Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-467
Ä nemzetgyűlés 467. ülése 1925. évi november hó 17-én, kedden. 177 Megengedi nekem az igazságügyminiszter ni", de minden tiszteletem mellett meg kell állapitanom ezzel ellentétben, hogy beszédében kifejezetten megnevezte a szociáldemokratákat, úgyhogy ebből a szempontból nem teheti feleslegessé az ő nyilatkozata azt, hogy beszédével foglalkozzunk. A mi első szavunk ebben a Házban, igenis, az volt, hogy felajánlottuk a magunk erejét az ország újjáépítése érdekében. (Ugy van! a szélsőhaloldalon. — Nagy Vince: Ezt köszönettel nyugtázták!) Egyébként azt az igazságügyminiszter ur tudja a legjobban, hogy aki pedig izgat és bujtogat, azt lecsukják (Ugy van a szélsőbaloldalon.), akkor is s ha ennek az izgatásnak és bujtogatásnak vádja erőltetett. Tudunk eseteket, fel lehetne sorolni azokat az eseteket, amikor ugyanazonos deliktumokért, amelyeket mások, nem szociáldemokraták követnek el, talán súlyosabb formában, egy napi fogházat vagy néhány százezer koronás bírságot vetnek ki. Ugyanilyen deliktumokért, ha enyhébb formában követik el, szociáldemokratákat hónapokra, évekre terjedő börtönre vagy fogházra (Sütő József: Ötven milliókra!) és 10—20 millió koronáig terjedő pénzbírságokra Ítélnek. (Égy hang a, szélsőba'aldalon: Ez az osztálybiráskodás!) Ilyen körülmények között az igazságügyminiszter urnák nincs morális joga közülünk azokat, akik még szabadlábon állanak, azzal vádolni, hogy bujtoeatunk és izgatunk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert benünket is lecsuktak volna az önök bírál ha ezt megkíséreltük volna. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Az önök biráif — Prom>er Sándor: Ez az iffazi osztálybiráskodás! — Meskó Zoltán: Az önök bírái, mert önöknek több clolsiik van velük!) A Meskó t. képviselőtársamhoz, azt hiszem, érzelmileg nagyon közelálló részről hallottuk azt„ hoay: »a mi bíráink«, azért említem ezt, t. képviselőtársam! (Erdőhegyi Lajos: Rosszul mondták! — Propper Sándor: De mondták! — Erdőhegyi Lajos: Rosszul mondták, ha isry mondták! Akárki mondta! — Propper Sándor: Mégis így van! — Erdőhegyi Lajos: Nem muszáj elfogadni, ha rosszul mondták!) Ha az igazságügyminister ur arról is beszél, hogy bennünket, bujtogatókat és izgatókat, szeretettel és megértéssel próbálnak meggyőzni (Propper Sándor: Vanczák már érzi!), akkor természetszerűleg következik ebből, hogy megkérdezzem, miben állna ez a szeretet és megértés? (Prooper Sándor: Rusznyákot, Barabást és Vanezákot már simogatják!) Vájjon a bírósági Ítéletekben, amelyekben részünk van és amelyek egész Európában páratlan osztályitéletek? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon- — Sütő József: Hiába rázza fejét az igazságügyminister ur, így van! — Szabó Imre: Mutasson még egy országot!) Vájjon ezeken kívül a szeretet és megértés egyik megnyilvánulása-e az, hogy az egyetlen magyar munkáslapot, a Népszavát 10—11 hónap óta ki tiltották az utcáról? (Szabó Imre: Ez annak a nagy szeretetnek a jele!) Hogy nem engedélyezik az utcai kolportázs-jogát? Az-e a szeretet megnyilvánulása, hogy a belügyminister ur az ebben az ügyben hozzá intézett interpellációra azt válaszolja, hogy addig nem adja vissza ezt a kolportázs-joerot, amíg a Népszava a hangját meg nem változtatja. flV.trovácz Gyula: Nagyon helyes! — Zaj a szélsöbaloldalon. — Propner Sándor: Beszéljünk a Beszkárt borravalóiról! — Petrovácz Gvula: A szakszervezetekéről! — Propper Sándor: A félmilliárdokról beszéljünk! — Szabó Imre: Ezután nem lehet titokban panamázni és korrumpálni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Zsirkay János: A Beszkártnál besszben van ez a sallárium, a szakszervezeteknél pedig hosszban van még mindig!) Csendet kérek! (Propper Sándor: Ez a keresztény önzetlenség, ugy-e? Félmilliárdokat felszedegetni? Amikor felhoztam, tagadták! — Zaj.) Csendet kérek! (Propper Sándor: UgT-e, igazam volt?) Peidl Gyula: Akármennyire helyeslik is olyan urak, akik az ő politikai megnevezésükben egészen jogtalanul használják a »keresztény« jelzőt, (Petrovácz Gyula: Azt jogosan csak Önök használják! — Szabó Imre: Ez a keresztényi szeretet!) azt, amit a belügyminister ur ebben az esetben az urak helyeslésével kijelentett, az nem egy parlamentáris országban szokásos metódusa a kormányzásnak (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), ez a nyílt diktatúra. Ha egy ministertől függhet az, vájjon egy újság kolportázsjogát megadja-e vagy se, és ha ez a minister leplezetlenül kinyilvánítja azt, hogy csak abban az esetben adja meg a kolportázs jogot, ha az újság neki megfelelő hangnemben fog irni, ez a leplezetlen diktatúrának, az önkénynek a bejelentése. (Zaj a jobboldalon. — Bogya János: Ez nem diktatúra! A ministert a parlamentben felelősségre vonhatják!) De mondjanak le arról a lepelről, amely amúgy is eléggé átlátszó és amely a mai rendszer lényegét amúgy sem leplezheti el. (Propper Sándor: Fügefalevél!) Az-e a szeretet és megértés, hogy a belügyministerium nagy apparátust tart fenn a munkavédelmi hivatal címén, abból a célból, hogy ha ennek az országnak dolgos polgárai egy nagyobb darab kenyeret akarnak bér formájában kiküzdeni, ezt megakadályozza. (Petrovácz Gyula: Nem, csak azért, hogy a közüzemek működését biztosítsa! — Szabó Imre: A községi választásoknál vájjon nem próbálkoztak-e vele?! — Kafoók Lajos: A Phobeus-nál bemutatkoztak!) Elnök: Csendet kérek! Peidl Gyula: Abban nyilvánul-e meg a szeretet, hogy ebben az országban százezrével vannak a legelemibb és polgári jogokból kirekesztve, s az-e a szeretet, hogy azok a többi százezrek, akik ezt a polgárjogot, a szavazati jogot megkapták, nem használhatják, mert lelki és valóságos fizikai terror alatt állanak, amikor nyíltan kell nekik szavazniok. (Kiss Menyhért: Ez igaz!) Mindenről lehet inkább beszélni, de senki sem állithatja, — mondhatja bár a kormány bármelyik tagja az ellenkezőjét — hogy hozzánk, a mi olyan értelmű felajánlkozásunkkal kapcsolatosan, hogy igenis az ország újjáépítésének munkájában készséggel részt akarunk venni, ezzel szemben szeretettel és megértéssel jöttek volna felénk. Ép ellenkezőleg, le akartak minket tiporni és azt akarják ma is, ugy, hogy a kormányzatnak a munkássággal szemben tanúsított magatartását az a német közmondás fejezi ki legjobban, amely igy szól: »Willst du nicht mein Bruder sein, haue ich dein Schädel ein.« Megértést a kormány akkor tanúsítana velünk szemben, ha hallgatnánk, ha elhallgatnánk azokat az égbekiáltó, jogos és megszámlálhatatlan panaszokat, amelyeknek kötelességünk hangot adni (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és amely kötelességünket teljesiteni is fogjuk, tekintet nélkül arra, hogy egyrészt az igazságügyminiszter ur, másrészt ugyanott -.
