Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. mányzat a munkálkodó tömegekkel az országban Danik, Jünyliül ez a hang es módszer, lia a liangoztatott — de minden aiap nelkul naugoztatuct — szeretetteljes es belátó banasmoüDan részesül a munkásság (Fropper Sanaor: Usak objeKtivitást kérünk î — tel Kiáltások, a jobboldalon; Ugy van! Usak objektivitást, de mind a két oldatról!) és erélyesebb, elkeseredetté DD lesz ez a hang akkor, ha a szeretetteljes és belátó ailaspoiunak az ellenkezőjét élik keresztül a munkások országszerte. iKuna F. András: Saját képükre szeretnek a bírósagot is iorditaní, hogy a birosag az ö tetszésük szerint Ítéljen !J Hizt az uri szellemet, amellyel itt a munkasok képviselői igenis szenibenalianak, mini anacbronizmust kívánjuk kiküszöbölni. Mi arra a belátásra akarjuk rábírni a nemzetgyűlés többségét és kormányzatát, hogy az az ut, amelyen halad, nem helyes az ország érdeke szempontjából. Mi arra akarjuk rábírni a kormányzatot, hogy ebben az országban demokratikussá váljék a közelet. (iluna P. András: Láttuk, hogy 1918-ban milyen demokratikus volt s milyen szabadon választottak 1919-ben l) T. Kuna képviselőtársam, önnél egy sokkal magasabb pozícióban levő urnák azt mondták a napokban: Uraim, önök hét esztendeje élősködnek a bolsevizmus és forradalom hulláján (Iluna F. András: Azt felejteni nem is lehet!), nem tartanak attól, hogy hullamérgezést kapnak? (üuna P. András: Nem! — Esztergályos János: Ahol az alkoholmérgezés néni árt, ott a hullamérgezés sem árt! — Zsirkay János. Somogyi hullájától előbb kaphattak volna hullamérgezést!) Ezt pedig, igazság szerint, magának és a gyilkosság felbujtóinak kellene kapni! (Taps a szélsőbaloldalon.) Mi tehát ezt az anachronisztikus szellemet kívánjuk kiküszöbölni a törvényhozásból és a közéletbői, hogy helyet csináljunk egy olyan demokratikus fejlődésnek, amelyben nem kell amiatt panaszkodni, hogy Magyarországnak külföldön nincs barátja. Van egy-két képviselőtársunk, Apponyi Albert gróf és Lukács György képviselő urak, akik apostolokként járják a külföldet, azon fáradozván, hogy az elszakított magyarság helyzetén enyhíthessenek; meghallgatják őket, felszólalásaikkal néha nagy sikereket is érnek el, de lényegileg nem történik semmi, csalódottan kénytelenek belátni, hogy szizifuszi munkát végeznek, csalódottan kénytelenek megállapítani, hogy kétségbe vonják az ő és a kormányzat erkölcsi jogosultságát arra, hogy más ország elnyomott kisebbségei érdekében szót emeljenek, amikor itt ugyanaz történik a numerus clausussal, ugyanaz történik nem is a nemzeti kisebbségekkel szemben, hanem felekezeti szempontból magyar emberekkel szemben, tisztán azért, mert más felekezeten vannak. Én szives figyelmükbe ajánlom ezeknek az uraknak csalódottságát és érthető keserűségét, amely előbb-utóbb erőt vesz rajtuk. Szives figyelmükbe ajánlom egy itt, a legutóbbi napokban elhangzott beszéd nyomán, hogy ina már nem is csak a numerus claususról van egymagában szó, mint amely a magyar politikát, annak reakciós irányát a külföld szemében jellemzi, hanem nemzetiségi kérdésről is ezenkívül. Hallottunk egy felszólalást, amelyből kitűnik, hogy ebben az országban ma is van nemzetiségi kérdés, mikor pedig, sajnos, nemzetiségünk alig van. (Meskó Zoltán: Bleyer ur^ mesterségesen csinálja!) Ezt csinálták évszázadokon keresztül mesterségesen, de ném a Bleyer urak, hanem csinálták mesterségesen a váltakozó kormányok és a közigazgatási hatóNAPLÓ. XXXYL évi november hó 17-én, kedden. 183 ságok. (urbanics Kálmán: A nemzetiségi izgatoüí) üin nem Kívánom megállapítani, nem vagyoK abban a nelyzetben, űogy objektiven megállapítsam, vájjon az ilyen nemzetiségi panaszoK mennyiben jogosul tan. Majiaiiüo vagyoK eininni, iiogy nem történik a nemzetiség ellen semmi Különös, csak az történik a viae KI közigazgatás részéről, ami a magyar rnmikasokkal történik, (kuna F. András: Ezer eve, mióta itt vannak, soiia se bántotta okét senKüj Hajlandó vagyok elüinni azt, hogy nem történik velük szemben egyéb, de üozzateszem, hogy épen elegendő ez és hozzá kell tennem, hogy ennek h küliölü felé egeszén másként jelentkezik. Egy gyűlés betiltásának, amely íiémetajkuakat érint, nias a hatása, mint hogyna a magyarok gyűlését tiltják be. Mert ha csak a munkásokat nyomják el, azt mondják: ez belső ügy, ebbe nem avatkoznak bele, de ha nemzetiségeket nyomnak el,... (Ferlakí György: Azokat nem nyomják el! — Lírbanies Kálmán: Epen arról az oldalról panaszolták azelőtt, hogy a nemzetiségeket istápolják!) Azt panaszolják, hogy istápoljákl (Urbanics Kálmán: Nem önök, a volt függetlenségi párt mindig azt vetette a kormány szemére!) Ne játszunk a szavakkal, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy függetlenségi oldalról az a panasz igenis jogosult volt és igaz volt, hogy az iskolákat nemzetiségi vidékeken építették fel, mert azzal akartak magyarosítani. (Horváth Zoltán: Korteskedés volt!) Tisztára beillet ez az akkori kormányzatok egész politikai konceptusába; panaszolták, hogy ezzel szemben a magyar vidéknek nem adtak elegendő számú iskolát, a magyar parasztságot butaságban tartották, mert jobb kizsákmányolási objektumnak bizonyult, ha bután maradt. (Urbanics Kálmán: Nemcsak erről volt szó! Mindenféle egyéb dédelgetésről! — Egy hang a jobboldalon: Szép magyarok maguk! — Barabás Samu: Scotus Aviator beszélhet így, nem egy magyar képviselő!) A mi törekvésünk az, hogy ezt az anakronisztikus és a mai magyar időkbe nem illő uri szellemet eltöröljük, hogy Magyarországnak igenis legyenek barátai, de az a meggyőződésünk, hogy csakis demokratikus politikával tudunk barátokat szerezni, (Viczián István: Demokratikus politika — háromévenkénti közgyűléssel!) mert a reakció sohasem találhat barátot, mert az az életeleme, hogy a népeket egymás ellen uszítsa. (Zaj a baloldalon.) Elnök: A képviselő ur még hosszabban kivan beszélni? Peidl Gyula: Igen! Elnök: Akkor az ülést félórára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Peidl Gyula képviselő urat illeti. Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Azt mondottam volt, hogy a mi törekvésünk többek között az, hogy megszüntessük az okot a panaszra olyan irányban, hogy nincsenek külföldön barátaink. Meggyőződésem szerint ezt csak ugy érhetjük el, ha belekapcsolódunk a nyugati demokráciába, ha olyan politikát tudunk folytatni, amely a demokrácia felé orientálódik, | mert csak a demokrácia biztosithat a mi részünkre barátokat. Abból a szempontból, hogy ilyen demokratikus politikát segitsünk az országban inaugurálni, csatlakozott a szoeiál27