Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. oldalon. — Kiss Menyhérí : A lánchídi két krajcárt sem akarták megfizetni! — Hedry Lőrinc : Kégen volt! — Egy hang a szélsőbaloldalon : Most is igy van!) Én tudom, hogy életüket és vérüket feláldozták, (Kiss Menyhért : »Sed avenam non«, de zabot nem adtak!) felajánlottak a királynőért meg a hazáért, de zabot nem adtak, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Hedry Lőrinc : Kissé régen volt! — Esztergályos János: így van ma is!) Azt hiszem, megállapítható egyrészt az adóbevételeknek ebből a kimutatásából, másrészt a külföldi pénzügyi szakértőknek a magyar kormánnyal kötött megállapodásából, hogy a magyar kormány látta is, tudta is, — be fogom igazolni a saját költségvetésével — hogy az országban egyrészt az ipar és kereskedelem pusztul a szanálás hatása következtében, másrészt tudta és látta, hogy a preliminált adók sokkal-sokkal többet hoznak, mint amennyi a költségvetésben előirányozva volt, tehát előre tudnia kellett ennek alapján azt, ami bekövetkezett, hogy nemcsak hogy a külföldi kölcsönből az 1924/1925. évre preliminált 100 milliót nem vette igénybe, hanem ezenkívül is produkált 63 millió aranykorona felesleget — amint a felolvasott számok bizonyítják — tisztán és kizárólag a közvetett adókból. de ha ez igy van, akkor a kormánynak kötelessége lett volna ezeknek az adóknak kellő időben való leszállításával könnyiteni azoknak a rétegeknek gazdasági helyzetén, amelyek a túlzott teher alatt görnyedeztek és részben el is estek. Hogy ez a kívánság nem novum az én részemről, utalok a kormány magatartására a mezőgazdasággal szemben. Ha a kormány egész helyesen, kötelességének megfelelően, akkor, amikor egy vidéket szárazság ér, amikor egy vidéken elveri a szőlőt vagy a vetést a jég', annak a vidéknek segitségére siet vagy adóelengedéssel, vagy vetőmaggal, vagy egyéb hasonló módon, ugy felvetem a kérdést : nem volt-e a kormánynak ugyanilyen kötelessége a közvetett adóknak — amelyek főképen a városi lakosságot is terhelik — megfelelő leszállítására a kellő időben elhatároznia magát, amikor látta egyrészt, hogy pusztul a városi lakosságnak ez a rétege, másrészt tudta, hogy az adóhozadékok lényegesen meghaladják az előirányzatot % A kormányzat nem tette ezt és abból, hogy ezt nem tette, — ugy, amint más esetekben x-szer megcselekedte már, ismétlem: kötelességszerűen, — én csak egy konzekvenciát akarok levezetni és pedig azt, hogy a kormány eszerint a kommüniké szerint szintén vállalt kötelezettséget a mezőgazdaság méltányos megadóztatását illetőleg. Azzal, hogy a külföldi kölcsönt nem veszi igénybe, azzal, hogy ezen tulmenőíeg is egy lényeges pluszt mutat ki a költségvetési évben, el akarta kerülni, hogy számon kérjék tőle a pénzügyi szakértőkkel a mezőgazdaság méltányos megadóztatását illetőleg kötött megállapodás végrehajtását. Ez az, ami azt mutatja, hogy itt. igenis, egy egyoldalú osztálypolitika és érdekpolitika folyik, amely nem veszi figyelembe a széles néprétegek érdekeit. Ez olyan természetű egyúttal, hogy nagy veszedelmekkel fenyeget bennünket, mert ez a berendezkedés állandóan meg nem maradhat. Hogy a kormányzat mennyire tudatában volt annak, hogy itt egy egészségtelen, egyoldalú pénzügyi politika folyik, azt nem is próbálja tagadni. Az általános indokolás 8-ik oldalán, azaz hogy nem is ott.. . (Esztergályos János : Az általános indokolás sok olyat mond, amit a számok nem mutatnak ! — Kiss Menyhért : Cifrázás! Egyébről beszélnek ; mint Bodóné, mikor a bor árát kérik tőle ! — Esztergályos János : Sok minden másként van az indokolásban, mint a számokban! évi november hó 17-én, kedden. 189 — Hedry Lőrinc : Igy is türelemmel várunk, nem szükséges a szónok helyett kibeszélni a szünetet !) Az sem volna szerencsétlenség, ha a citátumot nem találnám meg, mert aki akarja, az úgyis megkeresheti. (Esztergályos János: Aki olvasta, ugy is tudja, mi van benne !) Azt mondja a kormány költségvetési indokolása {olvassa) : »Bár a végleges eredmény ezidőszerint még nem állapitható meg pontosan, mert a költségvetési év még le sem telt« — persze akkor, amikor ezt írták ! — »bizonyos, hogy az előirányzott hiány helyett bevételi többlet fog jelentkezni, vagyis az államháztartás egyensúlya a pénzügyi újjáépítés munkájának első évében helyreállott, holott az 1924. évi IV. te.-ben ez csak a szanálási időtartam letelte utáni, vagyis az 1926/27. költségvetési évre vétetett számításba. Bizonyos azonban az is, hogy az államháztartás egyensúlya magasabb színvonalon következett be, mint ahogy azt az újjáépítési programúi kilátásba helyezte. Az állami bevételek az ujjáépitési terv szerint fokozatos emelkedéssel értek volna el a nettóban 400 millió aranykoronára tervezett maximumig. Ezzel szemben az 1924/25. költség-vetési év során ez a folyamat sokkal gvorsabban ment végbe és már néhány hónappal a költségvetési év kezdete után az állami bevételek elérték, sőt meghaladták azt a szinvonalat, amelyet a terv szerint csupán az újjáépítés befejeztével kellett volna elérni.« Valahogy mintha még dicsekvés is csendülne ki ebből a jelentésből, dicsekvés a kormánynak olyan ténykedése felett, amelyet semmiképen sem érhet dicséret, hanem a legsúlyosabb kritika, a legsúlyosabb gáncs, mert a kormányzat itt egészen világosan felismerhető módon a gazda sági elet egyik érdekeltségének kimélése szempontjából tűrte, elnécte, hogy a gazdasági élet másik, legalább ugyanolyan fontosságú rétege pusztuljon és vesszen. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon). De ha itt tartok, akkor legyen szabad rámutatnom arra, hogy ezek a fogyasztási, ezek a közvetett adók milyen mértékben sújtják a lakosság dolgozó részét. Nem könnyű dolog az erről szóló adatokat összeszedni, mert különösen a vámok szempontjából szinte lehetetlennek látszik kiszámítani azt, amit egyéb dolgoknak s a többi szükségletek beszerzésénél, például a forgalmi adóra és kincstári haszonrészesedésre, egyéb ilyen adókra nézve könnyedén meg lehet csinálni. Épen ebből a szempontból ez a kimutatás nem igényli a tökéletességet a maga részéről, mert csak részben tökéletes, egy másik részében azonban csak kombináción alapszik. Ez a kimutatás a következőket mondja. Hozzáteszem, hogy a forgalmi adóra nézve, lévén itt szó közvetlenül a kisfogyasztóról, 3%-os adóztatás van figyelembe véve, kivéve a tejet és a tojást, amelynél kétszeres forgalmi adólerovás van figyelembe véve--- Egy öttagú család heti élelmiszerszükséglete 360.455 korona. Ezt sújtja 22.362 korona forgalmi adó, sújtja továbbá 1 kiló cukor révén 6.500 korona kincstári haszonrészesedés. Tüzelőben és világításban a szükséglet 62.200 korona, ezt sújtja 3.732 korona forgalmi adó; kincstári haszonrészesedés: 40 kg szénnél 48 korona, •— ez valamely maradványa még ugylátszik a háború előtti időnek — 1 liter petróleumnál 1.400 korona, 1 doboz gyufánál 170 korona, ez összesen 34.212 korona. Háztartási szükségletekre kell 51.600 korona, ezt terheli forgalmi adóban 2.304 korona. Lakás 58.562 korona, ezt terheli kincstári haszoni-észesedésben 7.320 korona. Ruházatra 190.808 korona, (Baross János: Nagyon szerényen!) ezt terheli 14.448 korona forgalmi adó, egyéb szükségletekre marad 190.206 korona, ebbe bele van számítva a kereseti adó: 4.500 korona, — itt egy munkásról van szó, — betegsegélyzőre 15.755 korona, rokkant-