák itteni képviselői magukat ugyancsak nagybirtokosoknak képzelik, (Szabó Imre: Optikai csalódás! — Hedry Lőrinc: Csak objektive ítélnek! — Zaj.), legalább ugy viselkednek, mintha az ő egyedüli hivatásuk az volna, hogy itt a nagybirtok érdekeit szolgálják. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Temesváry Imre előadó: Egyedül a földadónál maradt meg a 17.000-es szorzószám. Mindenütt másutt alacsonyabb lett. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De az adójuk is sokkal kisebb! — Zaj. — Elnök csenget.) Nagyon köszönöm a szives felvilágosítást. Ha megnézzük az 1924/25. év pénzügyi bevételeinek kimutatását — erre egyelőre csak a főbiztos jelentései adnak nekünk módot — akkor azt látjuk, hogy a kereken 580 millió aranykoronából, befolyt: egyenes adókból 931, forgalmi adókból Î57'8, illetékekből 59*9, fogyasztási adókból 57*8, vámokból 104*8, sójövedékből 16*8, dohányjövedékből 89*2 millió aranykorona. Ha ezt kiegészítené még egy olyan kimutatás, amely az egyenes adók megoszlását is feltüntetné, akkor tűnne csak ki a maga valóságában az a torzkép, amely előáll egyrészt a nagybirtok uralmi helyzete, másrészt a nagybirtok által fizetett adóarány között. (Hedry Lőrinc: Halljuk! Halljuk!) Ne tessék ezt tőlem kívánni, a kormánynak kell ezt megcsinálnia, én nem tudom megcsinálni. Éneikül a kimutatás nélkül, adóstatisztika nélkül csak azt látjuk, hogy az egyenes adók címén befolyt összeg az egész szükségletnek 16 %-a. Bátor voltam már beszédem elején rámutatni, hogy egészen példátlannak és érthetetlennek látszik minden kultúrember előtt, miképen lehetséges, hogy a dolgozókon, a kisembereken hajtják be az állami szükséglet 84%-át, míg ellenben a j tehetősök, a birtokosok, a kapitalisták csak 167o-ot teremtenek elő? (Kiss Menyhért: Ez igy van ! Hivatalos adat !) Nem tudjuk megállapítani, hogy ebből a 16%-nyi adóból mennyi az, amennyit a földbirtok teljesít. Bizonyos megközelítő számok állanak csak rendelkezésre és pedig a pénzügymin ister ur egyik beszéde alapján, aki néhány héttel ezelőtt szemrehányást tett a gazdáknak, hogy a reájuk kivetett — azt hiszem — 27 millió koronányi adóból, csak 17 vagy 18 milliót fizettek be. Ebből a beszédből lehet következtetni, — nem állitom, hogy ez a következtetés helyes — hogy ebből 93 millió aranykoronának valamivel több, mint a negyedrészét, 27 millió aranykoronát kivetettek a földbirtokra és ebből a földbirtok tényleg befizetett 17 vagy 18 milliót, körülbelül tehát Ve-ét, vagyis ez azt jelentené, hogy a földbirtok az egyenesadók 167o-ának a 20%-át fizeti. (Nagy János (tatnási) : De a pótlékok meg kétszer annyit tesznek ki! — Saly Endre : De nem fizetik ki! Hedry Lőrinc : Nem azért nem fizetik, mert nem akarják, hanem azért, mert nem tudják fizetni! Ez önök ellen beszél! — Batitz Gyula : A napszámostól minden héten levonják a napszámjából a kereseti adót, de a képviselő ur fizetéséből nem ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Peidl Gyula : T. Hedry képviselőtársam, nekem ne bizonyítgassa, hogy a magyarországi nagybirtok milyen szeretettel akar adót fizetni, (Kiss Menyhért : Különösen 48 előtt !) mert én tudom, hogy a történelem folyamán egyenesen birokra keltek azokkal, akik vissza akarták tartani őket az adófizetéstől! (Derültség a szélsőbal-