Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

178 A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. a honvédelmi miniszter ur is azzal fenyegetődzött, hogy a polgári rendet pedig velünk szemben a legvégső eszközökkel is fenn fogja tartani. (Szabó Imre: Inkább önmagukkal szemben védelmeznék meg!) Ezt a legutolsó kijelentést elhisszük, annál is inkább, mert a költségvetésből vett adatok igazolják, hogy ez a legvégső eszköz a kormányzat kezében van s ez nem lebecsülendő. Igaz, hogy összegszerűen sem lebecsülhető pénzbe kerül. Ezek a kormány kezében levő szervek pedig csoportosítva a következők: palotaőrség 206 ember, 8.355,000.000 korona költséggel. (Strausz István: Ez csak disz, nem rendőrség! — Rainpreeht Antal: Hát arra szükség van?! —- Horváth Zoltán: Nagyon drága dekoráció!) Nemzetgyűlési őrség 35 ember, 994,000,000 korona költséggel. Koronaőrség 33 ember 1.157,000.000 korona költséggel. Csendőrség 11.821 ember, 315.812,000 000 korona költséggel. Rendőrség' 12.074 ember, 376.646,000.000 korona költséggel. Folyamőrség (Pronner Sándor: Vigyáznak a Dunára! — Felkiáltások a szélsőba" oldalon: Vtávoznak a békákra! Rákásznak!) 1975 ember, 52.949.000.000 korona költséggel. Nemzeti munkavédelmi hivatal 160 ember, 35.288,000.000 korona költséggel. ÍPropner Sándor: Ezek az igazi naplopók!) Vámőrség 4220 ember, 68.740,000.000 korona költségerei. Pénzügyőrség 3000 ember fi6.784.000.000 korona költségerei. (Horváth Zoltán: Mennyi finánc!) Fegyőrök 1734 ember. 33.047,000 000 korona költsée-gel. Honvédelmi tárca 35022 ember. 1.843.378.000.000 korona költséggel. Összesen 70.246 ember, 2.303.141.307.000 korona, költséggel. (Esztergályos János: Majdnem a t>ékebeli létszám!) T. Nemzetgyűlés! Ez 160.000.000 aranykoronát jelent. Ezeknek a hatalmi szerveknek fentartása az összes kiadásoknak kereken 28%-a és nekem eszembe sem jut, hogy lekicsinyelnem ezeket a szerveket. (Zaj d jobboldalon. — Hal

1juk! Halljuk!) Ellenkezőleg, megállapítom. hofV a kormánv icen is nagyon erősen p-ondoskodott a maga batalmi rendszerének alátámasztásáról, (üay van! Van van! a szélsőballolda'on,) 70 ezer maidnem kivétel nélkül fegyvere« ember a. belső fegyvertelen, de elégedetlenkedő tömegekkel szemben ténvleg nagyon hathatos, napyon eredmény PS eszköznek mutatkozik. Én | tovább m

AO

"^

T

ek. Npnipsnk elismerom. Tiosrv P^ ! jer- van. (Zaj a johhoïdaïnn, — Haljak! HaHjt'k!) hanem pnn^k megallarntpfia, m^ll°tt. ho"v ennek a z óriási fpovvprw? prönpk kiaT^kitáisában lifves volt a kormánv é<3 ÜO'T'PS volt salát ha+í'

1

mí s^^r^ezetéppk me

o

'a

1

«r>ozás:ár.£n: konstatálom, bo«'v amellett csodálatos fi fvessép'gel kénes arra is. ho^v ezekpt az ezer miiliárdoklat. amelveV napv ré«7°i arra s/oWál. hoo-y a dolgozó np^mpn-pV életnívóiét lek^oék, ezeknek ff svfir^Tpvfitokrifk pv&r- pa P7,Pr milliárdra rucró t-nl+opo'ót no^rfjTinyokkíil fi/pt+ptí inc

0

', akik pllen fpyitnr+^a p« pVil^ pilon rnp^+ororti+o+fp. (TTniJ van! TT nil van! a s9p7soho7o

7

r!p7nn.) TTovpskedes SZPUroontiáhól tph«t a. korma 11 V^atot igazán nem Iphet kifogásolni, nVvplmo'rtptnpm VPI] azoriV>nn arra, hogy ré^pn meo-államtott történelmi igarság hoov erőszakkal. szuronvok^al sok mindent lpbet, de azokon állandóan fPni j nom Tehet. (Van van! a szMsobafoldalon.) Ha tehát a kormányzat továbbra is ezekre a szurony okra akarm éuiteni a maca kormán vza ti rendszerét, akkor megjósolható, hosrv ilven 1 vap-v olvan formában ez összeomlik és súlyos csalódását fog okozni azoknak, akiit minden re- , ménykiedésüket erre ajapitják. évi november hó 17-én, kedden. Még tovább kell folytatnom bizonyítékaimat. Kószó István ur és államtitkár megtetézte ezeket a nyilatkozatokat és azt mondotta Szegeden egy valószinüleg nagyon jól sikerült vacsora hatása alatt, hogy: »Szeged városának csak két képviselője van: Teleki Pál gróf és én, mert Peidl Gyulát a szakszervezet terrorja tette meg képviselővé«. (Szabó Imre: Hallatlan! Hyen történelemhamisitás! — Horváth Zoltán: Titkos választás volt! — Propper Sándor: A parlamentarizmus tisztelete! — Rothenstein Mór: Államtitkári bölcseség!) Egészen kétségtelen, hogy ha Kószó István képviselő urat és államtitkárt felelősségre vonnám, akkor semmiképen sem tudna helytállani azon állitása tekintetében, hogy engem a szakszervezet terrorja tett meg képviselővé, mert ő nagyon jól tudja, — hiszen szegedi ember — hogy ennek az ellenkezője igaz; nagyon jól tudja, hogy az én mandátumom azok közé a kevesek közé tartozik, amelyek olyan tiszták, mint a frissen esett hó. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól tudja Kószó képviselő ur, hogy legalább is téved a szakszervezeti terror szempontjából, mert ha az összes mandátumok olyan tiszták lehetnének, mint amilyen tiszta az enyém, akkor ennek a Háznak az összetétele bizonyára lényegesen más volna, (ügy van! a szélsőbaloldalon. — Pronper Sándor: Kószó sem volna itt! — Horváth Zoltán: A túlsó oldal nagyon ritka volna! — Esztergályos János: De sokan nem volnának itt az urak közül! Más világ volna itt! — Horváth Zoltán: Másfelé koszolnának! — Erdélyi Aladár: Szóval havas világ volna!) Huszár Károly t. képviselőtársunk Sárváron utálta a, szociáldemokratákat. Ez egészen egyszerű kijelentés; nem sokat teketóriázott. Igaz, hogy itt a Házban ezt az utálatot próbálta valahogyan enyhiteni és körülirni. Én ezzel nem kivánok foglalkozni, mert ezt pártom nevében nyomban tisztázták. (Pronper Sándor: Joga van utálni!) Tisztázták különösen azt a részét a dolognak, hogy amennyiben valaki ilyen nyilatkozatot tesz. az semmiképen sem várhatja, hogy mi az illetővel szemben, mint a Ház elnökével szemben bizalommal viseltessünk, (ümi van! a szélsőhaloldalon.) Nem kivánok tehát ezzel a nyilatkozattal foglalkozni. azt azonban mégis szeretném megállapítani, hogy a szociáldemokrata pártnak 1922-ben több. mint 270.000 szavazója volt, ugy, hogy ha Huszár Károly t. kénviselő ur utálata komoly, akkor ez egyrészt megoszlik 270.000 részre és igy egyre nagyon kevés jut, (Horváth Zoltán: Ez ugyancsak huszárvágás volt!) másrészt uedig ez az utálat kölcsönös is és én azt hiszem, hoe-y 270.000 ember visszautalását mégis csak balos volna elviselnie a képviselő urnák. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Amiért én ezt a kérdést itt szóvá teszem, az tulaidonképen az, ho<?v Huszár Károly t. képviselőtársam itt a Házban ezzel kapcsolatosan mondott valami egyebet is, még pedig Propper Sándor barátom közheszólása kanosán azt mondotta, hogy (olvassa): »Peidl kénviselő ur fordult hozzám, ho«""^ keresse-m fel, mert üldözéseknek van kitéve. Ez igy van: ezt bizonyítani tudom tanukkal.« A közbeszólás igy szólt (o

J

vassa): »Akkor miért jár-i Garaminál és miért előszobázott Peidlnél. amikor miniszterelnök volt?« Én az erre adoft választ tulajdonkérmpn nem egészen értem. Mert mint miniszterelnök csak nem kérettem magamhoz Huszár Károly urat azért, hogy védjen meg, mert kellemetlen-