Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

182 A nemzetgyűlés 467. ülése 1925, ugyanúgy tisztában vannak ezzel, tehát hiábavaló erőlködés, ha itt a szakszervezetek ténykedéseit hamis, ferde (Propper Sándor: Rosszakaratú!) világításban kivánják beállítani, mert mi is tudjuk és a munkásság is tudja, volt alkalma nem egyszer megállapítani, hogyha a munkásság sztrájkol, azért, hogy gyermekei részére egy darab kenyérrel többet kapjon a munkaadójától, akkor a keresztények, a keresztényszocialisták is (Propper Sándor: Ugy van! A dugópárt! — Zaj.) hátba támadjak okét, — (Szabó József: Nem is zsidópárt! — Propper Sándor: Szabó Dezső mondotta, hogy dugopart! — Szabó József: Konti-utcai szellemeskedés! Ostoba Konti-utcai vicc! — Zaj.) Keresztény oldalról kinevezik őket sztráj kólóknak, felforgatóknak, forradalmároknak, akik a legjobb esetben is kárositják a nemzeti termelést, mert egy darab kenyérrel többet akarnak gyermekeik részére, tehát rossz emberek. (Kuna P. András: A vezetőkben van a hiba, nem a munkásokban! A munkás sohasem sztrájkol szivesén, dolgozni akar!) Ha a munkások a sztrájk elkerülésével a munkaadókkal a tárgyalóasztalnál egyeznek meg és kollektiv szerződést kötnek, akkor ugyanez az oldal elnevezi őket zsidó béreneeknek, kapitalista bérenceknek (Kuna P. András: Csak a vezetőkről van szó, nem a munkásokról! — Propper Sándor: Nem a buteliákról? — Zaj.) A napokban lefolyt statáriális birósági tárgyalás alatt is kapitalista bérenceknek nevezték a szociáldemokratákat. (Kuna P. András: Csak a vezetőket!) Méltóztatnak talán ebből is látni, hogy a reakció mentalitása akár jobboldali, akár baloldali legyen, azonos, és megvagyok róla győződve, hogy nemcsak ebben az egy kérdésben azonos a mentalitás. Azért sem panaszkép hoztam fel ezeket a kérdéseket, mert én másrészt egészen természetesnek tartom, hogy a hang ebben a teremben élesebb. Méltóztassanak megengedni, hogy hangsúlyozottan azt mondjam, hogy ez alatt sohasem durvaságot és gorombáskodást értek, (Propper Sándor: Noha már azt is megtanulhattuk volna maguktól! — Viczián István: Egész délelőtt gorombáskodtak velem! — Erdélyi Aladár: Kár felhozni ezt, mert a naplókból bizonyitható,- hogy honnan hangzottak el a gorombáskodások! — Perlaki György: A naplók mást mutatnak! — Sütő József: Majd máskor mi mondunk el olyan beszédeket! — Zaj. — Elnök csenget.) Én azt hiszem:, hogy a naplókból is bebizonyítható volna, amit én már néhány esettel, példával bizonyitottam is, hogy ennek a hangnak alaptónusát a túloldal adja meg. (Ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Nagy tévedés! — Propper Sándor: Ez tagadhatatlan! — Erdélyi Aladár: Vállalunk bármily pártatlan biróságot! — Esztergályos János: Amilyen a mosdó, olyan a törülköző! —Viczián István: Amióta önök itt vannak, azóta uralkodik ez a hang! — Zaj.) Ismétlem tehát, természetesnek tartom, hogy a hang itt élesebb, amióta szociáldemokratapárti képviselők vannak. (Dinich Ödön: Nem mindegyiknél! A képviselő urnái pl. sohasem! — Esztergályos János: És mégis izgul Viczián! — Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy izgul! — Perlaki György: Éles és durva hang között nagy különbség van! — Zaj!) Élesebb többféle okból: egvrészt azért élesebb, mert — megbocsátanak, minden bántó célzat nélkül mondom — a háború befejeztéig Magyarországon az urak narlamentje volt csupán. (Ellenmondások a jobboldalon. — évi november hó 17-én, kedden. ïtothenstein Mór: A kiváltságosak parlamentje!) Az urak egymás között voltak, a képviselők és a pártok közötti ellentétek nem voltak olyan mélyek, mint amilyen mélyek ma. %la természetszerűleg nem akörül forog a vita, hogy vájjon a két »k« betű közé a nemet »u« betű, vagy a magyar »és« szócska bekerüljenek, (Erdélyi Aladár: De az is szabadságot jelentett!) ma nem akörül forog közöttünk a vita, hogy a kardbojt szine milyen legyen. Ma, nem habozom kijelenteni, a dolgozó Magyarország áll szemben azzal a magyar uri szellemmel, (Kuna P. András: Nem áll! — Sütő József: Ez az igazság! — EUenmondások a jobboldalon.) ameiy ezer esztendőn keresztül azt a jelszót vallotta magáénak: »Enyém az ország, a hatalom és a dicsőség!« — (Erdélyi Aladár: Tagadom! A magyar ur sohasem volt ellentétben a munkással! Az nem volna igazi uri szellem! Legyen nyugodt! — Esztergályos János: Azt mondották: Akié a föld, azé a haza! — Ellenmondások a jobboldalon: — Sütő József: Önök uj történelmet csinálnak! — Kuna P. András: Tévesen állitják be a dolgot, az a baj!) Azt hiszem, Erdélyi t. képviselő urnák nagyon alaposan sikerült az én állításomat igazolnia, mert ezer éven keresztül az volt a szerencsétlenség Magyarországon, hogy az történt, amit mondottam, de ezt sohasem ismerték be. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon: — Viczián István: Az volt a baj, hogy hamar felejtett a magyar!) Magyarországon nem volt ellentét a magyar uralkodó osztály, a magyar közigazgatás, a magyar kormányzati rendszer beismerése szerint a nemzetiségekkel szemben sem, de az egész világ tudja, hogy ez hamis és Magyarországon is tudja minden objektiv ember, hogy Magyarország feldarabolása a háborún kivül, igenis, annak tulaj donitható, hogy itt állandóan hadilábon állott a magyar közigazgatás a magyar nemzetiségekkel. (Nagy zaj és élénk ellenmondások jobbfelöl és a középen. — Barabás Samu: Nem igaz! Ez nem hazafias beszéd! — Erdélyi Aladár: Ez nem igaz! — Kuna P. András: Azért darabolták fel Magyarországot, mert azt mondották, nem akarunk katonát látni! — Erdélyi Aladár: Most tessék a tótokat megkérdeni s azok megmondják a _ véleményüket! — Viczián István: Viszszasirják a magyar uralmat. — Esztergályos János: Önnek, mint egyetemi tanárnak ezt kellene tudnia! — Zaj. — Elnök csenget.) Azt mondják itt, hogy a tótok visszasírnak valamit. Én tudom, hogy van itt Budapesten egy pár ilyen tót, aki visszasir valamit, de azt még nem hallottam, hogy onnan simának vissza valamit. (Viczián István: Menjen oda, ott megmondják! Menjen a Felvidékre! — Perlaki György: Vagy menjen le a Bácskába a németek közé! — Barabás Samu: Ha igaz volna, akkor sem lenne szabad ilyet mondani! Akkor sem volna helyes az ilyen beszéd! — Szabó József: Igazolja az egész Trianont! — Propper Sándor: Nádossy ur után vágyakozzanak, vagy Schadl ur után? — Horváth Zoltán: A reakció bűnei ezek! — Zaj.) Hogy folytassam a gondolatmenetet, igenis, ma itt a dolgozó Magyarország ezzel az ezeréves uri szellemmel áll szemben és minthogy az ellentétek mélyrehatóak, amelyeket nem lehet formákkal, nem lehet barátságos ki jelentésekkel megszüntetni (Kuna P. András: Szántszándékkal mélyitik az ellentéteket! — Zaj.), a szociáldemokrata pártnak tehát az adja meg a küzdelem módját, ahogyan a kor-