Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

A nemzetgyűlés 463. ülése 1925. megszervezésének nehéz, de fontos nemzeti hivatását. Mi a polgári társadalomhoz tartozók, kritizálni és elitélni szoktuk a szociáldemokrata pártot, amellyel szemben azután válságos időkben a forradalom alatt nem fejtettünk ki elég önállóságot, pedig el kellene tanulnunk ettől a párttól a tömegek megszervezésének és öntudatossá fejlesztésének nagy művészetét. Mailáth József gróf 1906-ban a nagyváradi országos gazdagyülésen felkiáltott (Olvassa) : »Törődnünk kell a mi népünkkel, sokkal, igen sokkal többet kell foglalkoznunk a kisemberekkel«. De hol van ma, t. Nemzetgyűlés, Károlyi Sándor gróf méltó utódja, kik lépnek Darányi Ignác, Bernáth István és Meskó Pál nyomdokába, kik pótolják a gazdaszövetség kiváló gárdáját, a magyar agráriusok nagy vezérkarát ? Mi a társadalmi szervezkedés, a polgári társadalom egysége tekintetében sokkal rosszabbul állunk, mint a nyugati államok, de még a balkán-népeknél is, amelyeknek intelligenciája most sarjadozván ki a népből, állandó kontaktusban és érzelmi egységben van azzal. Ha a magyar társadalom nem lép erre az útra, ha a parlamenti demokrácia kialakulásával nem fog lépést tartani társadalmunk demokratizálódása és megszervezése a nagy nemzeti feladatokra, akkor igen keserű gyümölcsöket fog teremni a politikai jogok széleskörű kiterjesztése. Ami már most az általános választójog másik egészséges és nélkülözhetetlenül szükséges alapját, az általános népmüveltséget illeti, nem lehet tagadnunk, hogy ebben a tekintetben is nagyon sok a kivánnivaló. Én itt csak futólag érintek meg egy problémát, amelyről a választójogi törvényjavaslat tárgyalásánál nem volt szó és amelyet, sajnos, nem is lehet figyelembe venni sem a választójogi, sem közigazgatási reformtörvények alkotásánál, pedig összes közviszonyaink megítélésénél ez a probléma igen súlyos figyelmet érdemelne, t. i. az a rendkívüli különbség, amely fennáll a Dunántúl és a Dunától keletre eső országrész között gazdasági, birtokmegoszlási, népműveltségi tekintetben, a gazdálkodás rendszere és az emberek gondolkozásmódja tekintetében. (Malasits Géza: A Dunántúl közelebb van a nyugathoz ! Egyszerű a magyarázat !) Ismerjük ezt mindannyian, az okait is tudjuk és mégis egyforma törvényekben kell szabályoznunk két egészen különböző országrésznek egymástól annyira elütő közviszonyait. Ez alkalommal nem óhajtok általános népoktatási kérdésekkel részletesen foglalkozni, de nem tudom elhallgatni azt az aggodalmamat, hogy vájjon csonka Magyarország négy tudományegyetem fentartása mellett tud-e majd eleget áldozni elemi népoktatásra is (Szeder Ferenc : A költségvetés nem ezt bizonyítja !) és a mai népiskolák számukban és szinvonalukban elegendők és képesek lesznek-e arra, hogy olyan műveltséget adjanak a magyar népnek, a falunak, a tanyavilág lakosságának, hogy az komolyan és kellő felelősségérzettel vehessen részt a nemzeti közvélemény és közakarat kialakításában ? Vájjon nem kellene-e a fősúlyt inkább az elemi népoktatásra, a népiskolák szaporítására és nivójuk emelésére fektetni ! (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bizunk abban, hogy a kultuszminister ur figyelembeveszi majd ezeket a szempontokat, s mint ennek jelét üdvözöljük uj törvényjavaslatát a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről. Jó tanitó teszi főleg a jó népiskolát és ezért szerény nézetem szerint a néptanítók anyagi helyzetének javításával egyidejűleg nagy figyelmet kellene fordítani a tanítóképzés színvonalának emelésére is. Biztositani kellene azt, hogy erre a évi november hó 10-én, kedden. 13 gyönyörű, magasztos hivatásu, de nagyon nehéz pályára szellemileg és erkölcsileg kiváló és erős nemzeti érzésű ifjak menjenek. Lehetne általános jeles, vagy jó középiskolai bizonyítványhoz, vagy pedig felvételi vizsgához kötni a tanítóképzőbe való felvételt. Csengery Antal imént említett beszédében felhívta az országgyűlés figyelmét arra, hogy Norvégiában, Németországban, Franciaországban, Angliában és Olaszországban, de különösen Amerikában a fiúgyermekek nagy részét is tanítónők tanítják és hogy főleg a kicsiny gyermekekkel a nőtanitók sokkal jobban tudnak foglalkozni, mint a férfitanitók. Erre nézve idézi egy amerikai pedagógus következő szavait (olvassa) : »A tanítónőknek több képességük, mondhatni ösztönük van, behatolni a gyermeki lélek rejtelmeibe, szeretetük jobb fegyelmező minden szigorunknál, rokonszenv sugallta "intésük hatásosabb, mint okoskodásunk vagy fenyegetésünk. Akit nő nevel, gyöngédebb erkölcsi érzelemmel bir, jobban megválogatja szavait, ízlése kiválóbb, természete szelídebb és kevésbé hajlandó durva vétségekre.« Amikor nekünk arra kell törekednünk, hogy egyéb közhivatali pályákon, különösen pedig a ministeriumokban és a vidéki közigazgatási hatóságoknál a nők alkalmazását a minimálisra szorítsuk, ez az irányzat a népiskolai oktatásban nem volna helyes, pedig tudomásom szerint van ilyen irányzat a kuítuszkormány részéről. Áttérek most egy iskolatípus rendkívüli jelentőségének hangoztatására, amely iskolatípus általános elterjedése a legfontosabb volna abban a tekintetben, hogy nálunk egy polgári középrend és egy egységes nemzeti irányú polgári közvélemény kialakuljon. Ez az iskola a polgári iskola, amely már az 1868. évi népoktatási törvényben megszerveztetett, de arady még most sem foglalta el népoktatási rendszerünkben azt a helyet, amely rendkívüli jelentőségénél és hivatásánál fogva méltán megilletné. A polgári iskolák feladata az volna, hogy megadva azt az általános műveltséget, amelyre egy tudományos pályára nem törekvő állampolgárnak nélkülözhetetlenül szüksége van, megteremtsék minálunk is azt a művelt polgári középosztályt, amely minden állam főerőssége, és felemeljék a magyar fajt a műveltség nagyobb színvonalára és ekképen lehetővé tegyék a józan demokráciát. Ebben áll legnagyobb jelentőségük. De fontosak ezek az intézetek azért is, mert a polgári iskola lehet egészséges alapja a középfokú mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakoktatásnak, olyan helyeken pedig, ahol ilyen szakiskolák nincsenek, pótolhatja is azokat, amennyiben az illető vidék jellege és szükségletei szerint lehet mezőgazdasági vagy inkább ipari jellegű polgári iskolákat létesíteni. A polgári iskoláknak kellene felszivniok a gimnáziumokból és a reáliskolákból azokat a tanulókat, akik nem készülnek felsőbb tudományos pályákra, hanem vagy a szakiskolákba akarnak átmenni, vagy pedig csupán az a céljuk, hogy az eleminél bővebb oktatásban részesüljenek. Ott pedig, ahol polgári iskolák nem állíthatók fel, nyolc osztályú elemi iskolákat kellene szervezni, ugy azonban, hogy a négy felsőbb osztályban az oktatás csak a téli hónapokra szorítkozzék és az illető vidék jellege szerint mezőgazdasági vagy ipari irányú legyen. Az 1868-iki népiskolai törvénynek a polgári iskolákra vonatkozó része — mint emiitettem — még nincs végrehajtva, de ujabban igen üdvös kezdeményezések történnek ezen a téren. Makón a református egyház állított fel ilyen polgári iskolát, amely tudomáson szerint az első felekezeti jellegű polgári iskola csonka Magyarországon. Bátor vagyok a kultuszminister ur jóindulatú fig7yelmébe I és támogatásába ajánlani ezt a kezdeményezést,